A történelemhamisítás folytatódik |
2013-09-06 15:11:17 |
|
A lap felelős szerkesztője még erre is rátett egy lapáttal, mikor párhuzamot vont az Alföldi rendezte nem kosztümös „István a király” és a szalamiszi csata között. Ezen állítások valótlansága és képtelensége a címbeli folyamat előzménye. Általánosan elfogadott, hogy a „ma politikája a holnap történelme”. Az időmúlással ugyanis azzá válik minden, a jövőre kiható politikai megnyilvánulás. A ma tanított történelem egykor éppúgy „aktuálpolitikai esemény” volt, lett légyen az akár a középkorban is. Augusztus 20 táján nem csak a fent idézett beszédrészlet hangzott el e vidéken. Történt, hogy előtte egy nappal a miniszterelnök-helyettes Gyulafirátót népét köszöntötte az ünnep alkalmából, s ennek során megemlékezett a „Gyulaffyak ősi váráról, amely egykoron a rátóti dombon állt, védte a környék nyugalmát, erősséget jelentett a török elleni harcban, a Dunántúl és a Balaton-felvidék őrzésében. Ezt váltotta a hit vára, a mai Kálvária, hirdetve Krisztus győzelmét”. Ez a beszédrészlet a híradásokban és több internetes portálon megjelent. Ez a „tudományos, felfedezés értékű megállapítás” kimaradt a Veszprémi 7 Nap 34. számából. Mi történhetett? Vélhetően nagyon egyszerű dolog. Valaki szólt, hogy a veszprémi Vár tőszomszédságában lévő „dombocskára” nem építettek várat. Miért is tették volna? A végvárak rendszere egyébként még ma is jól lekövethető. A Balaton környékén Szigliget, Veszprém, Nagyvázsony, Csobánc, Sümeg láncot, védvonalat képeztek. Apropó Csobánc! Mint tudjuk, hát persze, hogy ott volt a Gyulaffyak ősi vára, s nem pedig Rátóton. Ma is létesül egyfajta „csatárlánc” – „védvonalnak” nehéz lenne nevezni – úgy hívják ezeket, hogy futballstadionok. Debrecentől Budapesten át Székesfehérvárig, sőt a hírek szerint a nyugati végeken, Szombathelyen is elköltenek e célra szerény tízmillárdocskát. Jó lenne felhívni ezen agyament stadionépítők figyelmét egy mementóra. Ez Akasztón létesült, s úgy hívják, „Stadler stadion”. Miután tiszta beton ez a monstrum, így még azt sem mondhatjuk rá, „vár állott, most kőhalom”, mert azt legalább el lehetne hordani. Ez tömör, színtiszta beton, annak minden hasznavehetetlenségével. Stadler „távoztával” ugyanis Akasztón „elmúlt a futball”. Erre az akasztói stadionra még azt sem mondhatjuk, hogy „az legalább nem közpénzből épült”. Igenis közpénzből, ugyanis a magát „leleményesnek” gondoló juhász közpénzt nyúlt le, - mint a mai stadionépítők - amikor adót csalt. Abból a pénzből vett el, ami nem az övé. „Furfangja” kevésnek bizonyult, lecsapott rá a jog eszközével a politika haragja, mint annak idején Princzre, a bankárra. (Igaz ugyan, hogy Princz büntetését jelképes forintmilliókban mérték, - amit mellényzsebből röhögve kifizetett - Stadlerét pedig letöltött években. S így jutunk el a mába, a magyarországi stadionépítési láz beteges világába. Ezek bizony mindenki számára nyilvánvalóan közpénzből épülnek, - nincs „furfang”, nincs „trükk” egyenesen belemondják a pofánkba, „erre költjük és kész” - elvonva a nagyon hiányzó forintokat az egészségügytől, az oktatástól, a bűnüldözéstől. Ez a „flúgos futam”, azt veszélyezteti, ami a legalapvetőbb kötelezettsége minden államnak, megteremteni és őrizni a polgárok biztonságát, a szegények számára (is) a tanulás, a betegeknek a gyógyítás lehetőségét. Az az ország, amelyik erre a három területre nem tud elégséges pénz biztosítani, nem költhet közpénzt stadionokra, nem irányíthat adóforintokat a futball támogatására. Ez több mint felelőtlenség, ez bizony a közpénzek hűtlen kezelése. Azért nem épült vár annak idején a rátóti Kálvária dombra, mert a pénzt értelmes célokra – aktuálisan a „török áfium” ellen - kellett felhasználni. S nem csak a közét, de még a Gyulaffyakét is… Veszprém, 2013. szeptember 6. Dr. Bősze Ferenc Előzmény: Aki nem tud arabusul..., avagy nem a ruha teszi... Navracsics úr történelemhamisító gondolatairól én is írtam már. Itt elérhető! |
Egy hete, a Veszprémi 7 Nap 33. számával azért kellett foglalkozni, mert a település városrészi önkormányzati képviselője Kádártán elmondott nemzeti ünnepi szónoklata mellett nem lehetett elmenni szó nélkül, miután arról beszélt, hogy Veszprém már Gizella előtt is a „királynék városa” volt.