âAz ĂŒnnep akkor ĂŒnnep, ha az egyĂ©n pĂĄr pillanatra eggyĂ© vĂĄlik sajĂĄt kultĂșrĂĄjĂĄnak eszmĂ©jĂ©vel; ha pĂĄr pillanatra Ășgy Ă©rzi: Ăn is meg tudnĂĄm tenni, amit Ćk tettek.â
Korbel PĂ©ter sem szĂłnokolt, inkĂĄbb mesĂ©t mondott. Az emersoni ânagy emberâ ârĆl mesĂ©lt, aki soha sem politikai pĂĄrtĂ©rdek mentĂ©n cselekszik, akinek tettei Ă©s gondolatai mögött mindig megtalĂĄlhatĂł az alĂĄzatos humanizmus, az alkut nem ismerĆ liberalizmus valamint a vĂ©getlenĂŒl pĂĄrtsemleges demokratizmus. Brusznyai ĂrpĂĄdra utalva idĂ©zte fel, hogy a ânagy emberâ forradalmĂĄrkĂ©nt tanĂĄr, tanĂĄrkĂ©nt forradalmĂĄr. âJutalmaâ pedig a halĂĄl. Az 56-os tragikus hĆsök közĂ© tartozik, tetteivel mindenki egyetĂ©rt, ĂĄm azokat senki nem mernĂ© Ășjra megtenni helyette. TörtĂ©nete azonban ma sem Ă©rt vĂ©get. Korbel PĂ©ter Bessenyei György TarimĂ©nes utazĂĄsa cĂmƱ mƱvĂ©t ĂĄtalakĂtva kĂ©t nĂ©pcsoportrĂłl mesĂ©lt, akiket egy nagy hegy vĂĄlasztott el egymĂĄstĂłl. Soha nem talĂĄlkoztak, mĂgnem egyikĂŒk elindult a mĂĄsik csoport felfedezĂ©sĂ©re.
Az egyik szĆke, a mĂĄsik fekete, de egy istenben hittek. Mindaddig barĂĄtsĂĄggal fogadtĂĄk a tĂșloldali szomszĂ©dot, mĂg az istennek valĂł ĂĄldozatrĂłl nem kĂ©rdeztek. Maguk rĆt kecskĂ©t, mĂg a jövevĂ©ny fehĂ©r kakast ĂĄldozott.
A megbocsĂĄthatatlan bƱnt halĂĄl követte. A mese szerint azĂłta is törtĂ©nnek kĂsĂ©rletek a köztĂŒk magasodĂł hegyek, falak, kerĂtĂ©sek lebontĂĄsĂĄra. SikerĂŒl is, de aztĂĄn ismĂ©t Ășjak Ă©pĂŒlnek helyĂŒkbe.
Csak az nem vĂĄltozott, hogy mindkĂ©t oldalon megemlĂ©keznek azokrĂłl, akik a hatĂĄrt igyekeztek eltörölni. âKi ilyen szobrot emel, ki olyat. Ki itt koszorĂșz, ki ott. Ki ilyen beszĂ©det mond, ki olyat. Ki rĆt kecskĂ©t ĂĄldoz, ki fehĂ©r kakast. Korbel PĂ©ter azzal a gondolattal engedte ĂștjĂĄra a nĂ©hĂĄny tucatnyi ĂŒnneplĆt, hogy vĂĄljanak eggyĂ© a közös kultĂșrĂĄnk egyik legdicsĆsĂ©gesebb pillanatĂĄval Ă©s mondjĂĄk magukban: âĂn is meg tudnĂĄm tenni, amit Ćk tettek.â
Az ĂŒnneplĆk egy-egy szĂĄl fehĂ©r virĂĄgot helyeztek el a forradalmĂĄrkĂ©nt tanĂĄr tanĂĄrkĂ©nt forradalmĂĄr Brusznyai ĂrpĂĄd mellszobrĂĄnĂĄl.Â
ForrĂĄs: VĂĄrpalotai HĂrhatĂĄr
A Vehir.hu ( a kĂ©pek forrĂĄsa) is Ărt röviden az esemĂ©nyrĆl. (Klikk ide!)
