ÉpĂtenek a kedves mama körĂ© egy álválĂłságot az elmĂşlt idĹ‘k törmelĂ©keibĹ‘l. A nĂ©zĹ‘ meg közben nagyokat nevet. Tegnap ĂĽlĂ©sezett az MSZP választmánya, errĹ‘l jutott eszembe ez a film.
Az MSZP Ă©s szövetsĂ©gese, az EgyĂĽtt-PM – kifelĂ© tegnap is ezt ĂĽzentĂ©k nekĂĽnk – tovább Ĺ‘rizgeti azt a status quĂłt, aminek a politikai szavatossága lejárt már egy ideje. Nagy műgonddal összehozott megállapodás az övĂ©k, volt idĹ‘, mikor Ăşgy tűnt, adekvát válasz a kihĂvásokra. Na, ez az idĹ‘ mĂşlt el. Az ellenzĂ©ki szövetsĂ©gesek hĂłnapok Ăłta háttal állnak a választĂłknak, s lassan elvesztik a jogot a nyilvánosságban, hogy magukon, a saját belsĹ‘ kis ĂĽgyeiken, csatáikon kĂvĂĽl bármi másrĂłl beszĂ©ljenek. PrĂłbálkoznak Ĺ‘k, ez a szerkesztĹ‘sĂ©g is kap tucatnyi közlemĂ©nyt tĹ‘lĂĽk naponta – de ezek kilomĂ©terekkel szállnak el az ingerkĂĽszöb alatt. Viszont a mĂ©goly kimunkált politikusi mondatok, miszerint „az ellenzĂ©ki összefogás csak utĂłpia”, meg hogy „nem a meglĂ©vĹ‘ tortát kell Ăşjraszeletelni”, ha igazak is, szavazatot nem hoznak egyetlen darabot se.
A csapda, amiben vergĹ‘dnek, persze Orbán Viktor műve: a Fidesz politikai Ă©rdekeire szabott választĂłjogi törvĂ©ny teremti meg az ellenzĂ©ki összefogás kĂ©nyszerĂ©t. Az összefogás tehát nem politikai Ă©rtĂ©k Ăşgy önmagában, Ă©n pĂ©ldául állatira unom már, mĂ©gis elkerĂĽlhetetlen. Hogy mi az összefogás? Az, amit az ellenzĂ©ki oldal releváns politikai szereplĹ‘i annak neveznek, nem több, nem kevesebb. Egyre többen vannak, akik ezt a mostanit, az MSZP–EgyĂĽtt-megállapodást nem tartják annak. Nem csak Gyurcsány van ezzel Ăgy, nemcsak a szocik nĂ©hány nagy öregje, de egyre nagyobb számban az MSZP második vonala is, valamint az EgyĂĽttet körĂĽlvevĹ‘ Ă©rtelmisĂ©gi-támogatĂłi világ. És közben egyre csak fogy az, amirĹ‘l Bajnai Gordon helyesen mondta nemrĂ©g, hogy tehetetlen vele szemben mĂ©g az Orbán-rezsim is: a remĂ©ny.
Gondolhatják, Gyurcsány a hibás. Mert azt teszi, amit Ă©rdeke diktál, Ăşgy teszi, ahogy azt tĹ‘le mindenki megszokhatta már? Politikusnak hĂvják az ilyet, tetszik vagy sem. És Ă©rdektelen már rĂ©g, ki kezdte, csak az számĂt, ki lesz, aki abbahagyja ezt a belterjessĂ©get. Mert igaz, hogy most csak az adott választĂłi torta ĂşjraszeletelĂ©se zajlik: az MSZP, az EgyĂĽtt Ă©s Gyurcsány pártja a DK között bolyong nĂ©hány százalĂ©knyi szavazĂł, miközben a tábor maga nem bĹ‘vĂĽl, a Fidesz meg lassan látĂłtávolságon kĂvĂĽl. Csakhogy a tortaaprĂtás abbamaradása azt feltĂ©telezi, hogy kĂ©pesek letenni a szelĹ‘kĂ©st. Csak a magátĂłl Ă©rtetĹ‘dĹ‘ politikai realitás elfogadására lenne szĂĽksĂ©g: arra, hogy minden egyĂ©ni választĂłkörzetben egyetlen ellenzĂ©ki álljon szemben a Fidesz Ă©s a Jobbik jelöltjeivel. EbbĹ‘l kell kiindulni, nem olyan bonyolult ez. Kellene hozzá nĂ©mi nagyvonalĂşság Ă©s belátás, ez kĂ©tsĂ©gtelen, viszont ennek a hiányára a választĂł amĂşgy is elĂ©g idegesen reagál.
Szokták mondani, hogy a politikának van afféle dinamikája, ha a pontos történések nem is láthatók mindig előre, az igen, jó vagy rossz vége lesz-e valaminek. Ami most van, annak az lesz a vége, hogy a főszereplőkből nemhogy miniszterelnök nem lesz, de még ellenzéki vezér se. Mert nem élik túl politikailag azt, amit a kormányváltás-szavazóktól kapnak a választás után. Ha netán lenne, aki erre, vagyis a túlélésre játszik, súlyosan téved.
Egyre több a fideszes elszĂłlás, ami alapján a választás április legelejĂ©re prognosztizálhatĂł. Nincs már addig 150 nap se. Az ország nĂ©hány hĂ©t mĂşlva karácsonyi fagyöngybe merĂĽl, oda se figyel a politikusokra Ăşgy január közepĂ©ig. Onnan pedig a kampány legintenzĂvebb idĹ‘szaka kezdĹ‘dik, teljes vĂ©rtezetben kell állni olyankor már. Van az ellenzĂ©knek tehát Ăşgy kĂ©t-három hete, hogy Ă©szrevegye a körĂĽlötte lĂ©vĹ‘ valĂłságot.
A Gooy Bye, Lenin!-ben az anya végül rájön, hogy hamis minden, amiben él. Belenyugszik, és meghal. Bevallom, én megkönnyeztem.
Forrás: Vasárnapi HĂrek |