Listázzák a veszprémieket

2014-02-26 18:22:49

Tisztelt Polgármester Úr! Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata Szervezeti és Működési Szabályzata 39.§ (1) bekezdése alapján 2014. február 27-én (csütörtökön), a közgyűlésen a napirendi pontok megtárgyalása előtt szeretnék napirend előtti felszólalást tenni.

A napirend előtti felszólalás címe: Listázzák a veszprémieket

Megjelent a Veszprémi Szemle 32. száma, adta hírül pár napja a megyei napilap. A tudósítás szerint a várostörténeti folyóiratot Csiszár Mikós főszerkesztő mutatta be a közönségnek. A közönség soraiban számos veszprémi közéleti személyiség, civil szervezetek tagjai, városunk köztiszteletben álló polgárai vettek részt. Amint az a napilap eseményről készült fotóján is látható, a rendezvényen Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzatát képviselve Brányi Mária alpolgármester asszony is részt vett.

A bemutatón résztvevőktől hallottam, hogy az alpolgármester asszony felhívta a figyelmet arra, kinek köszönhető, hogy kézbe vehetik az érdeklődők ezt a kiadványt. Majd arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a rendezvény után ő az előtérben lesz, s az épületből kifelé menet, nála lehet aláírni az ajánlóívet, támogatva ezzel Navracsics Tibort a Fidesz országgyűlési képviselő-jelöltjét. (A rendezvény időpontjában információim szerint már le is adta a jelöltté váláshoz szükséges aláírás-mennyiséget a miniszter úr, vagy megbízottja.)

Ez az eljárás, ha a szó szoros értelmében nem is törvénysértő, de hogy súlyosan etikátlan, az egészen bizonyos. Mi ez, ha nem a jelenlévők rákényszerítése egyfajta színvallásra? A média jelenléte és a rendezvényen készült fotók lehetővé teszik, hogy egyértelműsíteni lehessen, ki az aki nem tett eleget a felkérésnek és ki az aki nem írta alá a Fidesz jelöltjének az ajánlását. A kiadványt –akár a minisztérium, akár az önkormányzat ad ehhez forrásokat- az adófizetők pénzéből támogatják. Az adófizetők pedig nem azonosak a Fidesz szimpatizánsaival. Egy ilyen fontos közéleti eseményt jelölttámogató aláírásgyűjtéssé silányítani durva sértés. S meggyőződésem, hogy a város közéletben is résztvevő polgárainak olyan besorolása, listázása, mely szerint eldönthető, kik azok, akik támogatják a Fideszt és kik azok, akik még aláírásuk és adataik megadásával sem teszik meg mindezt. A város lakosságának egészét sértő magatartásért az alpolgármester asszonynak illenék nyilvánosan elnézést kérni.

Kérem, hogy a napirend előtti felszólalásom a február 27-i közgyűlésen szíveskedjen lehetővé tenni!

Veszprém, 2014. február 26.

Katanics Sándor (képviselő)

S mindezt honnan tudom? Nincs ebben semmi titok! Érdemes elolvasni dr. Bősze Ferenc írását!

 Minden a kokárdával kezdődött...

Igen, azt hiszem minden a kokárdával kezdődött. 2002-ben, azon a szép tavaszi napon, amikor a FIDESZ háza táján megszületett az a döntés, hogy „...aki magyar velünk tart...” jelmondatra utalva meghirdeti elhíresült felhívását, „...aki hívünk, az nem veszi le a kokárdát március idusa után sem...”. Ebből „nőtte ki magát” aztán az a „hátrányos megkülönböztetés”, amely a FIDESZ retorika szerint kisajátította magának a „nemzet” és a „polgár” fogalmát.