Ăme a beszĂ©d teljes egĂ©szsĂ©ben:
Ănnepi mese- nĂ©pbeszĂ©d ( Korbel PĂ©ter, tanĂĄr)
âLegtöbb cselekedetĂŒnket a pĂ©lda vezĂ©rli, nem sajĂĄt vĂĄlasztĂĄsunk.â (Montaigne)
A legtöbb â Ășgynevezett normĂĄlis â kultĂșrĂĄban az ĂŒnnepek a következĆkĂ©ppen zajlanak: Az elöljĂĄrĂłsĂĄg embere fellĂ©p egy aprĂł emelvĂ©nyre (melyet aztĂĄn rögvest el is tĂĄvolĂtanak onnan), szĂłval fellĂ©p egy piciny pĂłdiumra, Ă©s annyit mond: âKedves egybegyƱltek!Â
Az ĂŒnnepsĂ©g ezennel kezdetĂ©t veszi!â Mikor lelĂ©p, Ă©s a zsĂĄmoly eltƱnik, mĂĄr fel is harsan a fanfĂĄr; lĂĄtjuk, ahogy a tamburmajor jelet ad zenekarĂĄnak, elindul a parĂĄdĂ©. Mazsorettek, zĂĄszlĂłt hajigĂĄlĂł fiatalok, gĂłlyalĂĄbon zsonglĆrködĆ srĂĄcok Ă©s mĂĄs szĂnes csoportok mulattatjĂĄk az utcĂĄn ĂĄllĂł, vagy Ă©ppen kĂĄvĂ©hĂĄzi teraszokrĂłl, erkĂ©lyekrĆl Ă©s ablakokbĂłl integetĆ nĂ©zĆsereget. Mindenki lelkes Ă©s vidĂĄm. Mindenki tudja, hogy mit ĂŒnnepelnek. Otthon, az iskolĂĄban mĂĄr elmesĂ©ltĂ©k nekik; mĂșltjuk dicsĆ pillanatainak esemĂ©nyei szervesen beĂ©pĂŒltek abba a nagy narratĂvĂĄba, mely keretet ad sajĂĄt nemzeti Ă©s/vagy ideolĂłgiai identitĂĄsuknak. Nincs tehĂĄt szĂŒksĂ©g arra, hogy Ășjra Ă©s Ășjra a szĂĄjukba rĂĄgjĂĄk, mi, hogyan Ă©s milyen sorrendben törtĂ©nt akkor Ă©s ott. Hogy mikor Ă©s hĂĄnyat lĆtt az AurĂłra a NĂ©vĂĄrĂłl. Hogy mikor van a vezĂ©r szĂŒletĂ©snapja (az amĂșgy is magĂĄnĂŒgy). Hogy pontosan merre ment a tömeg, hogy kiszabadĂtsa TĂĄncsicsot a börtönbĆl. Hogy pontosan ki mit mondott Ă©s tett 1956 oktĂłberĂ©ben. EzekrĆl az esemĂ©nyekrĆl âbeszĂ©deketâ tartani nem egyĂ©b, mint a hallgatĂłsĂĄg önzĆ Ă©s felesleges untatĂĄsa.
