Megminősítetlenül

2014-02-18 15:42:02

Ha vannak rosszakaróim- sejtésem szerint néhány minden bizonnyal akad- azok most örülhetnek. Örülhetnek, hisz önként vállalom a "kitaszítottságot". Azt a fajta kitaszítottságot, amit ma az jelenthet, hogy itt ragadok a több mint negyed évszázados szakmai tapasztalat után a pedagógus egy kategóriában. Elhatároztam, hogy nem fogok (önként) megminősülni. Pedig elvileg most megminősülhetnék.

A pedagógusokon kívül még nem sokan tudják, mit is jelent valójában az új életpálya-modell a számunkra. Ha valaki rendelkezik legalább 14 év szakmai tapasztalattal és pedagógus szakvizsgával is, s hajlandó megírni április végéig, alig két hónap alatt a 160 oldalnyi terjedelmű útmutató alapján a 70-80 oldalas portfólióját, az 2015 januárjától az eddigieknél kicsit jobb bért kaphat és bekerülhet a pedagógus II. fokozatba.

Abban az országosan is sokak által ismert és rendkívül eredményes munkát végző iskolában tanítok Veszprémben most is, ahol 1985 augusztusában elkezdtem tanítani, mint matematika-fizika szakos tanár. Szereztem tapasztalatokat a felnőttoktatásban, voltam öt éven át igazgatóhelyettese, majd 10 kerek esztendőn keresztül igazgatója is ennek a jó nevű intézménynek. Ma teljes óraszámú tanáraként, osztályfőnökként is teszem, amit elvár tőlem a haza. S bocsánat a szerénytelenségért, egészen jól.

Nem vagyok hajlandó ugyanakkor azt tudomásul venni, hogy ezt csak akkor veszi figyelembe az életpálya-modell megrendelője és a törvénybe foglalója, ha papíron az általa leírt módon igazolom, képes vagyok a munkám elvégzésére. Értik, hogy mennyire szörnyű az a helyzet, ami előállt mára? Lassan 3 évtizede nőnek fel az én munkám eredményeként is fiatalok olyan feladatok elvégzéséhez, aminek az ország, a nemzet jövője szempontjából óriási a jelentősége. Most mégis azt kérdőjelezik meg a döntéshozók, hogy a JATE-n szerzett diplomám vajon alkalmassá tesz-e a feladataim elvégzésére. Bizonygatnom kell, hogy képes vagyok óravázlatokat, szakmai önéletrajzot írni, egy rám bízott tanulócsoport fejlődését garantálni. S amit leírok az elmúlt évtizedek tapasztalataiból, azt majd a most uniós pénzekből sebtében kiképzett nemtudomkik le is ellenőrzik. S megvizsgálják majd alaposan, hogy amit leírtam, valóban a saját kútfőmből merítettem, nem másoktól plagizáltam esetleg össze nagy fondorlatosan. Tisztázzuk, az a tudás, amit szereztem, azt én is a tanítóimnak, tanárimnak és szorgalmamnak köszönhetem. Amit folyamatosan gazdagítok és akárhányszor tanítom is ugyanazt a tananyagot, a rám bízott diákok megismerése után, legjobb tudásom szerint formálom bizony sokszor velük együtt tovább. Tessék mondani, mi a fenének írjam én ezt le, dokumentáljak mindent elektronikusan, amikor e nélkül is van éppen elég feladatom. S a feladataim végzését ez az önigazolósdi egyáltalán nem segíti, sokkal inkább hátráltatja. Az az idő, amit erre kellene fordítanom, az a munkám rovására mehet csupán. Ekkora szakmai rutinnal a hátam mögött nem attól leszek tökéletesebb, ha agyon adminisztrálom a mindennapos szakmai tevékenységemet. Az ilyen minősítési rendszerek jóváhagyói kezdhetnék inkább magukon. Azért mert hatalmat kaptak, úgy látszik észt bölcs döntések meghozásához még nem. Megszégyenítő kérem ez az állapot. S ha amiatt, hogy őszinte vagyok és más kollégáimhoz hasonlóan, akik az önkéntes lemondást választották, innentől kezdve még inkább hátrányos helyzetű leszek, azt is büszkén vállalom. Azoknak az általam nagyra tartott kollégáimnak, akik most a tiltakozás helyes formáinak a megkeresése helyett, ebbe a megalázó helyzetbe beletörődve, fogukat összeszorítva, kétségbeesetten mégis nekifognak a feladatnak, őszintén kívánom, ne csalódjanak.

Ui.: Csak a teljesség kedvéért. Akik ismernek engem, tudják, hogy politikával is foglalkoztam, és amíg a törvény engedi, addig ezután is foglalkozom azzal. Amikor majd ez lehetetlenné válik, eldöntöm, hogy a politika vagy a nevelés-oktatás fontosabb-e a számomra. Most főállásban tanár vagyok és a szabadidőmben- portfólióírás helyett is- politizálok. Az iskolában és tanítás közben soha! Akkor számomra csak a diákok nevelésének és oktatásának a feladata van. Iskolán kívül viszont kötelességemnek is érzem, hogy foglalkozzam a közélet fontos dolgaival. Annak, amit fenn leírtam, köze nincs a politikához. A szakmám tisztelete kényszerítette ki belőlem, hogy mindezt leírjam.

Ezúton jelzem, hogy csatlakozom ahhoz a kollégák által meghirdetett tiltakozó akcióhoz, amit ma reggel adtak hírül az Átlátszó Oktatás blogon.

Tudom egy (két) fecske még nem csinál tavaszt. Ha viszont a sok fecske vissza- pontosabban észhez tér, talán újra eljön a tavasz.

 

Vissza...