Milyen jó lenne visszamenni, megfogni a kezét, nem hagyni magára, megmondani neki: úgy van, hogy nem jó, ha jó. Erre jöttem rá. És hogy a tűrhető is gyanús, mert abból biztosan valami mélyen gonosz következik errefelé.
De egy Ă©vtizeddel ezelĹ‘tt mĂ©g nem Ă©rtettem a rendszert. Nem tudtam, hogy itt nagyjábĂłl negyvenĂ©vente Ăşjraosztják a lapokat, egyszerűen elveszik, amink van, Ă©s odaadják másnak, rokonnak, ismerĹ‘snek, aki elĂ©g gerinctelen Ă©s gyáva. Egyszerűen kiosztják maguk között a másĂ©t. ErrefelĂ© nem szent a magántulajdon Ă©s soha nem is volt az, elkobzások, kitelepĂtĂ©sek, lenyĂşlások sorozata a mi lábszagĂş Ă©letĂĽnk, ez az elhazudott kelet-eurĂłpai mese. A vonatra segĂtett szomszĂ©dok, a tĂ©eszbe terelt utolsĂł tehĂ©nke; Ăşjabban meg az elkobzott nyugdĂj, a tabak, a megművelt földek, erdĹ‘, jĂłl termĹ‘ biogazdaság. Látja a magyar, hogy ott a másĂ©, hogy szĂ©p a másĂ©. NĂ©zegeti, gusztálja. És akkor elveszi, ellehetetlenĂti, elzavarja, kiutálja, törvĂ©nyt hoz rá.
Azt a dialĂłgust kellene lejegyezni, bemagolni, ahogy a fĹ‘polgármester Ă©s a miniszterelnök szemlĂ©zi a belvárost, veszik Ĺ‘ket filmre, minden szavukra tanĂş van, Ă©s akkor azt mondja minden Ă©let ura, hogy azt ott szemben, milyen kĂvánatos. Azt a szĂ©p Ă©pĂĽletet vissza kĂ©ne venni, „majd hozunk rá törvĂ©nyt”. Markolják erĹ‘s kezĂĽkkel a kapaszkodĂłt, testes, elĂ©gedett emberek, tudják, mit Ă©rnek, tudják, hogy lehet, meg lehet kĂvánni, ami megkĂvánhatĂł. Semmilyen következmĂ©nye nem lesz.
A kis ember meg nĂ©z, ahogy az apja nĂ©zett, amikor államosĂtották, amikor a cselĂ©d nevĂ©re Ăratták, amikor elhordták, kilĹ‘ttĂ©k, kiköltöztettĂ©k. Csak most más a dĂszlet, minden glancosabb, fĂ©nyesebb, furfangosabb. TisztviselĹ‘k Ă©s hivatalnokok jönnek, ĂĽlnek az átvert, kiszolgáltatott polgárral szemben, elmĂşltnyolcĂ©veznek, válságoznak, Ă©s egyszer csak az Ă©leten át fizetett Ă©letbiztosĂtás, befektetĂ©s, tartalĂ©k nem hozzáfĂ©rhetĹ‘, a törlesztett hitel visszanĹ‘tt, a megművelt föld másĂ©, a munkahely bezárt.
És mivel Ăgy volt mindig, tűrjĂĽk. Az apánk is tűrte, legalább tĂşl volt rajta. Ha elvettĂ©k, nem kellett aggĂłdni Ă©rte, ha elvettĂ©k, lehetett siratni, emlegetni, belehalni, hogy nincs. Legalább volt miĂ©rt inni, a Tiszának menni. Legalább Ăşjra lehetett kezdeni, ahogy az apánk apja tette, Ă©s neki is sikerĂĽlt, Ĺ‘ se halt bele, mondja az apánk, pedig belehalt, Ă©s miután ezt elmondta, szĂ©pen csöndben elment Ĺ‘ is.
Ültem egyik este a miskolci Helynekemben, szép klub, fiatalok verseltek, slammeltek, ahogy ők mondják, mondták bele az igazságokat a mikrofonba, lázadtak, gondolkodtak, pimaszkodtak. Gyönyörű volt, élhető volt, álomszerű volt, mintha körbevágtuk volna magunk körül a világot, egy apró, normális univerzumot, és én, miközben zsűritagként emlegettem a pontszámokkal a táblát, azon gondolkodtam, mikor romlik ez el. Melyik az a pillanat, amikor először reped el a hit, amikor először veszik észre, hogy itt mindent lehet, a hatalom azt csinál, amit akar. És amikor ezt lenyelik, már azt is tudják, hogy ezt ők is el fogják viselni. Mert nem az a különleges, hogy ugyanazok ugyanazt csinálják, hanem, hogy mi is éppen úgy jópofát vágunk hozzá, ahogy az apánk. Ugyanolyan félmosollyal tűrjük. Mikor tanulnak meg lehajtott fejjel odaállni a pellengérre, és hallgatni, mert lehetne rosszabb is? Talán lehetne, talán nem. Mindegy. Olyan jó volt azt képzelni, hogy ezek a srácok más fából vannak faragva, hogy ők lázadnak, tüntetnek, kiabálnak majd, ha elveszik, ami az övék, hogy nem belőlünk vannak, hogy ők nem mi vagyunk.
Emlékszem a pillanatra, amikor elhagytam magam. Amikor az lettem, ami az apám és a nagyapám, amikor először kimondtam utánuk a legfőbb magyar bölcsességet, hogy „jobb a békesség”. Amikor kezet fogtam azzal az emberrel, aki följelentett a megyénél, mint „zsidóbérenc” szerkesztőt. Amikor nem mondtam föl abban a pillanatban, amikor kiderült, hogy vizsgálják az ügyet, hogy nem kérik ki maguknak az egészet, és hogy az abszurd létezés legmélyén milyen irgalmatlanul sötét van. Lakást szerettem volna, életet, nyugalmat, jövőt. Jobb a békesség, családilag erre jutottunk. Tűrtünk mi is mindent, ahogy tűrni szokás. Nem balhés nép a magyar, nem kell a hőzöngés. Attól kezdve évente kimutatást csináltunk az iskolázatlan, korrupt és ostoba képviselő uraknak, a szerzők hány százaléka származik a vármegyéből. Életet, nyugalmat, jövőt akartunk. Aztán, mire észbe kaptunk, egyik se volt.
Szerzőnk az Élet és Irodalom munkatársa
Forrás: Vasárnapi HĂrek |