A nagykörűi lakost a rendĹ‘rök előállĂtották a Szolnoki RendĹ‘rkapitányságra, ahol a meghallgatását követĹ‘en Ĺ‘rizetbe vettĂ©k”.
Persze hogy lecsukták, nem lehet mindenki szabadlábon. Amivel nem pusztán arra kĂvánunk utalni, hogy miközben pár faágĂ©rt bezsuppolják az illetĹ‘t, addig a legnagyobb disznĂłk kint vannak, sĹ‘t, a hatĂłságoknak mĂ©g sok milliárd forintos áfacsalások ĂĽgyĂ©ben sem nagyon akarĂłzik vizsgálatot indĂtani, s hogy egyáltalán. Hanem most inkább arra lyukadnánk ki, hogy advent van, amikor nemcsak a hatĂłságoknak, de a nemzet felvirágoztatásában egyre nagyobb Ă©rdemeket szerzĹ‘ magyar arisztokráciának is megtelik a szĂve szeretettel Ă©s irgalommal, de fĹ‘leg az elesettek iránti aggodalommal.
AmibĹ‘l adĂłdik is mindjárt a kĂ©rdĂ©s, hogy vajon akad-e majd egyetlen is közöttĂĽk, aki felkarolja ezt a fĂ©rfit s hasonszĹ‘rű társait nĂ©mi tĂĽzelĹ‘ erejĂ©ig, s ha nincs mit enniĂĽk, odaadják-e nekik a maradĂ©kot, ahogyan rĂ©gen a kegyelmesĂ©k szokták, noha a 35 Ă©ves nagykörűi fĂ©rfi kĂ©tsĂ©gkĂvĂĽl brutálisan meglopta a közvagyont, s tán mĂ©g a Tisza-part vĂ©dvonalát is veszĂ©lyeztette. S csakugyan: ha már van Corvinlánc, vitĂ©zi rend, bethlenistvánozás, Kossuth tĂ©r-visszaĂ©pĂtĂ©s, ispánozás, mĂ©ltĂłságos uramozás, miĂ©rt nem akad ebben a rohadtul magyar, rohadtul keresztĂ©ny Ă©s rohadtul Ăşri társaságban egyetlen RĂłbert bácsi sem?
Aki ingyenlevest mĂ©rne e szabadságharcos, nehĂ©z napokban a nyomorultaknak. A Városligetben, a Kálvin tĂ©ren, bárhol a városban s a város szĂ©len, mint egykoron. S noha a levesosztás nem olyan fennkölt foglalatoskodás, mint futballklubot pĂ©nzelni, vagy egyszer s mindenkorra leállĂtani a gravitáciĂłt, van hozadĂ©ka, az ingyenleves ugyanis jĂłl fizet: hĂre megy a jĂłtevĹ‘nek, intĂ©zmĂ©nnyĂ© válik; lám, RĂłbert bácsira lassan kilencven Ă©v mĂşltán is emlĂ©kszik az utĂłkor.
Pedig a mai elit kiváltképp alkalmas volna Róbert bácsinak. Róbert bácsi ugyanis a velejéig korrupt volt, csalásból és sikkasztásból, a köz- és magánadományokat zsebre vágva gazdagodott meg s szerzett előjogokat, bejáratos volt magas hivatalokba, sőt a Főméltóságú Asszony kegyeltjeként szemet hunytak a viselt dolgai fölött, ha nem is olyan mértékben, mint a mai elitnél. Cserébe de facto moslékot, éttermi maradékot adott a szegényeknek, igaz, legalább adott, s közben nem röstellt maga is beállni levest mérni az emberek közé.
A mai magyar Ăşr viszont eleve irtĂłzik a szegĂ©nysĂ©gnek már a látványátĂłl is, termĂ©szetesen közĂ©rdekbĹ‘l: az ingyenlevesĂ©rt sorba állĂł ember ugyanis bĂĽdös Ă©s rontja a városkĂ©pet; csoda, hogy eddig mĂ©g nem tiltották be az ingyenkonyhákat. Ami azonban a falopást illeti, Ferenczi KrisztinátĂłl tudjuk, hogy amikor nemrĂ©g a Tiborcz család traktorjával szállĂtottak el FelcsĂşt környĂ©kĂ©n vagy ötven köbmĂ©ter engedĂ©ly nĂ©lkĂĽl kivágott fát rendĹ‘rsĂ©gi következmĂ©nyek nĂ©lkĂĽl, a környezetvĂ©delmi hatĂłság azzal zárta le az ĂĽgyet, hogy a fák kiirtása „nem gyakorol jelentĹ‘s negatĂv hatást a terĂĽlet madárfajainak termĂ©szetvĂ©delmi helyzetĂ©re”. Ha a nagykörűi fĂ©rfinak szerencsĂ©je van, Ă©s a Tisza-gát körĂĽl is megĂşszták a madarak, az komoly enyhĂtĹ‘ körĂĽlmĂ©ny lehet.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
Forrás: Nol.hu |