Küldjék a történelem poklára ezt a hatalmat

2014-03-21 15:39:36

Gyurcsány Ferencnek, a Demokratikus Koalíció elnökének 2014. március 18-án a Syma csarnokban tartott kampány-nagygyűlésen elhangzott beszéde.
(Némileg szerkesztett, kissé húzott változat)

Ma egy zárt csarnokban készülünk a választásra, de emlékeinkben felidőződik 2006 áprilisa. Az Andrássy út, ahol több mint 100 000 magyar, demokrata kívánta, hogy folytatódjon egy az országot, a nemzetet felemelő kísérlet. Tele volt lelkesedéssel, tele bolt bizalommal, tele volt büszkeséggel, és  értette, hogy mi magyarok, hazafiak és mi baloldaliak talán egy új fejezetet tudunk nyitni az ország életében. Nyugodtabb, boldogabb. szabadabb világot tudunk teremteni. Ott voltatok és azt mondtátok, igen! Azt mondjuk Magyarországnak most is, hogy igen! Nem változott a régi jelszó. Magyarország polgárai nyugodt szabad világot akarnak. Azóta Sokan azóta elbizonytalanodtak. Feltették maguknak a kérdést, jó úton jártunk e? Vajon igazunk volt e?  Azt tudom nekik mondani átkozottul igazunk volt! Lehet, hogy az ember időnként padlóra kertül.  Van ilyen. Az embert nem ez minősíti. Az a kérdés, hogy feláll e. Az a kérdés, hogy hisz e az igazában. Az a kérdés, hogy elindul-e még egyszer. Azt tudom mondani Magyarországnak, hogy a baloldaliak, szabadelvűek, polgári demokraták elindultak, felálltak, és győzelemre fogják vinni nem csak 2006 ügyét, hanem az elmúlt ezer év ügyét is.

