A választ a leglĂ©nyegĂ©ig lecsupaszĂtva le kell szögeznĂĽnk: aligha. Abban a korban, amely most következik, nyoma sem lesz azon idĹ‘k szabad szellemĂ©nek, amikor Hoffmann RĂłzsa, fej-fej mellett vágtatva a fasori evangĂ©likus gimnázium ĂşjraĂ©lesztĹ‘ivel, megindĂthatta a nyolcosztályos kĂ©pzĂ©st kĂnálĂł közĂ©piskolát. Ahol tantestĂĽletĂ©nek tagjaival közösen tanmenetet Ărhatott, tankönyvet állĂthatott össze, bĂzva önnön tudásában Ă©s messzemenĹ‘ jĂł szándĂ©kában saját maga dönthette el, mit Ă©s hogyan tanuljanak az iskolájába beiratkozĂł diákok.
MostantĂłl vĂ©gleg befellegzett az ezerkilencszáznyolcvanas Ă©vek szabadságának. 1985. NĂ©zegessĂĽk mĂ©g egy kicsit ezt az Ă©vszámot. Az volt az az Ă©v, a pártállami pangás mĂ©lypontján, amikor megszĂĽletett a közoktatási törvĂ©ny, amelynek szellemisĂ©gĂ©t a napokban fogja vĂ©gleg kitakarĂtani az iskolák világábĂłl a fideszes kĂ©tharmad. 1985-ben három alapelvre Ă©pĂtette a törvĂ©nyhozĂł a jövĹ‘ oktatásĂĽgyĂ©t: autonĂłmia, decentralizáciĂł, alternativitás. Ekkor állĂtották fel az iskolatanácsokat, amelyekben a szĂĽlĹ‘k Ă©s a diákok jelentette társadalmi kontroll lett a tantestĂĽletek munkájának „megrendelĹ‘i” tĂĽkre. (A mai Hoffmann RĂłzsa számos alkalommal kijelentette, hogy a laikusoknak nincs beleszĂłlásuk a szakmai működĂ©sbe. A szĂĽlĹ‘i munkaközössĂ©geket Ă©pp mostantĂłl lehetetlenĂtik el vĂ©gleg.) 1985-ös vĂvmány a szakfelĂĽgyelet eltörlĂ©se (most állĂtják fel Ăşjra Ĺ‘ket), a nyĂlt igazgatĂłi pályázatok rendszere Ă©s a tantestĂĽletek vĂ©tĂłjoga (tessenek csak a száz iskolára gondolni, amely igazgatĂł nĂ©lkĂĽl vág neki a tanĂ©vnek), valamint a merev kereteket fellazĂtĂł rendszer is. Ennek huszonnyolc Ă©vvel ezelĹ‘tti alapelve szerint a tanárok nemcsak maguk alakĂthatják a tananyagot, maguk választhatják meg a tankönyveket, de a miniszter egy-egy intĂ©zmĂ©nynek az alternatĂv működĂ©st is engedĂ©lyezheti – Ăgy nyĂlhatott meg az elitkĂ©pzĂ©st zászlajára tűzĹ‘ Hoffmann-fĂ©le NĂ©meth LászlĂł Gimnázium is. (Ki gondolt mĂ©g akkor a kerettantervtĹ‘l valĂł eltĂ©rĂ©s tĂz százalĂ©kban valĂł korlátozására, meg az államtitkár asszony mára kialakult meggyĹ‘zĹ‘dĂ©sĂ©re, miszerint „ésszerűtlenĂĽl szĂ©les a tankönyvkĂnálat”? És akkor mĂ©g egy szĂłt sem ejtettĂĽnk arrĂłl az aljas mostani mĂłdszerrĹ‘l, hogy az utolsĂł utáni pillanatig lĂ©tbizonytalanságban tartják az alapĂtványi Ă©s egyesĂĽleti iskolákat, Ăgy kĂ©nyszerĂtve ki, hogy a szĂĽlĹ‘k vegyĂ©k ki a gyerekĂĽket ezekbĹ‘l az intĂ©zmĂ©nyekbĹ‘l. Egy tollvonással is megszĂĽntethetnĂ©k Ĺ‘ket, de most Ă©ppen az lehet az ukáz, hogy ne hergeljĂĽk fölöslegesen EurĂłpát.)
