A Szigetvári-szekta vége

2013-09-18 19:23:22

A reménytelen stratégia végére kerülhet pont, ha végre mindenki észreveszi, hogy a Gyurcsány Ferenc körüli visszásságok nem a személyéről szólnak, hanem egy kollektív kirekesztésen alapuló stratégia szimbólumaként használják őt. Úgy tűnik, ennek hamarosan vége van.

Ezt onnan sejtem, hogy amikor a minden eddigi hatalommal szembeszálló, öntörvényűnek tűnő Kónya Péter ír ki olyan Facebook-üzenetet, amelyet a szekta központjából diktálnak neki, akkor ott valami nagyon nem stimmel. A stratégia eddig bedarált minden szereplőt, a Szolidaritásnak maradt csak némi arculata, ám ezzel a momentummal Szigetvári kioperálta Kónya Péter gerincét is. Ezt ugyanis nem ő írta. Amikor például arra vagyunk kíváncsiak, hogy környezetünkben a többektől visszahallott beszédtémát valaki gerjeszti-e, és el kell-e gondolkodnunk magunkon, vagy csak az önálló vélemények azonosak, akkor ezt elsősorban a szöveg logikai szerkezetéből állapíthatjuk meg. Ugyanez igaz a politikusok szivárogtatására is: több szereplő ugyanis azzal akarja zavarba ejteni az ellenfelét, hogy olyan szavakat vagy hasonlatokat használ, amelyek valaki másra utalnak. A konkrét esetben a Kónya Péter üzenőfalán megjelenő szektaszöveg logikája megegyezik a Szigetvári Viktor által elmondottakkal. A legjellemzőbb benne, hogy egy sokszereplős – vélhetően a Fidesz által irányított – játszma szereplőinek a felelősségét kizárólag Gyurcsányra, a stratégia központi motívumára, szimbólumára hárítja. Ez azért nagyon feltűnő, mert a legtöbb nyelvben – vagy legalábbis az általam ismertekben – a névmás használata nem teszi lehetővé azt, hogy egy olyan dolgot, amelyet együtt teszünk, úgy állítsunk be, mintha csak én vagy csak a másik tette volna. Logikailag árulkodó az is, hiába más a szókészlete a két politikusnak, hogy Gyurcsányt cselekvőnek állítják be, a többi szereplőt passzívnak. De ne menjünk el a szavak mellett se! Kónya Péter szóhasználata ugyanis kivételesen jellegzetes. Olyan esetekben, amikor valamelyik politikus társa nem az elvárásai vagy erkölcsi mércéje szerint jár el, kivétel nélkül – szó szerint minden esetben – az árulás, összeesküvés, összeesküvés-elmélet, támadás, ellenség szavakat használja. Ebben a posztban (az elsőben, amit nem ő írt) egy rohadt jó kis összeesküvés vagy arra utaló kifejezés sincs. Van viszont benne a politológusi vagy elemzői észjárásra jellemző megfogalmazás: „arra lehet következtetni”, „ellenzéki erő rovására”, „ellenzéki vetélkedés”. (Arról pedig már nem is beszélek, hogy Kónyának a szemmel láthatólag gyakran a telefonjáról bepötyögött szövegei minden esetben tartalmazzák a tipikus elütéseket – az első nagy betű után lusta újra nagy betűt írni, ezért nem azt írja például, hogy MSZP, hanem azt, hogy Mszp; szóközhiányok stb.)

Most már csak az a kérdés, hogy mikor kiabál bele a világba azzal, hogy felfedi a szektát. Ezt Gyurcsány nem teheti, mert ha vannak is információi, hiteltelen lenne, Bajnai nem teheti, mert végletes imázsroncsolódást szenvedne el, Juhásznak nem érdeke, Karácsony és csapata nem teheti, mert akkor a Schiffer-féle naugyemegmondtamozás hosszú időre betölthetné a kommunikációs teret.

Nem mellesleg a teljes politikai kommunikációs tér éppen Kónya meghasonlottsága idején állt úgy össze, hogy ő lehet ebben a leghitelesebb.

Egy utolsó érv. Ő volt az, aki tavaly novemberben szólt először, hogy megkezdődött a Bajnai karaktergyilkossága – csak éppen azt felejtette el hozzátenni, hogy a saját szövetségesei teszik ezt vele.

Most pótolhatta volna. Nem tette. A Klubrádiónak adott interjújában olyan zavart ember benyomását keltette, mint aki beszorult a Szolidaritás rajongói, Gyurcsány és az Együtt–MSZP közé. A zavarodottság sok mindenből kitűnik, így például a türelmetlen félbeszakításokból, abból, hogy az újságírói kérdésre nem válaszol, az önellentmondásokból, a változó hangszínből és hangerősségből. Tiszta csak akkor volt a beszéde, amikor általánosságban beszélt az ellenzéki politizálás visszafogottságában rejlő – általa feltételezett – sikerről, amire általánosságban feltett kérdést kap: „Nem kell Gyurcsányozni, például?” Amire ezt feleli: „Részemről még soha nem volt Gyurcsányozás.” És az óriási probléma itt van: akkor lesz tiszta a beszéde, amikor nem mond igazat, mivel olyasminek a tagadása, amire vonatkozóan nem hangzik el kérdés, olyasminek az állítása, amit tagadunk. Röviden szólva: hazugság.

 A szerző pszicholingvista. (Eredeti foglalkozása kommunikációs szakember, a Medgyessy-kormány idején az MSZP-frakció sajtóosztályának alapítója, a Gyurcsány-kabinet stratégiai tervezője, a Bajnai-adminisztráció idején a kormány közbeszerzéseinek kommunikátora.)

Forrás: Galamus.hu

Vissza...