Az igaz(ságügy)i mutyi

2014-02-08 07:56:51

A mutyik országa lettünk, s ez baj. Nagy baj.  A „klasszikus” korrupciós összevetésben is „jól állunk”, ha a negatív minősítésű sor végét – ahol bennünket jegyeznek – annak tekintjük.  A mutyiban – ha felmérnék, s ugyanígy számolnának – még „előkelőbb” lenne a besorolásunk, ott lehetnénk akár tökutolsók is… Más országokkal ez az összevetés azért nem lenne korrekt, mert a mutyi a korrupció egyik speciális, magyar megnyilvánulási formája.

Ha úgy tetszik Hungarikum. Itt van mindjárt elsőként a veszprémi FIDESZ-es országgyűlési képviselő esete, akit zugírászat miatt ítélt el elsőfokon a Veszprémi Járásbíróság, s most már jogerősen a Veszprémi Törvényszék is. Stílusosan egyébként ő a hungarikumok gyűjtésének egyik FIDESZ-es magyarországi élharcosa, sőt szűkebb hazájában Veszprém megyében ő az első számú „gyűjtő”. Pechjére azonban nem e gyűjtőszenvedélyéről híresült el, hanem arról, hogy „zugírászkodott”. Zugírászat az, ha olyat tesz valaki „nem ügyvédként”, amire csak ügyvéd lenne jogosult. 

De hol van itt a mutyi? Ebben az esetben a mutyi ott kezdődött, hogy a vádat képviselő ügyész, annak ellenére, hogy büntetés kiszabását kérte, megelégedett a bíróság által alkalmazott „ejnye-bejnyével”, hivatalos nevén „megrovással”. Az ítélet indokolása ráadásul – ügyészi kezdeményezésre – még azt is tartalmazta, hogy „tulajdonképpen társadalmi szempontból hasznos tevékenység” volt, amit a zugírász elkövetett, bár kétségtelen, hogy a büntetőjog által ez rosszallt, elítélendő cselekmény. Ezt nem fellebbezte meg az ügyész, hagyta az ítéletet a védelemnek prédául, - hiszen az „ellenoldal” természetesen fellebbezett – s megfosztotta ezáltal a Törvényszéket annak még a lehetőségétől is, hogy másodfokon, az eredeti ügyészi indítványnak megfelelően büntetést szabjon ki.

Szerencsére a Veszprémi Törvényszék nem hagyta magát, s ügyészi fellebbezés nélkül is törölte ezt a „jog halálával” felérő mondatot. A bíróság ezzel nem csak a vádlottnak és a társadalomnak, de az ügyészségnek is üzent...

A másik példához is csak félig kell kilépnünk Veszprém megyéből. Mindenki ismeri az „ír gázoló” esetét, aki több, mint tíz évvel ezelőtt magyarországi kiküldetése idején gázolt, két kisgyermek halálát okozta. Az eltelt évek alatt az országos felháborodást csak fokozta, hogy odahaza folyamatosan sikerrel bújt ki a rá jogerősen kiszabott büntetés letöltése alól. A jelenleg regnáló kormány igazságügyi minisztere hosszas huzavona után elérte, hogy az ír gázolónak börtönbe kell vonulni.

Furcsa módját választották a megoldásnak, pár napra, jelentős költséggel Magyarországra hozták – felmutatták a hazai közvéleménynek, mint a „véres kardot” –, majd hazaengedték, ténylegesen börtönbe vonulni...Ugyanez a magyar miniszter, ugyanezzel a hevülettel, ezzel párhuzamosan , konzekvensen és kitartóan elérte, hogy az ugyancsak halálos gázolást elkövető magyar kézilabdásnak ne kelljen Magyarországon börtönbe vonulnia. Itt még külön ki sem kell hámozni a történetből a mutyit, itt a mutyi kiabál, önmagáért beszél. A miniszter úr leplezetlenül mutyizik, s még az sem zavarja, hogy a sajtó egy része ezért megkövezi.

A Veszprémi Törvényszék szóvivőjétől tudjuk, a legutóbbi 2013. július 3.-i „halasztást” úgy engedélyezte az arra illetékes miniszter, hogy tudott volt, július 2.-án az államfő, a megismételt kegyelmi kérvényt már másodszor is elutasította. A közlemény szóhasználatából következik, hogy nem először kapott az elítélt ilyen kegyet ebben az ügyben...A miniszter úr tehát abban működött közre hogy, egy 2011. november 30.-a óta jogerős ítéletet nem kell(ett), nem lehet(ett) a mai napig végrehajtani.

Legyen is elég egyelőre ennyi, hisz tolulnának az újabb és újabb példák, a Tocsik, a Kulcsár a Princz és egyéb ügyek. Ez utóbbi volt talán a „legmutyibb, hiszen 3.6 millió forint pénzbüntetéssel végződött, amely megfelelt az akkortájt bevezetett szankcióval számolva 360 szál hóvirág „jogtalan” leszedésének, miután annak büntetési tételét, szálanként 10 ezer forintban mérték. Így lesz érthető Szabadi, Székely, Zuchslag, Földesi-Szabó és a „többiek” csodálkozása a rájuk kiszabott 2 és 6 évekért..., Hunvald, Hagyó és „társaik” kérdő tekintete, amikor olvassák piacvezető pénzintézetünk, az OTP honlapját, melyből kitűnik, hogy a hozzájuk hasonlóan jogerősen elítélt, és eljárás alá vont személyek ott ágazati igazgatók, igazgatósági tagok, vagy netalántán a felügyelő bizottságot „erősítik”.

A névsor még egy dologra rávilágít. A magyar mutyi „pártsemleges”, mindegy ki van hatalmon, mindig jelen van, s az aktuálisan regnáló kormányoktól függetlenül létező, működő „intézmény”. Egy lényeges különbség azonban mégis van. Míg az előző „nyócévben” – s az előtte lévő tizenkettőben ugyancsak – féltek a lebukástól, s ezért próbálták álcázva elkötni, amit tettek, addig ma a mutyi nyíltan zajlik, az elkövetők a képünkbe röhögnek, úgy lopnak, úgy mutyiznak. Tudvalevő, ha az éjszaka ránk törő tolvaj maszkot visel, van esélyünk a túlélésre, mert nem akarja, hogy felismerjük. Ha álmunkból felriadva azt észleljük, hogy a betörő arcát nem takarja álarc, maskarát sem öltött, akkor vagy nem fél a lebukástól, vagy tudja jól, nem lesz rá módunk, hogy felismerjük…

Veszprém, 2014. január 24.

Dr. BĹ‘sze Ferenc

Vissza...