Pedig elĂ©g csak az 1990-es pártprogramokba beleolvasni ahhoz, hogy lássuk, nem feltĂ©tlenĂĽl kellett Ăgy alakulnia. Akkor nem volt olyan politikai erĹ‘, amely ne az 1985-ös törvĂ©ny alapjait használta volna ugrĂłdeszkának. A felszabadult Ă©s optimista hangĂş programok abban versengtek egymással, ki tud szabadabb, hatĂ©konyabb, a tanári kreativitást jobban ösztönzĹ‘ elveket javasolni. Akadt persze, aki inkább az államra, más elsĹ‘sorban az önkormányzatokra bĂzta volna az iskolarendszer megszervezĂ©sĂ©t, eltĂ©rtek a finanszĂrozási rendszerek is. De aki Ă©lt Ă©s figyelt akkor, az jĂłl emlĂ©kszik: minden aspiráns hamar rájött, hogy ha meglebegteti mondjuk a központilag elĹ‘Ărt tantervet vagy a kötelezĹ‘ hit- Ă©s erkölcstan bevezetĂ©sĂ©t, az egyenlĹ‘ lett volna a politikai öngyilkossággal.
Ma már csak a szakĂ©rtĹ‘k Ĺ‘rzik ennek emlĂ©kĂ©t, de valĂłban volt egy kegyelmi pillanat a rendszerváltás utáni elsĹ‘ kormány idejĂ©n, amikor a pártok kis hĂján megegyeztek az oktatás alapelveiben Ă©s az Ăşj Nemzeti Alaptantervben. Ezt (Ă©s mindenfĂ©le) konszenzust aztán elsodort a mĂ©diaháborĂş, majd maga alá temette a ridegen kĂ©tpĂłlusĂş politikai rend fölĂ©pĂĽlĂ©se. Ahogy valamifĂ©le váltĂłgazdaság kezdett kialakulni az egymással szĂłba állni se hajlandĂł erĹ‘k Ă©s a mögĂ©jĂĽk felsorakozĂł országrĂ©szek között, az oktatásĂĽgy a dafkepolitika koncává vált. Te Ăşgy akartad? Akkor Ăgy lesz. Te Ăşgy döntöttĂ©l? FelĂĽlĂrom, eltörlöm, Ăşjrakezdem, sĂłval behintem a helyĂ©t. Aztán majd egyĂĽtt sĂrunk, amikor eljön a kampány ideje, hogy rĂ©mes, milyen rossz a magyar oktatás teljesĂtmĂ©nye, az meg aztán egĂ©szen penetráns, hogy szegĂ©ny pedagĂłgusokat mennyire nem becsĂĽli meg senki.
Persze igazán sĂrni akkor támad kedve az embernek, ha eljátszik azzal az amĂşgy termĂ©ketlen gondolattal, hogy milyen lenne most a magyar oktatás, ha a nyolcvanötös alapokon indulva koherens fejlĹ‘dĂ©s adatik meg neki, Ă©s azt mindmáig semmi sem akasztja meg. Csaknem harminc Ă©vrĹ‘l beszĂ©lĂĽnk, kis hĂján egy emberöltĹ‘rĹ‘l. Ă–sszehasonlĂtásul: a nevezetes svĂ©d modell, amely hosszĂş idĹ‘n át az eurĂłpai oktatásĂĽgy mintaprojektje volt, tĂzĂ©ves elĹ‘kĂ©szĂtĂ©s után startolt el 1972-ben, Ă©s a nyolcvanas Ă©vekre már meg is hozta az elsĹ‘ eredmĂ©nyeket. Magyarán: a kĂ©tezres Ă©vekre megszĂĽlethetett volna a magyar modell. Mára a finomhangolásnál tarthatnánk.
A nyolcvanas Ă©vek második felĂ©ben azt már mindenki látta, hogy a kötelezĹ‘ foglalkoztatás mankĂłja nĂ©lkĂĽl zsákutcába fog vezetni az a rendszer, amely a nyolc általános iskolai osztály elvĂ©gzĂ©sĂ©t szabja normának, Ă©s utána jellemzĹ‘en a szakmunkáskĂ©pzĂ©s felĂ© tereli a fiatalokat, az Ă©rettsĂ©git is adĂł oktatást pedig – hogy vĂ©gsĹ‘ soron tehermentesĂtse a felsĹ‘oktatást – kevesek kiváltságául tartja meg. Mindenki Ă©rezte, hogy Ă©letre szĂłlĂł esĂ©lyt csak Ăşgy lehet adni a gyerekeknek, ha a tanulmányaik egy olyan ponton zárulnak, ahonnan alkalomadtán folytathatĂłak. ĂŤgy kristályosodott ki az a meggyĹ‘zĹ‘dĂ©s, hogy erĹ‘s alapkĂ©pzĂ©st kell biztosĂtani, utána szĂ©les köznapi ismereteket nyĂşjtĂł közĂ©pfokĂş kĂ©pzĂ©st, Ă©s csak ezt követĹ‘en lehet a szakmatanulás vagy a felsĹ‘oktatás felĂ© terelni a fiatalokat.
