Cseri Péter: Dölyf |
2014-03-10 18:59:21 |
|
De Hoffmann Rózsa nem tudott volna kipréselni magából egy ilyen mondatot. Nem mintha szándékosan akarná eltagadni a valóságot, egyszerűen képtelen az önkritikára. Dölyfössége nem politikusi szerep – jellem kérdése. Az államtitkár a mai napig nem fogta föl, hogy a tévedhetetlenség látszatának sugalmazása milyen szánalmasnak hat egy tanári szobából vagy tanteremből nézve. Ott, ahol naponta szembesülnek azzal, mennyi kínkeservvel jár a gigantikus fenntartóváltás. Az egyszerűség kedvéért lépjünk most túl azon a kérdésen, vajon volt-e egyáltalán értelme a totális centralizációnak, csupán rögzítsük a tényt: mára szitokszóvá vált a tanárok körében a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ mágikus négybetűs rövidítése. Felsorolni is hosszú lenne, mennyi problémát hozott az államosítás bő egy éve. A bírálatok sokáig leperegtek az oktatási korifeusokról. Az államtitkár és hű fegyverhordozója – Marekné dr. Pintér Aranka Klik-vezér – rendre az ellenzék ármánykodását vélte felfedezni a támadások mögött. Csakhogy egy idő után megszólaltak a belső hangok is. Bár az Emmi nem sietett nyilvánosságra hozni a Klik működéséről készített házi tanulmányokat, a kiszivárgott dolgozatok egybehangzóan azt állapították meg: nagy a káosz. Legutóbb pedig a tárca intézményfejlesztési főosztályvezetője – Áder János államfő húga – csóválta meg a fejét: elemzése szerint „a jelenlegi szervezeti rendszerben nem különülnek el kellően a feladatok, keverednek a hatáskörök, az erős centralizálás működési nehézségeket eredményez”. A politikai elfogultsággal aligha vádolható szakértő számos javaslatot is tesz, miként kellene átalakítani az ezer sebből vérző struktúrát. Amiből az következik, hogy a centralizáció kezdete óta eltelt időszak sikerpropagandája mögött igen kevés kézzelfogható, valós eredmény állhatott. Az őszinteség persze még most is sokat segíthetne. Az is, ha Hoffmann Rózsa végre nem valamiféle szigorú tanfelügyelőként, hanem kollégaként tekintene a 120 ezer pedagógusra. Az elmúlt négy év után lenne mire szerénynek lennie. Forrás: Nol.hu |
Propaganda helyett például valami ilyesmit: „a köznevelési rendszer korábban soha nem látott léptékű átalakításáról van szó, ami óhatatlanul együtt jár zökkenőkkel, a felszínre kerülő problémákat pedig menet közben fogjuk megoldani”.