Hírbeharangozó

2014-03-03 19:29:34

Most hallom, hogy a veszprémi Fideszesek már megint sajtótájékoztatót tartottak a költségvetésről. A múlt heti elfogadása előtti hetekben már tartottak egy párat, mert ugye azt, hogy mekkora is valójában ez a sikertörténet, azt nem lehet elégszer elmondani. A miniszteriális embernek, a jótevőnknek meg egyébként is gyakran kell a nevét ahhoz elmondani, hogy a bevésési folyamat nagyobb sikerrel kecsegtessen.

Kiállt a „frakcióúr”, ahogy nevezte az egyik képviselőtársam a szándékosság minden jele nélkül. (Tuti, hogy volt benne valami freudi.)

 

Szóval kiállt, annak ellenére, hogy az országos listán a megadott 150 névből, a 149. és csak mondta és mondta. El tudom képzelni, hogy az ő számára is korlátlan energiaital fogyasztást engedélyeztek, akár a TEK-eseknek az árvíz idején a homokzsákok pakolásakor.

Nagyon fel volt azon háborodva, hogy mi ellenzékiek nem szavaztuk meg a költségvetést. Szerintem ebből nem ártana okulniuk és akár törvénybe iktatni, hogy a Fidesz költségvetését, ha a fene fenét eszik, akkor is meg kell szavazni! (Jobb lesz mindenkinek a fejébe vésni, hogy a Fidesz városi költségvetésére nem lehet következmények nélkül sem nemet, sem tartózkodom gombot nyomni.)

Azon háborognak egyébként, hogy nem voltam hajlandó megszavazni sem az Állatkertnek, sem a Sportcsarnoknak nyújtott állami támogatást. S nem lelkesedtem azért sem, hogy jóváírták a város adósságállományát. Nem voltak képesek meghallani, hogy azért neveztem a „Vihar előtti csend” költségvetésének ezt a költségvetést, mert meggyőződésem, hogy előbb-utóbb ennek csúnya bukta, összeomlás lesz a vége. Amikor nem az számít, hogy felelősen miként szabad gazdálkodni, s mi van leírva a közgazdaságtan tankönyvekben minden körülmények között betartandó alapszabályként, ott nagy a baj. Kampány van és ilyenkor az ő jelöltjüknek két kézzel kell szórni ahhoz a közpénzt, hogy képviselő maradhasson. Amíg van nem gomb a szavazógépen, naná hogy ezt fogom megnyomni, ha azt látom, hogy úri kegyként gyakorolja a többség, kinek és milyen célra ad.

S még inkább nemet nyomok, ha látom, hogy közben napról- napra vannak azok többen, akik létminimum alatt élnek, akiket megfosztanak munkanélküli járadékaiktól, vagy éppen a rokkant-nyugdíjától és akiket azért nem hagynak csupán az út szélén, mert úri passzióból és költségtakarékossági okokból jobbnak látják az árokba lökni őket.

Vissza...