RegnálĂł miniszterelnökĂĽnk megnyilvánulásai, nyilatkozatai, s az általa elĹ‘revetĂtett jövĹ‘kĂ©p tettĂ©k szĂĽksĂ©gessĂ© e sorok megĂrását. A „fĂĽlkeforradalom” terminolĂłgiája, amellyel minĹ‘sĂtette a Fidesz a saját 2010-es elsöprĹ‘ arányĂş gyĹ‘zelmĂ©t, már elĹ‘revetĂtette, hogy azt „szabadságharcnak” kell követni, hiszen - mint tudjuk - a forradalmaknak „meg kell vĂ©deni saját vĂvmányaikat”. Már pedig az elmĂşlt három Ă©vnek megvoltak a maguk „vĂvmányai”, Ăgy a „szabadságharc” most is zajlik, s mĂ©g az sem biztos, hogy „ez a harc lesz a vĂ©gső”. Ăšjabb Ă©s Ăşjabb „ellensĂ©ges csapatok” jelennek meg hol BrĂĽsszelbĹ‘l, hol StrasbourgbĂłl, hol VelencĂ©bĹ‘l, mint ahogy annak idejĂ©n 1848-49-ben támadtak „törtek ránk” belföldrĹ‘l, a velĂĽnk egyĂĽtt Ă©lĹ‘ horvátok, rácok, bosnyákok Ă©s bunyevácok, tĂłtok Ă©s románok.Ăšjra eljöttek a kossuthi idĹ‘k, aktuálisak lettek a kossuthi gondolatok.
Kossuth beszĂ©deinek, Ărásainak szĂnes a palettája, s gazdag az a tárház, amelybĹ‘l merĂthetĂĽnk, ha azok elemzĂ©sĂ©re szánjuk el magunkat, kizárĂłlag az összevetĂ©s, párhuzamállĂtás cĂ©ljábĂłl.
IdĂ©zzĂĽnk fel párat.- ElsĹ‘kĂ©nt az 1848. jĂşlius 11-i pesti kĂ©pviselĹ‘házi beszĂ©d, amelyet azzal a felĂĽtĂ©ssel kezdett, „…a haza veszĂ©lyben van – majd amikor közfelkiáltással megszavazták a nemzeti hadsereg 200 ezer fĹ‘re emelĂ©sĂ©t Ă©s a felfegyverzĂ©sĂ©hez szĂĽksĂ©ges 42 milliĂł forintot, Ăgy fejezett be – leborulok a nemzet nagysága elĹ‘tt…” - Folytathatjuk a sort az 1848. szeptember 24-i ceglĂ©di toborzĂłbeszĂ©ddel, amellyel a piactĂ©ren összegyűlt sokasághoz szĂłlt „…Magyarországon a pokol kapui sem vesznek erĹ‘t, s ha fölkel Ă©s összetart a nĂ©p, Magyarország az összerogyĂł Ă©g boltozatait is kĂ©pes karjában fenntartani, fegyverbe hát, gyĹ‘zni fogunk…”- VĂ©gĂĽl Ă©rdemes felidĂ©zni az 1849. április 11-i debreceni trĂłnfosztĂł beszĂ©dĂ©t. „…a Habsburg-Lothringeni ház ezennel trĂłnfosztottnak, kirekesztettnek Ă©s száműzöttnek a nemzet nevĂ©ben nyilvánĂttatik…”
A trĂłnfosztást – amelyet már egyszer a RákĂłczi szabadságharc során 1705-ben az Ăłnodi országgyűlĂ©sen „eb ura fakó” közfelkiáltással elfogadtunk – 1918-ban „meg kellett ismĂ©telni”, mert ismĂ©t visszaállt a „rĂ©gi rend”...Folyton-folyvást ezeket a sorokat idĂ©zzĂĽk, ezek mĂşltbeli kisugárzásábĂłl akarunk „erĹ‘t merĂteni” a jelenhez.Ugyanakkor nem idĂ©zĂĽnk, – amelyekre „már nem is emlĂ©kszĂĽnk”, amelyeket mĂ©g ismerni sem, de bevallani semmikĂ©pp nem akarunk – azokbĂłl a dokumentumokbĂłl, amelyek egy „másik” Kossuthtal szembesĂtenek bennĂĽnket.