Ha valamire bĂŒszkĂ©n emlĂ©kezĂŒnk, akkor ĂŒnnepeljĂŒnk önfeledt örömmel! Ha nemzetĂŒnk tragikus pillanatĂĄrĂłl van szĂł, akkor gyĂĄszoljunk! RĂ©gen rossz, ha egy ĂŒnnep azĂ©rt ĂŒnnep, mert egy szĂłnok azt ĂĄllĂtja, hogy az. Ha az ĂŒnnepi esemĂ©ny minĆsĂ©gĂ©t a szĂłnokok, a megjelentek, a zĂĄszlĂłk Ă©s a kokĂĄrdĂĄk szĂĄmĂĄval mĂ©rjĂŒk. Ha mĂ©g az Ăłvodai gyereknapot is hĂĄrom, egyenkĂ©nt majdâ tĂz percig beszĂ©lĆ Ă¶nkormĂĄnyzati korifeus nyitja meg. Nem: az ĂŒnnep akkor ĂŒnnep, ha az egyĂ©n pĂĄr pillanatra eggyĂ© vĂĄlik sajĂĄt kultĂșrĂĄjĂĄnak eszmĂ©jĂ©vel; ha pĂĄr pillanatra Ășgy Ă©rzi: âĂn is meg tudnĂĄm tenni, amit Ćk tettek!â
Jogos tehĂĄt a kĂ©rdĂ©s: Mit keresek Ă©n itt? MiĂ©rt feleltem habozĂĄs nĂ©lkĂŒl igennel, amikor megkĂ©rtek, hogy tartsak itt beszĂ©det? Nos, a vĂĄlaszt magam sem igazĂĄn tudom. Rengeteg vitĂĄm volt magammal azĂłta az âigenâ Ăłta. Nem egyszer mĂĄr-mĂĄr azon voltam, hogy visszakozzam. Egyik Ă©nem azt sĂșgta: âMit akarsz mondani? MĂnusz tĂz Ă©v öt napos voltĂĄl 1956. oktĂłber 23-ĂĄn. Ahhoz a nemzedĂ©khez tartozol, mely az iskolĂĄban nem tanult rĂłla semmit, maximum annyit, hogy ellenforradalom volt. Amit tudsz, annak nagy rĂ©szĂ©t a szĂŒleidtĆl hallottad, a többit a mĂ©diĂĄbĂłl.â Erre mĂĄsik Ă©nem Ăgy felelt: âĂgy van. Ăm â egyrĂ©szt â a hĆzöngve emlĂ©kezĆk többsĂ©ge szintĂ©n a te nemzedĂ©kedhez tartozik, sĆt nĂĄladnĂĄl mĂ©g fiatalabbak is. MĂĄsrĂ©szt muszĂĄj neked âbeszĂ©detâ tartanod? Ne szĂłnokolj, inkĂĄbb mesĂ©lj!â
VĂ©gĂŒl a mĂĄsodik Ă©nemnek fogadtam szĂłt. MesĂ©lni Ășgyis szeretek, Ă©s â hogy ellopjam Ralph Waldo Emerson âAz emberisĂ©g kĂ©pviselĆiâ cĂmƱ, 1845-46-ban Ărt esszĂ©sorozatĂĄban megjelent gondolatait â âĂn [is] csodĂĄlĂłja vagyok mindenfajta nagy embernek: a Tett kĂ©pviselĆinek Ă©ppĂșgy, mint a gondolatĂ©nak: szeretem az Ă©rdeset Ă©s a simĂĄt, az Isten ostorait Ă©ppĂșgy, mint az emberisĂ©g kedvenceit.