Rossz lehet az alkotĂłnak, de mĂ©g rosszabb nekĂĽnk. Halálosan unom már a szimbolikus politizálást, halálosan unom a szocikat, a nem szocikat, az egĂ©sz ellenzĂ©ket, ahogy ragaszkodnak a szimbĂłlumokhoz, amelyekkel a saját sĂrjukat ássák. Annyi eszĂĽk se volt, hogy felfogják, akik ellen ez a szobordöntĂ©s Ă©s fejrugdosás szĂłlt volna, azok nem Ă©rtik a szimbĂłlumokat, mindent szĂł szerint vesznek. Mikor a finom tollĂş publicista az orgoványi erdĹ‘rĹ‘l Ăr, akkor Ĺ‘ azt nagyon is konkrĂ©tan Ă©rti, akkor Ĺ‘ a nyakig a földbe ásott ellensĂ©gre gondol, mikĂ©nt a Gyurcsány-bábu Ă©getĂ©se vagy a „Gyurcsányt a Dunába” rigmus szintĂ©n konkrĂ©t, csak ami a megvalĂłsulást illeti, messze volt a Duna-part.
Nem vĂ©letlen, hogy nem szeretik a verset, nem Ă©rtik a filmet, a szĂnházat, csak a szájbarágĂłsat, farmernadrág nem lehet a szent királyon, hisz mĂ©g nem találták fel akkor a farmert. Nem Ă©rtik a festmĂ©nyt, a szobrot, csak ha oda van Ărva, hogy mit kell rajta Ă©rteni, gyűlölik a filozĂłfust, a társadalomtudĂłst, a kutatĂłt, mert hisz mi kutatnivalĂł van a csillagos Ă©gen meg a matematikában, kettĹ‘ meg kettĹ‘ az nĂ©gy.
JellemzĹ‘, hogy a vezĂ©nylĹ‘ tábornok pĂ©ldául hĂ©be-hĂłba Operába jár a felesĂ©ge oldalán, ám errĹ‘l soha nem tesz közzĂ© hĂrt a sajtĂłosztály, Magyarország esze Ă©s lelkiismerete a hĂradásokban soha nem megy szĂnházba, moziba, tárlatra, a magyar jövĹ‘ letĂ©temĂ©nyese csak futballmeccsre jár, Ă©s szotyolát köpdös a földre, de bizony nincs is veszĂ©lyben a nĂ©pszerűsĂ©ge.
HĂĽlye ellenzĂ©k. Nem szimbĂłlum kell ide, hungarocellszobor meg utána gyerekes magyarázkodás meg visszatáncolás, hanem tessĂ©k megnyerni a választásokat elĹ‘bb Baján meg ahol Ă©pp esedĂ©kes, aztán mindenĂĽtt, s ha ez a sok hĂ©tköznapi, meglehet unalmas Ă©s látványtĂłl mentes konkrĂ©tum megvan, akkor lehet egy nagy szimbĂłlummal kezdeni. A felcsĂşti stadiont közkĂłrházzá alakĂtani, bányát, földet, trafikot visszaszedni, a legmagasabb elöljárĂłságokat, akik ezt az országos világbotrányt csinálták, Ă“csára költöztetni, a vezĂ©nylĹ‘ tábornok szerint a lakĂłpark amĂşgy is valĂłságos remekmű.
Plusz a lakosság. A lakossággal nem az a baj, hogy nem Ă©rti a szimbĂłlumot, dehogynem Ă©rti, Sztálin csizmáját is Ă©rtette, Ă©s ezt a mostanit is, csak Ă©pp a lakosság alakoskodĂł. Ăšgy istenhĂvĹ‘, hogy naponta gyalázza istent, veszi a szájára, naponta szarja le a krisztusi tanĂtást, de blaszfĂ©miát ĂĽvölt, ha valaki ezt leĂrja, filmen megmutatja. Mosdatlan szájjal beszĂ©l otthon, munkahelyen, utcán, közĂ©rtben, liftben, az autĂłpályán, de fel van háborodva, ha valaki bazmegel a tĂ©vĂ©ben. Titokban pornĂłt nĂ©z, evĂ©s közben böfög, a saját ĂşszĂłmedencĂ©jĂ©be hugyál, vak komondoron löki át a felesĂ©gĂ©t, miközben felháborodik az öregecskedĹ‘ kifejezĂ©sen, betiltja munkahelyĂ©n a strandpapucsot Ă©s a sortot, közben kĂ©t Ă©ve nem tisztĂttatta ki a zakĂłját; Magyarország Ăşgy hazudik magának, mint a vĂzfolyás.
Volna mĂ©g a szobrász, akinek a művĂ©t darabokra szedtĂ©k. Legközelebb nyilván alább adja, csinál inkább lábtörlĹ‘t a vezĂ©nylĹ‘ tábornok kĂ©pmásával; egy másik miniszterelnökkel ez már bevált, Ă©s maximálisan szalonkĂ©pesnek bizonyult. Ami ilyen kĂ©nyes ĂzlĂ©sű, már-már tĂşlpolgárosodott országban a lehetĹ‘ legnagyobb elismerĂ©s, amit művĂ©szember kaphat.
Megyesi Gusztáv, az Élet és Irodalom munkatársa
Forrás: Nol.hu |