Értjük ugyan, miért gondolják, hogy ma jobb a helyzet, mint egy héttel ezelőtt volt. De azért még kétségbe vagyunk esve.
Három hónap. Három hónappal a választás előtt szövetségkötő tárgyalások folynak, kicentizett megbeszélések arról, hogy mit is kell még feltétlenül tisztázni, ki kivel és mennyire fog össze. Körtánc zajlik a szemünk előtt.
Látható, hogy azt már mindenki megértette: a politikai karrierje – amellett, hogy a magyarok nemzedékeinek élete – mehet rá, ha tesz még egy rossz lépést, és aztán őrá lehet mutogatni, hogy rajta bukott meg az összefogás. Miközben persze az is világos, hogy a három hónap kalodájából a játszó felek sem tudnak kitörni. Tudják, hogy áprilisban történik, ami történik, de ha vereség lesz az osztályrészük, nagyon nem mindegy, hogyan alakulnak az ellenzéken belüli erőviszonyok. Fél szemmel tehát már a következő, még el sem kezdett játszmát is figyelik.
EnnĂ©l is nagyobb baj, hogy bár kevĂ©s hĂján letelt a rendszerváltás utáni magyar törtĂ©nelem legpokolibb ciklusának nĂ©gy Ă©ve, bárhogy fĂĽlel is az ember, egyszerűen nem hallja azt a hangot, amely legalább esĂ©lyes lenne tĂşlharsogni a hatalom sáncai mögĂĽl folyamatosan zuhogĂł szövegfolyamot. Csak mondják, mondják, Ă©s már szinte belerágja magát az ember lelkĂ©be az ĂĽzenet, hogy a választáson indulni a fĂ©ktelen hatalomvágy jele, az ország korábban tönkrement, de most prosperál, a jĂłlĂ©t alapja a pár száz forinttal alacsonyabb gázszámla. Amire normális körĂĽlmĂ©nyek között a választás elĹ‘tt három hĂłnappal higgadt, Ă©rthetĹ‘, de a valĂłságot pontosan tĂĽkrözĹ‘ ellenzĂ©ki kommunikáciĂłs össztűzzel kellene választ adni. PrimitĂv, a zsigereket cĂ©lzĂł lĂłzungokra nem lehet mĂ©g alacsonyabb szĂnvonalĂş szövegekkel válaszolni, bár nagy a kĂsĂ©rtĂ©s, Ă©s pĂ©ldául Bajnai Gordon mĂ©rsĂ©kelt szárnyalásábĂłl akár arra is lehetne következtetni, hogy aki partnernek tekinti az állampolgárt, az rajtaveszt.
De nem: már rĂ©g ott kellene tartanunk, hogy a szövetsĂ©gesek mindegyike ugyanazt a nĂłtát fĂşjja, a dalnak pedig unisono az elkerĂĽlhetetlen jövĹ‘rĹ‘l kellene szĂłlnia. Unásig hallottuk már, hogy pofátlan meg mutyi – immár eljött a Fidesz-mĂłdin felĂĽlemelkedĹ‘, tiszta beszĂ©d ideje. A demokratikus intĂ©zmĂ©nyrendszer helyreállĂtásárĂłl, a gazdagokat nem a szegĂ©nyek rovására jutalmazĂł adĂłrendszerrĹ‘l, az elesetteket nem kriminalizálĂł szociálpolitikárĂłl, az uniĂłhoz Ă©s a környezĹ‘ országokhoz valĂł viszonyrĂłl, az oktatást nem továbbzilálĂł, de eredmĂ©nyt hozĂł lĂ©pĂ©sekrĹ‘l Ă©s mĂ©g számos más, kulcsfontosságĂş kĂ©rdĂ©srĹ‘l kellene vĂ©gre világosan szĂłlni.
Mennyi idĹ‘, amĂg az urak tĂşljutnak magán a megállapodáson? Mennyi, mĂg Ăşjrareszelik a körzeteket, Ăşjraosztják a listákat, visszaverik a schmuck andorokat, megbeszĂ©lik a kampányban Ă©s kormányon is minden fĂ©l számára vállalhatĂł programot? És mĂ©gis, mennyi idĹ‘ marad a három hĂłnapbĂłl a világos, felelĹ‘s beszĂ©dre?
Forrás: Nol.hu |