â MielĆtt azonban fĂ©lreĂ©rtĂ©s kerekednĂ©k az emersoni ânagy emberâ mibenlĂ©tĂ©t illetĆen, Ă©s esetleg mĂĄs, arra Ă©rdemtelen, ĂĄm sokak ĂĄltal mĂ©gis ânagy emberkĂ©ntâ, mĂĄr-mĂĄr istensĂ©gkĂ©nt imĂĄdott szemĂ©lyt, szemĂ©lyeket titulĂĄlnĂĄnk ekkĂ©nt, hadd adjam mĂ©g hozzĂĄ az amerikai gondolkodĂł kĂ©t nagyon fontos finomĂtĂĄsĂĄt: âAzt sorolom a nagy emberek közĂ©, aki a gondolat magasabb körĂ©ben Ă©l, ahovĂĄ mĂĄs ember csak nagy ĂŒggyel-bajjal bĂr felkĂŒszködni. Ćneki csak a szemĂ©t kell kinyitnia, hogy a dolgokat igazi vilĂĄgĂtĂĄsukban, s szĂ©les körƱ viszonylataikban lĂĄssa âŠâ, tovĂĄbbĂĄ: âA hatalom [âŠ], amelyet velĂŒnk közölnek, nem az övĂ©k.â
A ânagy emberâ â lĂ©nyegĂ©bĆl fakadĂłan â soha sem politikai pĂĄrtĂ©rdekek mentĂ©n cselekszik. Tettei Ă©s gondolatai mögött mindig megtalĂĄlhatĂł az alĂĄzatos humanizmus, az alkut nem ismerĆ liberalizmus, valamint a vĂ©gtelenĂŒl pĂĄrtsemleges demokratizmus. Olyan, mint a tragikus hĆs. Mint AntigonĂ©, aki az erkölcsöt a politika fölĂ© helyezi. Mint Hamlet, aki az igazsĂĄgot teszi minden mĂĄs fölĂ©. Vagy mint az egyszerƱ, vidĂ©ki klasszika-filolĂłgus, aki az eszme ĂĄltal megĂ©rintve egy percre sem veszti el humanizmusĂĄt Ă©s realitĂĄsĂ©rzĂ©kĂ©t. ForradalmĂĄrkĂ©nt tanĂĄr, tanĂĄrkĂ©nt forradalmĂĄr. MegĂłvja diĂĄkjait a fegyveres konfliktusba keveredĂ©stĆl ugyanĂșgy, ahogy a vele szemben ĂĄllĂłkat a lincselĂ©stĆl. Jutalma: halĂĄl. Brusznyai ĂrpĂĄdot is a tragikus hĆsök közĂ© sorolhatjuk tehĂĄt, hiszen tetteivel mindenki egyetĂ©rt, ĂĄm azokat senki nem mernĂ© Ășjra megtenni helyette. Sorsa azĂ©rt is sokszorosan tragikus, mert törtĂ©nete mĂ©g ma sem Ă©rt vĂ©get. Olyan mese hĆse lett, melyet magyar viszonylatban elĆször Bessenyei György körvonalazott TarimĂ©nes utazĂĄsa cĂmƱ mƱvĂ©ben, 1804-ben. Hadd mondjam el azt a mesĂ©t, persze teljesen ĂĄtalakĂtva:
Ălt valaha kĂ©t nĂ©pcsoport. ĂvszĂĄzadok Ăłta egy nagy hegy vĂĄlasztotta el Ćket egymĂĄstĂłl. Soha nem talĂĄlkoztak, nem is tudtak egymĂĄsrĂłl. Ăm â valamifĂ©le, többezer Ă©ves okbĂłl kifolyĂłlag â ugyanabban az Istenben hittek. Egyik azonban rĆt kecskĂ©t, mĂg a mĂĄsik fehĂ©r kakast ĂĄldozott neki.
Egy szĂ©p napon Ăgy szĂłlt egy fiatal: âMegnĂ©zem, mi van a hegy tĂșloldalĂĄn!â âĂ, ne menj, mĂ©g bajod esik!â, hallotta egyesektĆl; âĂ, hadd menjek Ă©n is veled!â, hallotta mĂĄsoktĂłl. Ć azonban nem engedte, hogy mĂĄs is csatlakozzon hozzĂĄ, mert nem akarta, hogy esetleg bajuk essen, viszont az ĂștrĂłl sem engedte magĂĄt lebeszĂ©lni.