- 1848. április 8-án a pozsonyi országgyűlĂ©s elĂ© járult a magyarországi szerbek kĂĽldöttsĂ©ge, s fogadásukkor Kossuth Ăgy „tisztelte meg” Ĺ‘ket. „…egy országban százfĂ©lekĂ©ppen nem lehet beszĂ©lni, hanem egy nyelvnek kell lenni, Ă©s Magyarországban magyarnak, mert magyar a szabadság, amely megosztatott…”
Egy másik alkalommal SzĂ©chenyinek a nemzetisĂ©gekkel kapcsolatos okfejtĂ©sĂ©re Ăgy reagált: „…és soha, de soha a magyar Szent Korona alatt más nemzetet Ă©s nemzetisĂ©get, mint a magyart elismerni nem fogok…”
Kossuth nemzetisĂ©gi politikájára Ă©s nemzetisĂ©g felfogására maga az elbukott szabadságharc adta meg a választ, miután a nemzetisĂ©gek magyarellenes lázadása – mert ebben egysĂ©gesek voltak –és az osztrák császári haderĹ‘ már a cári csapatok fellĂ©pĂ©se elĹ‘tt eldöntötte annak vĂ©gsĹ‘ kimenetelĂ©t...Az orosz seregek a helyzet remĂ©nytelensĂ©gĂ©vel szembesĂtettĂ©k a tábornoki kar jĂłzanabbik felĂ©t, s ekkor mĂ©g Kossuth is idetartozott…- Az 1849. szeptember 12-Ă©n kelt „vidini levelĂ©t” már török földön vetette papĂrra, egy hĂłnappal azután, hogy átadta Görgeinek az addig kormányzĂłkĂ©nt általa gyakorolt teljhatalmat.„…Görgeit felemeltem a porbĂłl, s Ĺ‘ a hazának gyáván hĂłhĂ©rjává lĹ‘n…”
Kossuth ezzel a levĂ©llel több mint száz Ă©vre ellehetetlenĂtette Görgei Ă©s a világosi fegyverletĂ©tel korrekt Ă©rtĂ©kelĂ©sĂ©t, s elĂ©rte, hogy a törtĂ©nelemtanĂtás hosszĂş ideig Görgeit kontroll nĂ©lkĂĽl „nemzetárulĂłnak” bĂ©lyegezze. (Ez a minĹ‘sĂtĂ©s, mintha egyre gyakrabban hangzana el a jelen közĂ©letĂ©ben is azokra, akik ma nem tetszĹ‘k Kossuthnak Ă©s hĂveinek.) Azt az embert bĂ©lyegezte meg Kossuth ezzel a levĂ©llel, aki lebeszĂ©lte Ĺ‘t az öngyilkosságrĂłl, s meggyĹ‘zte, hogy az „élĹ‘ Kossuth mĂ©g kĂĽlhonban is többet Ă©rhet a hazának, mint a halott itthon”. MenekĂĽlĂ©se során az már kizárĂłlag az Ĺ‘ döntĂ©se volt, hogy szakállát leborotválva, nĹ‘i ruhába bĂşjt, s vitte magával a – többek állĂtása szerint általa többször felprĂłbált – koronát, s ásatta el azt a határátlĂ©pĂ©s elĹ‘tt Orsovánál. - Ebbe a sorba illeszkedik, az 1867. május 22-Ă©n megĂrt „Cassandra” – nĂ©ven elhĂresĂĽlt - levele, amelyet Deáknak cĂmzett. „…én e tĂ©nyben – már mint abban, hogy az országgyűlĂ©s felsĹ‘háza elfogadta a „kiegyezĂ©s” szövegtervezetĂ©t – a nemzet halálát látom, Isten, Haza Ă©s az utĂłkor nevĂ©ben felszĂłlĂtalak, ne vidd azon pontra a nemzetet, amelyrĹ‘l többĂ© a jövĹ‘nek nem lehet mentora…”
Azt ma tudjuk, – de már a milleneum időszakára is egyértelművé vált – a kiegyezés nélkül hazánk nem érhetett volna el oda, ahova elért, nem juthatott volna azokba a magasságokba, amelyekbe a századfordulóra eljutott, s azóta se ért fel soha.