Legyetek rá büszkék, hogy ide tartoztok, ne akarjatok meghátrálni. Aki meghátrál, az alul marad.  Mi pedig nem alul maradni akarunk, hanem győzni akarunk, és győzni fogunk áprilisban. Drámai történelmi  kísérletbe kezdtünk 1990-ben. Egy picikét olyan volt, mintha befejeződött volna egy évezred hatalmas nagy tusakodása. Mintha révbe érkezett volna Magyarország. A rendszerváltozással, valami olyasmi történt volna velünk amiért a magyarok lényegében évezredek óta küzdöttek. Elindultak az Etelközből, és mentek Nyugatra. Megállni nem akartak. Ha 955-ben Augsburgnál nem szenvedünk totális vereséget, akkor ma nem itt lennénk a Kárpát-medencében hanem valahol Lotharingiában. A magyarok, ha volt választásuk, akkor nem maradni akartak a hűvös szelek által bejárt Keleten, hanem csatlakozni kívántak Nyugat Európa népeihez, nemzeteihez és eddig a 40 év kommunizmusának hideg, borzongtató levegőjét leszámítva mi mindig, évszázadok óta Nyugatra akartunk menni, mert Magyarországot nemcsak a meteorológiai széljárás, hanem a történelmi szél is Nyugat felé fújta. Egy rossz meteorológusa, egy lehetetlen rossz irányba vivő, államférfinak nem nevezhető belpolitikusa van Magyarországnak, aki a szeleket nem Nyugatról várja, hanem Keletről. Orbánnak hívják ezt a szélhámost. Nekünk őt kell elküldenünk 2014 áprilisában. De van ám itt egy dráma. Miközben semmi kétségem, hogy történelmi értelemben a jó utat járjuk, látom, hogy a magyar polgárok jelentős része legalábbis vonakodik levonni a végső ítéletet, hogy vajon jó e nekünk itt. Azt szeretném nekik mondani, hogy tudom, sokan vágynának vissza, egy régi világ langymelegébe.  Tudom, hogy sokan nagyobb biztonságban érezték magukat 1990 előtt. Tudom, hogy sok önmagát jobboldalinak, kereszténynek gondoló barátunk, honfitársunk, nagyobb tisztelettel, általunk meg nem értett megbecsüléssel tekint vissza a 44 előtti múltra, Horthy világára. Időnként azt hiszem, hogy értem őket, de igazságukat el nem fogadom. Sem egyikét, sem másikét. Amikor most áprilisban választani fogunk, akkor nem egyszerűen arról szól a történet, hogyan hívják majd a következő miniszterelnököt, de ha már itt tartunk, akkor mondjuk ki: a következő miniszterelnököt Mesterházy Attilának hívják. A magyar egy befogadó nemzet. Jászok, kunok, szászok, bunyevácok, románok, szlovákok, vagy tótok, szerbek és horvátok, és jó ég tudja hány fajta nemzet, zsidók és cigányok, mind, mind együtt vagyunk. Nem attól vagyunk magyarok, hogy valahol mélyen ott él bennünk Árpádnak genetikailag kódolható vére. Magyar az, akinek az van a lelkében... Hogy mitől vagyok magyar? Honnan tudnám. ha egyszer [ez a tudat] bennem él, általam létezik. Ha néha lábamhoz térdepel egy bokor, nevét is, virágát is tudom. És tudom, hogy merre mennek és kik mennek az úton, de most ezen a ponton nem folytatom.   Nem akarok magyarság-igazolványt kapni Orbán Viktortól, és senki mástól sem. Magyarok vagyunk, magyarnak születtünk, tökéletlenül, csetlő botlóan, de csodálatosan hordva magunkon megismételhetetlenségünk egyedi képét jobboldalikén, baloldaliként liberálisként. Hiszünk a teremtőben, a megváltóban, vagy éppen kételkedünk benne, és demokraták vagyunk. Mások meg pokolra kívánják a demokratákat, és muszáj elmondanom a testvéreinknek még akkor is, ha elátkoznak és hazaárulónak tartanak, hogy is közelebb érzem magamhoz a francia demokratát, mint a magyar újnácit. Mert a demokrata semmi más, mint elfogadni a másikat a maga egyéniségével. És ne jöjjenek nekem a kereszténységgel, mert ha keresztények lennének, akkor tudnák, hogy mindegyikünk isten képét hordozza saját arcán. Aggódunk ezért az országért. Van rá okunk. Itt toporgunk most már évek óta. Tele vagyunk gonddal, bajjal, szegénységgel, mert a perspektíva és a jövő hiányában amerre megyünk, ott gondot és bajt látunk. Mondanám nektek, nincsen más dolgod, mint szavazz ránk, és holnaptól nem lesz szegénység, és csökkeni fog a fájdalom, de én ennél kevesebbet mondok nektek. Megtanultam én is, és azt hiszem megtanulták a demokraták is a leckét ahhoz, hogy Magyarország sikeres legyen, hogy Magyarországon legyen mindenki előtt étel, hogy legyen a feje fölött fedél, ahhoz hogy engedjen szorításából a szegénység, hogy ne kelljen gyermekeink százezreinek külföldön munkát vállalnia, hogy az öregség ne legyen egyenlő az elhagyatottsággal, ahhoz teremteni kell egy jól működő, sikeres, polgári Magyarországot piacgazdasággal és a siker elfogadásával. Annak elfogadásával, hogy a szabadság elfogadott rendjét úgy hívják: piacgazdaság és kapitalizmus. Nincs mese. Lehet ezt átkozni, de ha ezt elfogadjuk, és tudomásul vesszük, akkor sikeresek leszünk, vagy mehetünk a pokolra. Én nem a pokolra akarom vinni az országot, bár tudom, hogy a mennyekbe nem fogom tudni vinni, de egy élhetőbb jövőt akarok.

