VeszĂ©lyes hely, mondom, politizĂĄlĂł embernek mindenkĂ©ppen az, mert ilyenkor a hitek meg a vĂ©lelmek helyett szembe jön a valĂłsĂĄg a vidĂ©ki rokonok, a rĂ©gen nem lĂĄtott nagybĂĄcsik Ă©s nagynĂ©nik szemĂ©lyĂ©ben. Ćk meg csak mondjĂĄk majd, persze, hiszen olyan ritkĂĄn mondhatjĂĄk. Ha mesĂ©lnek a hĂ©tköznapi kĂŒszködĂ©seik törtĂ©netĂ©rĆl, akkor abbĂłl a hĂrfolyamon tĂșli MagyarorszĂĄg sejlik fel, ha meg netĂĄn gondtalan, boldog Ă©s gazdag Ă©letĂŒkrĆl tartanak beszĂĄmolĂłt, akkor meg egyĂŒtt örĂŒlhetĂŒnk velĂŒk, hogy bekerĂŒlt a csalĂĄdi vĂĄllalkozĂĄs a KözgĂ©p alvĂĄllalkozĂłi körĂ©be.
JĂł ismerĆs mesĂ©li, hogy Ć mĂĄr hetek Ăłta kĂ©szĂŒl a vacsorĂĄra. Nem a halĂĄszlĂ©vel, abban mĂĄr Ă©vtizedes a rutinja, hanem szĂĄmokkal meg tĂ©nyekkel, tĂĄblĂĄzatokat gyĂĄrt, grafikonokat rajzol, cikkeket nyomtat, vĂ©lemĂ©nyeket magol estelente. Jön az apĂłs a vidĂ©ki nagyvĂĄrosbĂłl, legutĂłbb akkor köszönt be hozzĂĄjuk, mikor az oktĂłberi bĂ©kemenetre hozta fel Ćt a bĂ©relt busz. LĂĄtom, fiam, itt a fĆvĂĄrosban is berobbantak a beruhĂĄzĂĄsok, megĂ©rte lenyomni az uniĂłt â ez volt a köszönĂ©st követĆ mĂĄsodik mondata neki, de sietett, Ăgy nem volt ideje vĂ©gighallgatni a közgazdĂĄsz vej okfejtĂ©sĂ©t arrĂłl, hogy ennek a fene nagy robbanĂĄsnak az ĂĄrĂĄt Ă©ppen a legyĆzött uniĂł ĂĄllja. De majd most, kĂ©sz prezentĂĄciĂłm van neki â mondja az ismerĆs, mĂ©g a felesĂ©gĂ©vel is összeveszett miatta, fĂ©lti az asszony a csalĂĄdi asztal bĂ©kĂ©jĂ©t, meg fĂ©lti az urĂĄt is, hogy nem megy semmire a megdelejezett apjĂĄval, aztĂĄn csak ĂŒl majd összetörten szilveszterig. Igaza is van, Ă©n sem vĂĄllaltam, hogy ĂĄtfutom neki barĂĄtsĂĄgbĂłl az elĆre megĂrt vitaindĂtĂł beszĂ©dĂ©t, hagyja a fenĂ©be a meggyĆzĂ©st, gyĆzködtem Ă©n, mert ha sikerĂŒl is neki, mit vĂĄlaszol arra a kĂ©rdĂ©sre, hogy ha ezekre nem, akkor meg kire? Elgondolkodott, Ășgy tƱnt nekem, de felelni nem tudott, hogy is tudott volna.
Hanem azon Ă©rdemes eltƱnĆdni, vajon mi lehet az az ĂŒgy, ami odafurakszik a magyar asztalok többsĂ©gĂ©re ezen a karĂĄcsonyi estĂ©n. Elköltöttek pĂĄr milliĂĄrdnyi adĂłforintot, hogy a rezsicsökkentĂ©s legyen az meg a jobban teljesĂtĂ©s, de ezekben nincs elĂ©g munĂciĂł a komĂłtos borozĂĄshoz, azt hiszem. A botrĂĄnyokrĂłl, azokrĂłl lehetne hosszan beszĂ©lni, eleinte halk rosszallĂĄssal, aztĂĄn az idĆ mĂșlĂĄsĂĄval mĂĄr hangosan, vöröslĆ fejjel, de itt is baj van a munĂciĂłval. Hogy tĂșl sok, befogadhatatlan mennyisĂ©gƱ, az. Ăn pĂ©ldĂĄul mĂĄr arra sem emlĂ©kszem, min hĂĄborodtam fel tegnap. Annyi felhĂĄborodni valĂł jutott mĂĄra is. Ăs jut bĆven holnapra is belĆle, tudom, mert Ă©vek Ăłta Ăgy megy mĂĄr. Annyiszor mondtuk, hogy nem, ez mĂĄr nem lehet, meg hogy nem, ennĂ©l mĂĄr nincs lejjebb, de aztĂĄn kiderĂŒlt, hogy lehet, mindent lehet itt, Ă©s hogy a mĂ©lypont se ott van, ahol lĂĄtszott, nem is mondjuk mĂĄr egy ideje, csak legyintĂŒnk, beletörĆdĂŒnk, hozzĂĄszokunk, belesimulunk, idomulunk â pont Ășgy, ahogy elvĂĄrjĂĄk tĆlĂŒnk, ahogy Ă©rdekĂŒk nekik.
NĂĄlunk szenteste a gyerekekrĆl beszĂ©lĂŒnk majd biztosan. Mindig rĂłluk, persze, de most mĂĄskĂ©nt kicsit. A nagyobbik a közĂ©piskola elĆtt, a kicsi jövĆre lesz iskolĂĄs. A szabad, nyitott Ă©s sokszĂnƱ magyar iskolĂĄt pedig, ahovĂĄ eddig a nagy jĂĄrt Ă©s ahovĂĄ a kisebbet szĂĄntuk, komoly veszĂ©ly fenyegeti. TĂșlfĂ©ljĂŒk, lehet, de janicsĂĄrkĂ©pzĆbe meg nem adjuk, ezekre az Ășj undokokra rĂĄ nem bĂzzuk, szĂłval kell a rokoni jĂł tanĂĄcs, hogy mi legyen velĂŒk. Hogyan is volt a nagybĂĄcsi gyerekkorĂĄban, amikor a szĂŒlei fordĂtottĂĄk Ă©s nyomtattĂĄk a rĂ©gi tankönyveket, hogy törtĂ©nelmet is tanulhassanak a gyerekek, ne csak propagandĂĄt? MesĂ©ljen csak Ășjra azokrĂłl a nagyszobĂĄban tartott egyetemi elĆadĂĄsokrĂłl, amelyeknek hĂre szĂĄjrĂłl szĂĄjra jĂĄrt akkoriban. Hogy is volt, amikor a kirĂșgott tanĂĄrt fogadtĂĄk fel mellĂ©, Ă©s igaz-e, hogy ma is csak abbĂłl Ă©l, amit tĆle tanult? Ăs megvannak-e mĂ©g a jegyzetei?
TörtĂ©neteket hallgatunk majd Ă©s tanulunk letƱnt idĆkrĆl, tĂșlĂ©lni, kibekkelni tanuljuk ezt a mostanit. Lehet-e szebbet kĂvĂĄnni karĂĄcsony estĂ©re?
ForrĂĄs: VasĂĄrnapi HĂrek |