E klasszikus sorok IllĂ©s államtitkár parlamentben elmondott, elĹ‘re hozott nĹ‘napi köszöntĹ‘je okán kerĂĽltek ide, az államtitkár olyan vehemenciával mutatta ki a fordĂtott arányt SzĂ©l Bernadett kĂ©pviselĹ‘ szĂ©psĂ©ge Ă©s szellemi kĂ©pessĂ©gei között, hogy a rejtĹ‘i idĂ©zetben a kötekedĹ‘ bakát mindjárt az államtitkárral helyettesĂtette az ember. Azzal a megjegyzĂ©ssel persze, hogy SzĂ©l Bernadett tĂz Ă©v mĂşlva sem lesz ráncos, sem Ĺ‘rmesterszerű lĂ©ny, ám ettĹ‘l fĂĽggetlenĂĽl visszakĂ©zbĹ‘l olyat fog bemosni kötekedĹ‘ államtitkároknak vagy bárkinek hasonlĂł esetben, ahogyan az a rejtĹ‘i jelenetekben a minimum.
Nem lehet máskĂ©pp. Hol van az tudniillik megĂrva, hogy a nemzeti egyĂĽttműködĂ©s rendszerĂ©ben a nĹ‘nek egĂ©sz Ă©letĂ©ben egy diplomata hidegvĂ©rĂ©vel, eleganciájával Ă©s megĂ©rtĂ©sĂ©vel kell elviselnie baromarcĂş fĂ©rfiak agressziĂłit, plusz vĂ©geláthatatlan vitákba bocsátkoznia annak tárgyában, miĂ©rt nem jĂł az egy nĹ‘nek, ami nem jĂł neki. Semmi Ă©rtelme se vitának, se szörnyĂĽlködĂ©snek. Föl kell menni a videomegosztĂłra, Ă©s megnĂ©zni, hogyan reagált a parlamenti folyosĂłn Orbán Viktor miniszterelnök az egyik hĂrportál ĂşjságĂrĂłnĹ‘jĂ©nek az államtitkár viselkedĂ©sĂ©t firtatĂł kĂ©rdĂ©sĂ©re.
IllĂ©s Zoltán nem nĹ‘tt fel a baloldalhoz, mĂ©g erĹ‘södnie kell – mondta trĂ©fásan, ám nem ez az Ă©rdekes, hanem ami utána törtĂ©nt. BelĂ©pett a liftbe. De nem ám Ăşgy, ahogyan azt magunkfajta ortodox alattvalĂł teszi, hogy megvárja, mĂg megáll a lift, kinyĂlik az ajtĂł, Ă©s akkor beszáll. Hanem megáll a lift, de nem nyĂlik az ajtĂł, Orbán erre odalĂ©p, kĂ©t karjával szĂ©tfeszĂti az ajtĂłt, Ăşgy lĂ©p be a kĂsĂ©rĹ‘ivel, akik borjĂşmĂłd csodálkoznak az Ăşj technikán; jövĹ‘ hĂ©ten nyilván már le is vizsgáznak belĹ‘le.
Ha egy ország élén olyan ember áll, aki egy hatszemélyes felvonót is az ellenségének tekint, ebből kifolyólag le akarja győzni, sőt jól megalázni, mint valami seggen csúszó bankárt, akkor ott ne tessék se Szél Bernadettnek, se Kálmán Olgának, se Szelényi Zsuzsának, se senki másnak Illés államtitkárt és társait elemezgetni, hanem Kanizsai Dorottya, az egri nők, Vöröskarom és Kalóz Pepi hazájában tessék jól odacsapni.
Nincs más Ăşt, mert ezek nem Ă©rtenek más beszĂ©det, ráadásul csak falkában ilyen erĹ‘sek, egyenkĂ©nt mĂ©rhetetlenĂĽl gyávák Ă©s bunkĂłk. De annyira, hogy KövĂ©r doktor környezete mĂ©g ma sem Ă©rti, hogy a házelnököt mi vette rá arra az áldott jĂł szĂvĂ©n kĂvĂĽl, hogy ha kirĂvĂłnak nem is, de sĂ©rtĹ‘nek nevezze SzĂ©l kĂ©pviselĹ‘nĹ‘ megalázását, amikor hasonlĂł esetekben borotválkozĂłtĂĽkröt szokott ajánlani a kĂ©pviselĹ‘nĹ‘knek, vagy egyszerűen kifizetteti velĂĽk az államadĂłsságot. KĂ©t Ă©vvel ezelĹ‘tt mĂ©g azt Ărta Vásárhelyi Mária örökös cĂ©lpont: „Számomra Ă©s minden demokrata számára Szalai Annamária Ă©s Morvai Krisztina emberi mĂ©ltĂłsága Ă©ppen olyan fontos, mint a sajátunk, Ă©s miközben közĂ©leti tevĂ©kenysĂ©gĂĽk minden kritikát megĂ©rdemel, mindez nem Ă©rintheti privát szfĂ©rájukat, emberi mĂ©ltĂłságukat.”
Mára viszont az ember helyĂ©nvalĂłbbnak Ă©rez egy másik idĂ©zetet: „A tábor közepĂ©n, porosan, sapka nĂ©lkĂĽl, lihegve megjelent Izabella Ĺ‘rvezetĹ‘, Ă©s a hĂłna alatt egy eszmĂ©letlen alakot hozott, aki nyomokban mĂ©g Goghurra emlĂ©keztetett. KözĂ©pre dobta. – A gazember!” Ha jĂłl Ă©rtem, akkor a szĂłban forgĂł Ăşriembert igen kellemetlen következmĂ©nyekkel járĂł sĂ©rtĂ©s Ă©rte, ami azonban semmi esetre sem nevezhetĹ‘ kirĂvĂłnak.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
Forrás: Nol.hu
|