Széljegyzet egy széljegyzetről

2013-10-15 20:55:22

A napokban jelent meg a megyei napilapban a főszerkesztőnek egy olyan írása, ami ismereteim szerint sokaknál verte ki a biztosítékot. Már vagy egy éve annak, hogy lemondtam ezt az újságot, éppen azért, mert szerintem a lap tartalmát tekintve igencsak elsilányodott. Nem találni benne oknyomozást, agyonhallgat fontos helyi történéseket, s mára jószerével teljesen eltűnt belőle a korrekt tájékoztatás.

Ugyan sokan még a mai napig is balos beállítottságúnak vélik, szerintem valójában régen oda van már a függetlenségük. S ennek nem a lap munkatársai az oka, sokkal inkább a lap tartalmát véglegesítő egy-két személyeké.

Egy időben beszélték, hogy a fülkeforradalmi kétharmad hamarosan ráteszi majd a kezét és olyan irányú lesz a tulajdonosváltás, ami a kormányzati szócsővé válásnak lesz biztos garanciája. Aztán ez mintha mégsem történt volna meg. Az újság tartalma „magától” is igazodott az elvárásokhoz, s így még költeni sem kellett egy forintot sem erre.

Nos, hozzám csak kis fáziskéséssel jutott el ez a széljegyzet. Többen is hívtak és panaszkodtak arra, amit kiolvasni véltek az írásból. Mondták, ha nem tudnák, honnan jött a szerző, egy kukkot sem szólnának. Elolvastam vagy kétszer, de őszintén mondom, még mindig van bennem kétség. Nem tudom eldönteni, ez afféle szarkasztikus írás csupán, vagy ahogyan azt mások állítják, valóban a teljes önfeladás. Amit leír a lap főszerkesztője, abban nincs jele a józan értékítéletnek. Mintha nem is ebben az országban élne, mintha észre sem venné, ami pedig maga a "véres" valóság. Nemcsak arra nem reagál egy szóval sem, hogyan gyalázzák meg a ma „hatalmasai” mindazt, ami nem is olyan régen még a demokratikus berendezkedés része volt Magyarországon, s nemcsak azt nem veszi észre, miként tombol a zsigeri hazudozás. Azt sem jelzi, mekkora lett mára országszerte a nyomor, ami az elmúlt 3 évben szakadt a nyakunkba csak igazán.

Még szerencse, hogy a lap egy tudósítója éppen a ma megjelenő lapszámban arról azért írhatott, amit Ferge Zsuzsa professzor asszony éppen a múlt hét utolsó munkanapján osztott meg az előadásán résztvevőkkel. Ha csak ezt a tudósítást olvasta volna el a főszerkesztő, már ebből is világossá válhatna a számára, mennyire látja széljegyzetében falsul a mai magyar valóságot. Azért kicsit még most is abban reménykedem, valójában inkább a gúny nyelvén fogalmazta meg ezt az írást. S csak azok látják benne -talán tévesen- a teljes odaadást, a földig hajolva bemutatott alázatot, akik a cikk írójának „a nyugdíjig még valahogyan ki kell bírni, addig mindenáron túl kell élni” gondolatiságát vélik inkább a tartalom valódi okának.

Vissza...