Volt olyan párt, amely 12 milliós bírsággal lett sújtva, és olyan független jelölt is, aki négymillióssal. Állítólag „volt olyan jelölőszervezet, amelynek jelöltje csak pár perccel késte le a délután 4 órás határidőt, de a választási bizottság könyörtelenül ragaszkodott a törvény betűjéhez, és kirótta a milliós bírságot”.
Őszintén szólva az én figyelmemet eddig elkerülte ez a törvényi rendelkezés, amelynek most utána néztem. A választási eljárásról szóló 2013.évi XXXVI. Tv. 124. §-a szerint:
(1) A jelöltet az ajánlóívek átadásával kell bejelenteni a nyilvántartásba vételére illetékes választási bizottságnál.
(2) A független jelöltként indulni szándékozó választópolgár, illetve a jelöltet állítani szándékozó jelölő szervezet a rendelkezésére bocsátott összes ajánlóívet köteles átadni a választási irodának a jelölt bejelentésére rendelkezésre álló határidőben. E kötelezettség elmulasztása esetén a jelölt nyilvántartásba vételére illetékes választási bizottság hivatalból eljárva bírságot szab ki. A bírság összege minden be nem nyújtott ajánlóív után a kötelező legkisebb munkabér havi összegének fele.
A MOMA még február elején közleményt adott ki, amelyben részletesen indokolta, hogy miért értelmetlen ez a rendelkezés, és hogy szerintük katasztrofális következményei lesznek. Követelték a szabály eltörlését.
Kiszámolták például, hogy egy egyéni jelölt 500 aláírásához 62,5 lapra van szükség. Ha ezek bármely okból – esetleg a jelölt önhibáján kívüli okból – elvesznek, megsemmisülnek vagy (teszem én hozzá) akár csak tíz perccel lekésik velük a határidőt, akkor az 3 millió 197 ezer 250 forintos bírságot jelent. Jól látta a MOMA, hogy a következmények beláthatatlanok lesznek. Most még csak azokra nézve állapíthatjuk meg ezt, akiket ténylegesen érint a szankció. Hosszabb távon azonban a jelenleginél is nagyobb lesz a közéleti passzivitás, a politikai részvételtől nem egyszerűen elfordulni fognak, hanem félni tőle. S joggal fognak félni, mert olyan dzsungellé vált, amelyben csak eltévedni lehet, s valamelyik bokorból bármikor a tévelygőre ronthat egy vadállat vagy haramia. (Nem kétséges, hogy a cél éppen a félelem felkeltése.) A hvg.hu-n leírt esetek olvastán egész egyszerűen megáll az ész. Ez a rendelkezés a maga pőreségében láttatja, hogy mit jelent, amikor az állam nem az állampolgárért van, hanem már megint ellene. A bírság mérhetetlenül aránytalan, de főként értelmetlenül szigorú. Nem illeszkedik a szankciók rendszerébe, nincs olyan társadalomra veszélyessége a büntetni kívánt cselekménynek, amely ezt indokolna. A törvény ráadásul nem szól jogorvoslati lehetőségről, miközben a megfogalmazása pongyola. Egy normális jogállamban elképzelhetetlen lenne, hogy abból a szövegezésből, miszerint a „bejelentésére rendelkezésre álló határidőben” kell átadni a választási irodának a rendelkezésre bocsátott ajánló íveket, olyan következményekre lehessen számítani, hogy pár perces, de akár egyórás késés is milliós bírságot von maga után. A magyar állampolgárokat eddig nem ilyen magatartáshoz szoktatta az állam választási ügyekben. Nem tesz különbséget a szabályozás például a késés és az elvesztés következménye között. Nincs eltérés az értékelésben a késés mértéke szerint. Nem gondoltak előre nem látható helyzetekre. E mögött a norma mögött nincs morál, csak önkény. Mint cseppben a tenger, mutatja az egész új választási rendszer sandaságát, antidemokratikus voltát, cirkuszjellegét.
Forrás: Galamus.hu |