Azt mondja Mesterházy Attila, hogy nem akar több éhező gyereket látni. Igaza van! Azt mondja nem akar több olyan nyugdíjast látni aki nem tudja kifizetni a gyógyszer költségét. Igaza van! Azt mondja, nem akarja, hogy egyszerű hasi ultrahangra három-négy  hónapot kelljen várni ebben az országban , mert három négy hónap alatt az embert elviszi a kór. Igaza van! Igaza van! De ahhoz, hogy ezt meg tudja teremteni, ahhoz az kell, hogy robogjon, hogy dübörögjön ez a gazdaság. Az kell hogy lehessen vállalkozni. Az kell, hogy a vállalkozás ne legyen egyenlő az ügyeskedéssel. Az kell, hogy megértsük: munkahelyet a vállalkozni, kockáztatni akaró sokaság tud teremteni. Munkahelyet teremteni elsősorban nem az állam dolga, hanem azoké, akik feltesznek szinte mindent egy lapra, akik tele vannak szorgalommal, tehetséggel, akik nyugodtan akarnak aludni, hogy holnap még könnyebb legyen, és akik tudnak alkalmazni 3-4-5 embert, akik nem félnek attól, hogy holnap bele fog nyúlni az állam a zsebükbe, és kivet rájuk  30-40 új közterhet, mint ez az átkozott kormány, Orbán Viktor kormánya tette. Szóval a vállalkozás szabadsága emeli fel Magyarországot. Az a baloldal, amely csak elosztani akarja a pénzt, az a baloldal, amely csak szociális kérdésekről beszél, az a baloldal, amely csak legfeljebb adóztatni tud, az nem érti az új világot. Mi nem ilyen baloldal vagyunk. Akik itt ülnek, akik kormányozni akarnak azok értik az új világot, Európát, a feltörekvő országok sikerének okát, azok tudják, hogy melós és munkaadó, gyárigazgató és szakmunkás egymásra utalt. Nincs sikeres vállalkozás élni tudó munkás nélkül, felelős munkaadó nélkül. Nekünk az kell, hogy az emberek értsék egymást, fogjanak össze saját sikerük érdekében ebben az országban. Értsék, hogy fejlett életet, egymásért felelősséget viselő gazdaságot, szociális nyugalmat, békét, felemelkedését együtt lehet teremteni. Igen. Mi ilyen világot akarunk.

A miniszterelnök az ég tudja milyen országot akar. Sok mindenről beszél, égtájakat mondott. Előttem van észak, hátam mögött dél. Ha ő ezt a nyelvet érti, segítsünk neki! Mi itt Közép Európában, ha égtájakban akarunk fogalmazni saját népünknek, akkor azt négy pontban foglalnám össze:

– Mi magyarok kívánjuk a Skandináv Észak befogadó nyugalmát.

– Kívánjuk a megismerhetetlen Kelet felvidító, izgalmas ízeit.

– Kívánjuk a Dél életörömét.

– És végül kívánjuk a Nyugat biztonságát, jó életét.

Mi ilyen országot kívánunk. Nincsen kétségem, hogy jó két és félhét múlva győzni fogunk. Történelmi értelemben nem kicsit, hanem nagyot. Közjogi értelemben persze ez nem lesz kétharmados többség. Ez egy szűk többség lesz. Nehezen kivívott, de az országnak a nemzetnek kijáró, megérdemelt többség. Most szólok honfitársaim. A kormányváltók, és a vele együtt tartó sokaság remélem, hogy többség, nehéz útra vállalkozik. Ha volt nehéz dolga miniszterelnöknek Magyarországon, akkor Mesterházy Attilának nehéz dolga lesz. De megküzd majd ezzel a feladattal. Alkalmas rá, és meg fogja csinálni. Azt szeretném mondani valamennyi jobboldali, konzervatív honfitársunknak, hogy nem az ő ellenükben akarunk győzni. Nem gondoljuk, hogy ez nem az ő hazájuk. Azt gondolom, hogy nagyon is az övék.   Nem gondolom, hogy a mi győzelmünk az ő történelmi vereségük. Egyszerűen csak arról van szó hogy szabadelvűek és baloldaliak fognak kormányozni. De nem azért akarunk kormányozni, mert nekünk is van egy pár trafikos barátunk, akiket szeretnénk egy kis koncesszióhoz juttatni. Nem azért akarunk kormányozni, mert ott Kötcse környékén – a miniszterelnöknek mondom, mert ismeri ezt a vidéket – van egy-két haver, akinek nincsen földje még. Nem azért fogunk kormányozni, mert mi is szeretnénk egy keleties önkényúr kezébe csapni valamilyen kiismerhetetlen hátterű üzlet érdekében, hátha csurran és csöppen nekünk is valami. Nem azért, hanem azért mert normalitást akarunk. Hogy ebben az országban függetlenül attól, hogy ki kire szavazott, az élhesse a maga normális életét. Amikor reggel álmosan kel, és megy ki a konyhába a kávéjáért, akkor ne legyen görcs a gyomrában. Egy tanárnőnek a tanáriban ne kelljen eltitkolnia, hogy mit gondol a világról...