Ezt jelentette Kossuth reformkori politikusként, a forradalmi kormány minisztereként, a szabadságharc alatt az ország államfőjeként, elbukása után emigránsként, majd halála előtt már magyar állampolgárságától is megfosztott sértett emberként. Így mindennel együtt Pest-Budával, Cegléddel és Debrecennel, Pozsonnyal, Vidinnel és Turinnal. Valamint Széchenyivel és Deákkal. Igen, Széchenyivel és Deákkal, két nagy politikai ellenfelével, akikkel 1848-ban a Batthyányi kormány tagja volt. A „legnagyobb magyarral” és a „haza bölcsével”.
Kossuth meghatározĂł alakja a magyar törtĂ©nelemnek, megkerĂĽlhetetlenĂĽl rĂ©sze annak, pozitĂv Ă©s negatĂv Ă©rtĂ©kelĂ©ssel egyaránt. E kĂ©t megközelĂtĂ©si mĂłd nem kioltja egymást, hanem kiegĂ©szĂti, hozzásegĂt ahhoz, hogy a legendák homályos világábĂłl a törtĂ©nelmi realitás talajára helyezzĂĽk. Oda, ahova elĹ‘bb-utĂłbb eljut minden politikus- - ha akarja ha nem - aki olyat tett vagy Ă©ppen nem tett, amely arra Ă©rdemesĂti, vagy azzal bĂĽnteti. S Ăgy fognak járni a maiak közĂĽl azok, akik valamely oknál fogva „oda feliratkoztak”. A kĂ©rdĂ©s azĂ©rt nehĂ©z, mert azt a szemĂ©lyt kellene árnyaltan Ă©rtĂ©kelnĂĽnk, akirĹ‘l Magyarországon a legtöbb fĹ‘tĂ©r Ă©s a legtöbb fĹ‘utca van elnevezve, s a legmagasabb elismertsĂ©ggel bĂrĂł dĂjnak is Ĺ‘ a nĂ©vadĂłja. Ami igaz Kossuthra, az igaz Deákra Ă©s SzĂ©chenyire is. Az Ĺ‘ munkásságuk ugyanĂşgy rĂ©sze a törtĂ©nelmĂĽnknek amely nĂ©lkĂĽlĂĽk nem lenne az, ami.
De hát hol van ma egy Deák? Hol van ma egy SzĂ©chenyi? Ha már egyszer a jelennek Kossuth megadatott. A Fideszen belĂĽl ez a kĂ©rdĂ©s „lerendezett”. Volt aki „Canossát járt”, volt aki „brĂĽsszeli vargabebűt” Ărt le, s volt aki csak egyszerűen „pĂłtvizsgára” kĂ©nyszerĂĽlt. De mindannyian Ăşgy jártak – s azĂ©rt jártak Ăşgy ahogy - hogy a Fideszen belĂĽl Kossuthnak ne legyen alternatĂvája, a közelĂ©be mĂ©g potenciálisan se legyen akibĹ‘l kinĹ‘het egy SzĂ©chenyi vagy Deák. ĂŤgy aztán maradtak nekik – s a hatalomra kerĂĽlĂ©sĂĽk okán jutottak „nekĂĽnk” – azok, akik a miniszterelnököt körĂĽlveszik, mint egykoron SzĂ©chenyi Ă©s Deák Kossuthot. Azzal a kvalitással amivel rendelkeznek, s ez nem az Ĺ‘ hibájuk…
De mi a helyzet az ellenzĂ©kkel? Ott nem működött a „trockiji jĂ©gcsákány” konszolidált változata, sem a fideszi labirintus, ahol könnyű eltĂ©vedni. Ott miĂ©rt nem tudott kinĹ‘ni mára egy Deák, vagy SzĂ©chenyi, Kossuth alternatĂvájakĂ©nt? De mĂ©g egy Klauzált, vagy egy SzemerĂ©t se látunk! EbbĹ‘l pedig szĂĽksĂ©gszerűen következik, a 2014-es választások után is Kossuth gyĹ‘z, mert ellenfĂ©l nĂ©lkĂĽl nem is tehet mást. „RákĂ©nyszerĂĽl” a gyĹ‘zelemre. Mert nekĂĽnk mindig Kossuth kell.
Ezt Ă©rdemeljĂĽk.
Veszprém, 2013. november 15.
Dr. BĹ‘sze Ferenc |