Ahogy ĂĄtĂ©rt a hegy tĂșloldalĂĄra, az ott lakĂłk rögtön meglĂĄttĂĄk, Ă©s gyanakodni kezdtek: âKi lehet ez?â, âMilyen peckesen jĂĄr!â, âNĂ©zd, fekete a haja, nem olyan szĂ©p szĆke, mint a miĂ©nk!â, suttogtĂĄk mindenfelĂ©.
Amikor leĂ©rt hozzĂĄjuk, körbefogtĂĄk, Ă©s a legnagyobb rangĂșnak lĂĄtszĂł fĂ©rfi rendre kikĂ©rdezte, kifĂ©le, mifĂ©le. A tömeg egyre barĂĄtsĂĄgosabbĂĄ vĂĄlt, ahogy a jövevĂ©ny beszĂ©lt, az meg kimondottan tetszett mindenkinek, hogy Ć Ă©s nĂ©pe is ugyanabban az Istenben hisz, mint Ć maguk. Ekkor eljött a döntĆ kĂ©rdĂ©s ideje: âĂs ti mit ĂĄldoztok Istennek?â FeszĂŒlt csend vĂĄrta a vĂĄlaszt. âKakast. FehĂ©ret.â Hangzott az, mire a tömeg bĆsz ordĂtozĂĄsban tört ki.
EgybĆl összeĂŒlt a tanĂĄcs, Ă©s a jövevĂ©nyt örökös elzĂĄrĂĄsra ĂtĂ©ltĂ©k, nehogy kĂĄros gondolatait terjeszteni tudja. De a nagy befolyĂĄsĂș fĆpap mĂ©g ennĂ©l is nagyobb bĂŒntetĂ©st akart; hiĂșsĂĄga ugyanis nem bĂrta elviselni, hogy az ĂĄltala kitalĂĄlt ĂĄldozat bĂŒntetlenĂŒl helyettesĂthetĆ mĂĄssal is. Mivel a magas rangĂș fĂ©rfi közeli rokona volt, könnyedĂ©n elintĂ©zte, hogy tömlöc helyett akasztĂłfĂĄn vĂ©gezze a szerencsĂ©tlen idegen.
Az eset Ăłta szĂĄmtalan kĂsĂ©rlet törtĂ©nt arra, hogy jobban megismerjĂ©k egymĂĄst. Egy alkalommal mĂ©g azt is sikerĂŒlt elĂ©rni, hogy a köztĂŒk magasodĂł hegyet lebontsĂĄk. KĂ©sĆbb kerĂtĂ©st emeltek helyĂ©re. IdĆrĆl idĆre akadt valaki, akinek sikerĂŒlt megĂ©rtetnie a többiekkel, mennyire nevetsĂ©ges Ă©s gyermeteg ez az elvĂĄlasztĂłsdi, Ă©s a kerĂtĂ©st ilyenkor Ășjra meg Ășjra lebontottĂĄk, hogy aztĂĄn mĂĄsok megint Ășjat emeljenek a helyĂ©be. Ami azonban a mai napig nem vĂĄltozott, az az, hogy mindkĂ©t oldalon megemlĂ©keznek azokrĂłl, akik a hatĂĄrt igyekeztek eltörölni. Ki ilyen szobrot emel, ki olyat. Ki itt koszorĂșz, ki ott. Ki ilyen beszĂ©det mond, ki olyat. Ki rĆt kecskĂ©t ĂĄldoz, ki fehĂ©r kakast.
A mese azĂłta is tart. TalĂĄn tart, mĂg mindenki meg nem halt.
Köszönöm, hogy meghallgattak, Ă©s kĂ©rem, e megemlĂ©kezĂ©s utĂĄn tĂ©rjenek haza bĂ©kĂ©vel, Ă©s egy pillanatra hagyjĂĄk, hogy eggyĂ© vĂĄljanak közös kultĂșrĂĄnk egyik legdicsĆsĂ©gesebb pillanatĂĄval, Ă©s ezt mondjĂĄk magukban: âĂn is meg tudnĂĄm tenni, amit Ćk tettek!â |