Kamerák, mikrofonok helyett egy glossza

2013-09-30 18:34:42

Sajnálatomra nem ismerhettem Szilágyi Lászlót (a Lackót!) személyesen. Arra emlékszem csupán, hogy egyszer-másszor a macskaköves veszprémi utcán szemben haladva kerestük egymás tekintetét. Az övében én a megfoghatatlan, a tisztán szellemi után kutató művész rebbenéseit pillantottam meg. Az arcára nem emlékszem. Csak a nézését láttam.

A későbbiekben pedig néhány festményét: azokon semmi fölösleges ecsetvonást, annál inkább a kifinomult komponálást, kontraszthatásokat. Az új-expresszionista látásmód színvarázslatát, sugalmazásainak érzéki megjelenését fedeztem fel képein.

Azt hiszem, mindez eszembe jutott, amikor vállaltam, hogy a Világos Veszprémért Mozgalom tagjaként Nagy Lizetta és Nagy Mária társaságában – 2013. szeptember 27-én, pénteken délután – részt veszek nehéz sorsú özvegyének, Szilágyi Zoénak sajtónyilvános megsegítésében. Megvallom, arra számítottam, hogy legalább a helyi média (újságok és tévé) némi érdeklődése kíséri eme köztéri eseményt. Netán számottevő sokaság közepette néhány szóban elmondhatjuk szándékunkat: miért is gondoltuk, hogy éppen a Jutasi-Budapest utak kereszteződése alatti aluljáróban szervezünk egyszeri gyűjtést a művész özvegye javára. Mit mondtam volna, ha elém tolják a mikrofonokat? Talán a következőket.

Mi, a Világos Veszprémért Mozgalom tagjai, pártolói abban bizakodtunk, hovatovább bizakodunk, hogy Veszprém művészet-kedvelő társadalma, közösségei, polgárai, a helyi és környékbeli képzőművész társadalom, valamint a műpártolók is meghallják azt a néma segélykiáltást, amely egy jelentős művész özvegyének hangja, aki maga is alkot.

Arról a Szilágyi Lászlóról – és özvegyéről – van szó, akinek nevét ez a köztéri utcagaléria viseli, amely – tudjuk – az Európai Unió támogatásával létesült, amelyet nemrégiben a város vezetése adott át a köznek. Arról a Szilágyi Lászlóról, akinek szemléletében, látásában a forradalmasult lélek kíméletlen szemtelensége jelent meg: az addig bírálni se mert tabuk (erkölcsi, művészeti tételek, vélemények, társadalmi konvenciók) összetörése. Akiről végül is elmondható, hogy zseniális életet élt, mert habozás nélkül megfelelt az őt létrehozó géniusz ösztönzéseinek. (A latinok „genius”-nak hívták azt az istent, akire az ember születése pillanatában bízatik.)

Szilágyi László özvegye, a hasonlóképpen extrém megjelenésű Szilágyi Zoé közművek nélküli, csatárhegyi otthonában viszontagságos körülmények között él és alkot. Rendszeres jövedelme nincs. Képei értékesítéséből még alapvető kiadásai is alig fedezhetők. Áramdíj-hátraléka kiegyenlítéséhez, téli tüzelője beszerzéséhez a város és művésztársadalma, valamint a művészetpártolók segítségére szorul.

Ezt látva, felmérve, mi, a Világos Veszprémért Mozgalom tagjai, úgy véljük, hogy eme közvetlen, stresszhatásokat is kiváltó gondjai enyhíthetők, amennyiben ez a megsegítését szolgáló egyszeri gyűjtés eredményesen zárul. Úgy véljük, hogy a legtöbbünktől elvárható emberiességtől vezérelve, a művészetek szeretetétől áthatva cselekszünk, amikor ehelyütt módot adunk, lehetőséget biztosítunk az adományozásra, az adományozott művek megtekintésére, vételi szándékok kijelentésére a később teljesedésbe menő adásvételi ügyletkötések előkészítéséhez.

Úgy véljük: lesznek művészek, akik alkotásaik felajánlásával, és lesznek mások, műpártoló vevők, akik utóbb e fölajánlott művek megvásárlásával segítik Szilágyi Zoé személyes gondjai enyhítését.

Igen, talán ezeket mondtam volna. De nem mondtam. Mert minden előzetes hírverés ellenére a helyi média kamerái, mikrofonjai távol maradtak. Körültekintve, téblábolva a kevésszámú érdeklődő között, mégis éreztem, éreztük: a jóakaratú segítőkészség szelleme lengi be az özvegy férjéről elnevezett utcagalériát. Az aluljáróban közlekedők – siettükben – meg-megálltak, rokonszenvvel tekintgették, megértően vagy kedvtelve vizslatták a betonfal alá helyezett tucatnyi festményt. Némelyikük véleményt mondott, kezet rázott az adományozókkal. Ám ki tudja, lesz-e műértő, műpártoló, aki – manapság? – eme festmények közül választva vásárlásra adja a fejét. Avagy csupán egy glosszát ér ez az egész?

Búzás Huba

Megjegyzés: Egyrészt, a Vehir.hu tudósítója ott volt az eseményen és írt tudósítást a jótékonysági akcióról, amit ezúton is köszönünk.

Másrészt a Világos Veszprémért Mozgalom ezúttal tudatosan nem hívta meghívóval a média munkatársait. Abban reménykedtünk, hozzájuk is eljut a számos megosztás segítségével a hír a Facebookon keresztül és ők is felfigyelnek az eseményre. Nem így történt. S ez talán nem csak a ViVe hibája.

Vissza...