Ez az „einstandolás” egyúttal azt is jelentette, hogy mindenki mást kirekeszt e fogalomkörből, közli velük, ez nekik „coki”. Ez nyelvtanilag azt jelentette, hogy e két – nagyon fontos, alapvető, fogalommeghatározó – főnevünket melléknévvé változtatta, s „kizárólagos használati joggal” jelzős szerkezetként maga elé ragasztotta. Aki nem FIDESZ-es, – vagy legalábbis hívő – az nem tagja a nemzetnek és polgár sem lehet. Miután – szóhasználata szerint – csak ő a „nemzeti oldal”, ő a kizárólagosan „polgári párt”, ebből logikailag is levezethető, hogy az előző mondat egy szükségszerű következtetés. Ekkor gondolhattak először arra berkeikben, hogy ezzel a kirekesztéssel először „felállítják” a két tábort, majd „számba is veszik”. Nem kívánom e folyamatot végigkövetni, mindenki tudja – vagy legalábbis érzékeli – mára hova jutottunk, de ami most választási ajánlásgyűjtés címén folyik az országban, az még ehhez képest is „minőségi” változás, átlépése egy újabb, a FIDESZ által térképre rajzolt „Rubiconnak”. Azáltal ugyanis, hogy a tömbházakat addig járják végig lakásról-lakásra, amíg mindenkihez el nem jutnak – s ki nem pipálhatják, hogy „szeret-nemszeret”, vagyis ajánlja FIDESZ jelöltjét, vagy nem – elkészíthető egy név szerinti „állapotfelmérő” kimutatás.

Joggal teszi fel a kérdést, akihez harmadszor csengetnek be a FIDESZ aktivisták, hogy nem sérül-e a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI.tv. 123.§ (1)-ben foglalt tiltás, miszerint „ajánlás (csak a) polgárok zaklatása nélkül gyűjthető”. Vélhetően felkészült „választási szakjogászok” kielemezték ennek eshetőségét, s úgy ítélték meg ez még a jogi „tűréshatáron” belül van. Arra, hogy a „morális” tűréshatárnak nincs visszatartó ereje, jó példa az alábbi „esettanulmány”, amely 2014. február 21-én péntek délután esett meg Veszprémben. Az egyik vendéglő különtermében egy közhasznú alapítvány nyilvános rendezvényén, annak apropóján jöttek össze a helytörténet iránt érdeklődők, hogy megjelent a Veszprémi Szemle legújabb száma. Rajtuk kívül megjelent a város alpolgármester asszonya is, de mint utóbb kiderült, ő „más apropóból”. Emlékeztette a jelenlevőket – ami egyébként a kiadvány impresszumából is kitűnik – kik a támogatók, vagyis „kiknek köszönhető, hogy egyáltalán kézbe vehetik a lapot. Tájékoztatta őket továbbá, hogy a rendezvény végén az előtérben lesz megtalálható, s miután a kijárathoz mellette kell elhaladni, így ott lehet majd aláírni az ajánlóívet, támogatva ezzel városunk FIDESZ-es országgyűlési képviselő jelöltjét, aki emellett regnáló miniszterelnök-helyettesünk, aktuális közigazgatási és igazságügyi minisz-terünk, városunk adósság állománya kormányzati átvállalásának kezdeményezője és fő támogatója, s mellesleg a helytörténet írás elkötelezett híve...

„Szem nem maradt szárazon”, de nem minden könny volt a meghatottságé... Elgondolkodtató, a teremben megjelent több tucat emberről, „vágóanyagként” tv felvétel készült, így személyük utóbb beazonosítható, mint ahogy az ajánlóívet aláírók, s így ezzel adott az „ajánlást megtagadók” listája is. Milyen praktikus és még a lépcsőházakat sem kell háromszor megmászni, a „felmérésre” helybe jönnek a delikvensek, csak a „felmérőnek” kell odafáradnia. Arról nem beszélve, hogy a jelenlévők közül hányan voltak közalkalmazottak, vagy egyéb közhivatali dolgozók, akiktől ebben a helyzetben nem is várható el, hogy „mérlegeljék”, engedelmeskednek-e a „felhívásnak”. Egyértelmű, hogy választással kapcsolatos bűncselekményt csak az követ el, aki a „jelölési eljárás szabályait megszegve erőszakkal, fenyegetéssel, megtévesztéssel vagy anyagi juttatással szerez ajánlást”.