Szolgálni akarjuk ezt az országot és tisztességgel szolgálni is fogjuk...

Most amikor készülünk a győzelemre, rá akarjuk venni a választók sokaságát, hogy adjanak mandátumot nekünk kormányváltóknak, demokratáknak, baloldaliaknak,  szabadelvűeknek, akkor persze vissza kell nekünk is néznünk a saját 24 éves történelmünkre. Sok mindent másként kell csinálni, de azt kell mondanom  önöknek választóknak, hogy önöknek is kell egy számvetést csinálni, hogy csak annyit akarnak ettől az országtól, hogy az automatikusan megteremtse a jólét  és a lehetőségek világát, vagy hajlandók-e küzdeni is érte. Arra szeretném biztatni Magyarországot, a bennünk bízó sokaságot, a bennünket néző sok százezreket, hogy akarjanak küzdeni, mert nem fogják odaadni Magyarország boldogságát, nagyszerűségét ajándékként, mint egy karácsony ajándékot. Tudom, hogy nem könnyű küzdeni, de önök és ez az ország felnőttséget kíván, a felnőtt ember pedig tudja, hogy a tartós siker receptje a közös felelős munka. Arra szeretném rávenni az országot, hogy álljon készen, és vegye birtokba ezt az országot, amelynek először birtokosa 24 év óta fél évezred után, mert fantasztikus dolog szabadnak lenni és elfogadni azt az országot. Merjék  ezt az országot saját képükre formálni, merjék olyanná tenni, amilyenné szeretnék! Ne adják oda albérletbe se Orbánnak, se másnak, se nekünk, de ahhoz, hogy ezt megtegyék, ahhoz van egy első lépés: küldjék a történelem poklára ezt a hatalmat, amely tönkretesz bennünket, tönkreteszi  az országot, és oda vezet bennünket, ahonnan nincsen visszaút, nincsen felemelkedés, nincsen jólét, nincsen szabadság, nincsen boldogság. Nincs magyar jövő arra, amerre ezek visznek bennünket. Ezekben a napokban, az ország számtalan pontján falvakban és városokban sokan hívják Önöket beszélgetésekre. Így tesznek a kormánypártok is. Arra kérem a bennünket hallgatókat, a bennünket nézőket, hogy akarjanak rendelkezni azzal, hogy eldöntsék Magyarország sorsát. Ez egy imádni való ország ez a mi hazánk. Sokat jelent az, hogy nekünk magyaroknak szabad és független országunk van. Hogy ezt a hazát, a mainál könnyebb legyen szeretni, tegyék olyanná amelyben könnyebb élni, tegyék olyanná, hogy ha majd sok év múlva megkérdezik gyermekeink és unokáink, hogy megtettük-e, amit meg kellett tenni, akkor büszkén mondhassák igen, megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. Ha így tesznek győzni fogunk.

Forrás: Galamus.hu

Vissza...