MeglehetĹ‘s, bár nem „bĂ©kemenetnyi” tömeg elĹ‘tt jöttek is egymás után a szĂłnoklatok, amelyekben 56-rĂłl nagyon kevĂ©s szĂł esett, aktuálpolitikárĂłl, az összefogásrĂłl annál több. Fodor Gábor, Bokros Lajos már erĹ‘sen megalapozta Gyurcsány Ferenc elszánt, Ă©rzelmektĹ‘l meg nĂ©mi indulattĂłl sem mentes beszĂ©dĂ©t, amelyben a vĂ©gletekig kisarkĂtotta, hogy a demokratikus erĹ‘k teljes(!!) összefogása nĂ©lkĂĽl nem lehetsĂ©ges Orbán (maffia, autoriter, korrupt, nepotista, korporatĂv, avittasan klerikáris, antidemokratikus stb.) rendszerĂ©t megdönteni. A beszĂ©d gyĂşjtĂł hangĂş volt, ahogyan azt tĹ‘le megszokhattuk, a DK hĂvei ráadásul kĂ©szĂĽltek, ez nem kĂ©tsĂ©ges. MĂ©g akár azt is lehetett gondolni – kĂĽlönösen a haloványra hangolt Bajnai-produkciĂł után –, hogy merĹ‘ben megváltozik az eddigi „rĂ©szösszefogás”-párti hangulat.Aztán jött Mesterházy, aki az utĂłbbi Ă©vekben valĂłban sokat fejlĹ‘dött mint pártelnök, csak Ă©ppen a karizmája rekedt meg a rĂ©gi szinten, arra ugyanis szĂĽletni kell, tanulni nem nagyon lehet. (A magam rĂ©szĂ©rĹ‘l el sem tudom kĂ©pzelni miniszterelnökkĂ©nt; Orbán után nem jöhet egy ilyen langyos, ráadásul rutintalan figura.) SzĂłval jött, Ă©s egy darabig nem tudott megszĂłlalni, ugyanis a tömeg hangosan Ă©s kitartĂłan skandálta a bűvös „összefogás” szĂłt, sokan magasra emeltĂ©k a táblájukat, amire ugyanez volt Ărva. Az MSZP elnöke finoman szĂłlva nem volt mestere a helyzet kezelĂ©sĂ©nek. Ahelyett, hogy maga is idomult volna a számára sem ördögtĹ‘l valĂł kĂ©rĂ©shez-követelĂ©shez, kiĂĽlt az arcára a ressentiment Ă©rzete, látszott rajta, hogy most már tĂ©nyleg nagyon utálja Gyurcsány kollĂ©gáját, amiĂ©rt ezt merte vele tenni. (Mert hát ki más tette volna; mĂ©g tán a táblákat is Ĺ‘ rendelte meg.)
Volt ott akkor egy, azt hiszem már soha vissza nem tĂ©rĹ‘ pillanat. Mesterházynak rögtönöznie kellett volna. Tudhatta, nemcsak a helyszĂnen lĂ©vĹ‘ tömeg látja Ă©s hallja, mi törtĂ©nik. Akkor Ă©s ott meg kellett volna ĂgĂ©rnie, hogy igen, Ăşjragondolják a dolgot, összefogás nĂ©lkĂĽl valĂłban nem megy, tegyĂĽk most fĂ©lre a korábbi sĂ©relmeinket. Esetleg föl kellett volna hĂvni a szĂnpadra maga mellĂ© a volt miniszterelnököt, aki annyit kapott már a nĂ©pnemzeti bagázstĂłl, Ă©s – fájdalom – a saját elvbarátaitĂłl is, amennyinek Ĺ‘ a felĂ©tĹ‘l is összeroppant volna. Jöhettek volna akár a többiek is, Bajnaival az Ă©len, Ă©s egyĂĽtt lĂ©legezhettek, urambocsá' ordĂthattak volna az emberekkel. Nem kellett attĂłl tartani, hogy kifĂĽtyĂĽlik Ĺ‘ket, azt hiszem.
Eztán persze nehéz idők, hetek, hónapok jöttek volna, egyeztetni, kihordani és – némi képzavarral – megszülni a megoldást, de korántsem olyan nehezek, olyan kilátástalanok, mint amilyenek most következnek. Ezt most megint elkúrták. Nem kicsit, nagyon. Ki-ki vegye magára azt a bizonyos inget felelőssége arányában, lehetőleg anélkül, hogy másra mutogatna. Ez lenne most a dolguk, hiszen a haza sorsa talán mégiscsak fontosabb holmi kicsinyes önérzetnél meg túlpörgetett becsvágynál. Igazi hazafinak ne legyen már ebben a helyzetben az a legfontosabb, hogy további négy évet töltsön a parlamenti patkóban. Ellenzékben különben sem lesz nagy élmény, még ha meg is emelik majd a juttatásaikat.
Gulyás András
Forrás: Galamus |