Nem amiatt, hogy lám, az arcátlanságnak nincsenek határai, hiszen a hölgy a pályázás idején még az agrártárcánál dolgozott; ezeken a gyerekes dolgokon már rég túl vagyunk, a földnek is minden bizonnyal jót tesz, ha egészen közel állók kezébe kerül, évi sok millió forint területalapú támogatást teremve a gazdának.
Hanem hogy a hölgyet Junek Nikolettnek hĂvják. Ez nekĂĽnk teljesen Ăşj nĂ©v. Junek-dinasztiárĂłl vagy -klánrĂłl, pláne oligarchárĂłl eleddig nem hallottunk, sĹ‘t sportos kollĂ©gáink szerint Junek nevű ember a fehĂ©rvári futballstadion VIP-páholyában sem szokott felbukkanni, azaz a mai Magyarország Ă©rtĂ©kalapĂş besorolása szerint JunekĂ©k ez idáig senkik voltak. Most meg kiderĂĽl, hogy mĂ©giscsak valakik.
SĹ‘t a hĂrek szerint a felcsĂşti MĂ©száros családon Ă©s az országos KözgĂ©p-famĂlián kĂvĂĽl JunekĂ©k az egyetlenek, akiknek a földpályázat mellett a trafikpályázaton is sikerĂĽlt nyerniĂĽk; Junek Nikolett fĂ©rje kĂ©t dohányboltot is kapott, az egyiket BicskĂ©n, a másikat FelcsĂşton. Ez már azĂ©rt sok. Nem a trafik meg a föld; nehogy már irigyek legyĂĽnk tehetsĂ©gre, szorgalomra. Hanem az elmĂşlt három Ă©vben már olyan szĂ©pen megszoktuk, hogy mindig ugyanazok nyerik a pályázatokat, de olyan gyakorisággal, hogy szinte már szemĂ©lyes ismerĹ‘sĂĽnkkĂ© váltak a hĂrek által.
A magunk részéről már kezdtük is őket megkedvelni, különösen az olyan Széchenyi formátumú emberfőket, mint Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester, aki egyelőre még csak 88. a leggazdagabbak honi listáján, ám olyan országban, ahol nemcsak az első milliárdot, de az ötvenediket is korrupcióval szerzik, lesz ez még jobb is.
Nekünk mindenesetre minden bizodalmunk az új urakban van, remélve, hogy majdan dédunokáik is méltók lesznek az akkorra már velük született előjogokhoz, s nemcsak igazságosan, de megértőn is bánnak majd az uradalmi szolgákkal, a cselédséggel, a napszámosokkal, azaz a mi dédunokáinkkal. Mert ne legyenek kétségeink, ha a legfőbb hűbérúr egyszer visszavonul is, vagy elzavarják, visszacsinálni már akkor sem lehet a történteket.
A mi dĂ©dunokáink már abba szĂĽletnek majd bele, hogy ez a világ rendje: vannak, akiknek a dĂ©dapja kemĂ©ny munkával kĂĽzdötte fel magát a csĂşcsra, s vannak, akiknek a dĂ©dszĂĽleit nem áldotta meg a sors annyi tehetsĂ©ggel Ă©s szorgalommal, hogy föld- meg trafikpályázatokat nyerjenek, Ăgy aztán semmire se vittĂ©k. A mi fene nagy Ă©letrevalĂłságunkkal legfeljebb azĂ©rt lehet szorĂtani, nehogy Ăşjabb Ă©s Ăşjabb urak jöjjenek, mert az már tĂ©nyleg elviselhetetlen.
SzerencsĂ©re azonban közben kiderĂĽlt, hogy aggodalomra semmi ok, Junek Nikolett nem valami csörtetĹ‘ Ăşj földesĂşr, hanem a felcsĂşti Flier családba szĂĽletett, abba a famĂliába, amelyik FejĂ©r megyĂ©ben MĂ©szárosĂ©k után a legnagyobb nyertese a földpályázatoknak, JunekĂ©kat tehát mint ismerĹ‘s Ă©s immáron tradicionális földesĂşri család tagjait melegen ĂĽdvözöljĂĽk; jĂł kezekbe kerĂĽlnek utĂłdaink.
A hĂ©t elejĂ©n egyĂ©bkĂ©nt az agrártárca megkötötte a háromezredik földbĂ©rleti szerzĹ‘dĂ©st. Mi Ăşgy hallottuk, hogy sorszám szerint Junek Nikolett lett volna a szerencsĂ©s jubiláns, ám aztán valahogy mĂ©gis egy fiatal zalai állattartĂłt ĂĽnnepelt a minisztĂ©rium a sajtĂł elĹ‘tt, Ăşgyhogy Bitay államtitkár joggal mondhatta, hogy tessĂ©k, itt a bizonyĂtĂ©k: ebben az országban egyáltalán nem oligarchák nyerik a földbĂ©rleti pályázatokat, hanem helyben lakĂł, családi gazdálkodĂłk.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársA
Forrás: Nol.hu |