Hagyjuk most a jogot, annál is inkább, mert PintĂ©r belĂĽgyminiszter szerint a katasztrĂłfavĂ©delmi fĹ‘igazgatĂł szĂĽntelen nĂ©nĂłzása Ă©s villogása teljes mĂ©rtĂ©kben megfelel a jogszabályoknak, mikĂ©nt a honvĂ©delmi miniszterĂ© is. Ami viszont a nĂ©nĂłzás indokoltságát illeti, felhĂvnánk a figyelmet, hogy egy lakossági rezsicsökkentĂ©si fĂłrum ma már akkora sĂşlyĂş esemĂ©ny, amire nem lehet elĂ©ggĂ© korán elindulni, sĹ‘t az a meglepĹ‘, hogy már eddig is nem vadászgĂ©pekkel Ă©rkeztek rá a magas rangĂş vendĂ©gek.
Hanem azt kellene itt megĂ©rteni, hogy nĂ©nĂłzni kurva jĂł. E sorok ĂrĂłja a nyolcvanas Ă©vek elejĂ©n az MTI tudĂłsĂtĂłjakĂ©nt bekerĂĽlt egy magas rangĂş szemĂ©lyt szállĂtĂł konvojba, igaz, csak a sor vĂ©gĂ©t zárĂł biztosĂtĂł mentĹ‘autĂł elĂ©, ám az Ăşt Ăgy is maga volt a menny ország.
Nem is a sebessĂ©g, hanem a látvány, hogy mennyire megtöpörödik nĂ©nĂłzás közben a világ, a rengeteg járĂłkelĹ‘, amint a vijjogĂł hangtĂłl bután, megdermedve áll vagy ugrik vissza a járdára, szorĂtja magához a gyereket, meg ahogy az autĂłsok oldalaznak pánikszerűen a járdaszĂ©lhez; az ember legszĂvesebben odakiáltott volna nekik, hogy mi van, mikulások; de hát a szavakat Ăşgyis elvitte volna a szĂ©l.
S a társaság. Nem is csak a magas rangĂş szemĂ©ly, akirĹ‘l az egĂ©sz nĂ©nĂłzás szĂłl, hanem a többi: a kĂsĂ©rĹ‘k, a testĹ‘rök, a protokollosok, akik nemcsak tudják magukrĂłl, de nĂ©nĂłzás közben Ăşjra Ă©s Ăşjra átĂ©lik, hogy fontos emberek, hogy vittĂ©k valamire, hogy ott vannak tűzközel.
Amit majd el lehet mesélni a faluban, a telepen, fönt a hegyen a hasonszőrűeknek, vagy épp a családi asztalnál, hogy aztán a katasztrófavédelmi főigazgatót is egyszer majd kérve-kérjék az unokák, hogy „most azt tessék elmesélni Bakondi nagypapának, amikor egyetlen délelőtt húsz tűzoltólaktanya között nénózott oda és vissza”; már önmagában az ilyen pillanatokért érdemes volt élni.
Nem vĂ©letlen, hogy nemzetĂĽnk tehetĹ‘s legjobbjai a rendĹ‘rsĂ©get is fĂ©lrevezetĹ‘ szerkezeteket szereltetnek a kocsijukra, Ă©s mĂ©lyen lenĂ©zik a nĂmandokat, akik fillĂ©res MĂłricka-villogĂłkkal kĂsĂ©rleteznek, s persze hogy egybĹ‘l lebuknak. Vagy a gyermekrák-alapĂtvány elnöke, aki egyenesen mentĹ‘autĂłval jár dolgozni, igaz, Ĺ‘ nem nĂ©nĂłzik, csak a villamossĂneken közlekedik, Ă©s nem is akar onnĂ©t lejönni, mert Ăşgy gondolja, ez jár neki.
S Ă©pp errĹ‘l van szĂł, hogy ezek járatják le a nĂ©nĂłzást. Ezt azĂ©rt kell leszögeznĂĽnk, mert pĂ©ldául Bakondi fĹ‘igazgatĂł esetĂ©ben a saját tekintĂ©lye Ă©rdekĂ©ben van szĂĽksĂ©g a szakadatlan nĂ©nĂłzásra. Ăšgy áll tudniillik a helyzet, hogy Bakondi fĹ‘igazgatĂłt a saját tűzoltĂłi is kiröhögik, dilettánsnak tartják, legutĂłbb már pert is nyertek ellene, ami hagyján, de nyáron a saját miniszterelnöke alázta porig árvĂzkor, amikor kivette kezĂ©bĹ‘l az irányĂtást a gáton, ami pedig Hende minisztert illeti, kĂ©pzeljĂĽk el, mit szĂłlna MĂ©száros Lázár, az elsĹ‘ felelĹ‘s magyar kormány hadĂĽgyminisztere, ha meglátná utĂłdját, amint rezsicsökkentĂ©si fĂłrumra igyekszik csapataival.
Ezért jó a szilveszter. A felfüggesztett csendrendelet értelmében másnap reggel hatig megállás nélkül lehet nénózni, dudálni, trombitálni, s nem csak a kiváltságosoknak; de bizony kell is az erő és az önbizalom, hiszen az új esztendőre még az eddigieknél is nagyobb dolgok vannak készülőben.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
Forrás: Nol.hu |