Itt erről szó nincs. Csak morális elvek sérülnek. „Csak”...? Önmagában az is morális kérdést vet fel, hogy hetente ömlik a „csapból” (bocsánat, a Veszprémi 7Nap-ból) – vélhetően más városokban az „agymosás” helyi orgánumaiban – melyik kormánytag, parlamenti vagy önkormányzati képviselő „tesz felajánlást”, „ ad hozzájárulást”, „biztosít támogatást”. A kérdés csak az, miből?

Ha a sajátjából, akkor a dolog rendben van, ő pénze, övé a „dicsőség”. De ha ezt állami, vagy önkormányzati pénzből teszi, s az ily módon rendelkezésére álló keretösszegből adakozik, akkor ezt a köz javából teszi, s nem az övé, hanem mindannyiunké a dicsőség. Csinyján tehát a jelzőkkel!!! Mint ahogy korántsem biztos, hogy jókedvűen olvasták Tápióderecskén (a település-név tetszés szerint behelyettesíthető) a kormányzati döntést, miszerint „az állam átvállalja Navracsics városától a Veszprémi Aréna sport és rendezvény csarnok tőke és kamattartozását”. A balgáknak erről ugyanis az jutott eszükbe, hogy hány helyre el tudták volna költeni szabadon behelyettesíthető településükön ezt az állami pénzt, vagy azt, hogy melyik adósságuk átvállalását kérhették volna ők is az államtól.

Ha lenne Navracsicsuk...De nekik nincs, nekünk van...He-he-he. A „cseppben a tenger” elve így működik. Annak a logikájából indul ki, hogy ebből Veszprémben a FIDESZ-nek plusz szavazata lesz, Tápióderecskén (stb.-n) pedig emiatt nem vész el egy sem... Így számolt akkor is, amikor igazságügyi miniszterként egyszemélyben eldöntötte, hogy magyar bíróság jogerős döntése alapján kinek kell börtönbe vonulni és kinek nem!!! Adva van a két elítélt, mindkettőjük halálos gázolásért kapott Magyarországon letöltendő szabadságvesztést. Az egyiküket a miniszter hatalmas költséggel Írországból hozatta ide négy napi börtönre, majd „hazavitette”, hogy ott töltse le ténylegesen a rá kirótt büntetést. A másikukat, több mint két éve olyan kegyben részesíti, hogy nem kell börtönbe vonulnia, s teszi ezt jogszabályi felhatalmazás nélkül... Ha valaki arra gondolna, hogy „miniszterünk” mindezt öncélúan teszi, úgy téved. Az ír gázoló „idehozatalával” – reményei szerint Budapesten, s országszerte – FIDESZ szavazatokat fog szerezni. A magyar gázoló – vélhetően ideiglenes – „kimentésével” ugyanez a sanda szándék, de miután reményei szerint ez csak „helyi téma”, csak Veszprém térségében kelti fel az érdeklődést, s váltja ki a helyi választásra jogosult „kézilabdabarátok” örömét, így egyéni választókörzetében is a FIDESZ-nek fog majd ez szavatokat hozni. Az ír (gázoló) üzletembert és a magyar (gázoló) kézilabdázót egyaránt eszközként használja, szavazatmaximalizáló céljának rendeli alá. Nem az írt akarja büntetni és nem a magyarnak akar kedvezni, ez csak döntésének következménye...

A minket érintő következmény – s a fentiekből általunk levonandó tanulság – időpontja egyaránt adott: 2014. április 6.

Veszprém, 2014. február 25.

dr. Bősze Ferenc

Vissza...