Hogy a hat plusz hat vagy a nyolc plusz nĂ©gy osztály-e az ĂĽdvözĂtĹ‘ megoldás, errĹ‘l Ă©rdemes lett volna akár Ă©veken át vitatkozni. Ahogy arrĂłl is, hogy állami vagy önkormányzati kĂ©zben lĂ©vĹ‘ iskolákkal biztosĂthatĂł-e hatĂ©konyabban, hogy mindenki az igĂ©nyeinek Ă©s szĂĽksĂ©gleteinek leginkább megfelelĹ‘ kĂ©pzĂ©st kapja a közpĂ©nzĂ©bĹ‘l. Minden lĂ©tezĹ‘ szempontot számba kellett volna venni, amikor azt kĂ©szĂĽlt eldönteni a kormányzat, hogyan lehet a legnagyobb biztonsággal garantálni, hogy a gyerek bármelyik iskolában ugyanolyan esĂ©lyt adĂł tudást szerezhessen. Mindegy, hogy városon vagy falun Ă©l-e, gazdag-e vagy szegĂ©ny, cigány vagy nem cigány: annak kellett volna az elsĹ‘ szempontnak lennie, hogy a rendszerbĹ‘l kikerĂĽlve tanulhasson vagy dolgozhasson, de kĂ©pes legyen megállni a helyĂ©t az Ă©letben.
De ezeket az alapokat vĂ©gĂĽl nem sikerĂĽlt lerakni. MĂ©g azt sem tudtuk meg soha, világos viszonyok Ă©s inspirálĂł körĂĽlmĂ©nyek közepette elĹ‘bb-utĂłbb Ă©ltek volna-e szĂ©les szakmai szabadságukkal a pedagĂłgusok. Ehelyett, több mint hĂşsz Ă©v alatt az egymást kioltĂł reformok hordalĂ©kával telt meg a magyar oktatás. Mivel minden kormányzat a maga rögeszmĂ©jĂ©t erĹ‘ltette rá a rendszerre, átláthatatlan katyvaszban kezdett el működni egymás mellett számos, a többivel összefĂ©rhetetlen iskolatĂpus, Ă©s mivel mindezt mĂ©g fenntartĂłi káosz is körĂĽlölelte – Ă©sz nĂ©lkĂĽl teremtve prioritást pĂ©ldául az egyházi iskoláknak, cseppet sem segĂtve viszont a hátrányos helyzetűek felzárkĂłzását Ă©s a kĂ©pessĂ©gfejlesztĂ©st zászlajára tűzĹ‘ közössĂ©gi oktatást –, mĂ©g az igenis meglĂ©vĹ‘ eredmĂ©nyekre is fĂ©lhomály borult. Bár az ezredfordulĂł után kĂ©tsĂ©gkĂvĂĽl javulásnak indultak a kompetenciák, tehát az iskola elkezdte betölteni valĂłdi hivatását, ennek a zűrös rendszernek a kiskapuit is könnyű volt kihasználni. ĂŤgy semmi sem állta pĂ©ldául Ăştját, hogy az adĂłkbĂłl fenntartott iskolahálĂłzat egyes elemei a tehetsĂ©ggondozást, mĂg mások a mĂ©lyszegĂ©nysĂ©gben Ă©lĹ‘k kirekesztĂ©sĂ©t szolgálják.
Tekintve, hogy kĂ©t Ă©vtized mĂşltán az állampolgárok mĂ©g mindig csak azt hallották, hogy a magyar tanár Ă©hezik, a magyar iskola omladozik, a magyar gyerek meg hĂĽlyĂ©bb, mint sok más ország gyereke, a rendszert eltartĂłknak könnyű volt bebeszĂ©lni, hogy mindez a „tĂşlzott liberalizmus” miatt van. Hogy ha rend lenne, ha lehetne buktatni, Ă©rdemjegyet Ărni a bizonyĂtványba, Ă©s Manci nĂ©ninek minden fakszni nĂ©lkĂĽl csak elĹ‘ kĂ©ne vennie azt az egyetlen olvasĂłkönyvet, mint a mi idĹ‘nkben, akkor csillagos ötösre vĂ©gezne minden magyar gyerek a PISA-teszteken.
A most indulĂł tanĂ©v választĂłvĂz tehát. Hiszen háromĂ©ves munkával Hoffmann RĂłzsa megteremtette egy olyan oktatásĂĽgy törvĂ©nyi alapjait, amely nem pusztán megtagadja a rendszerváltást, hanem egyenesen semmisnek tekint mindent, ami 1985 Ăłta a magyar iskolaĂĽgyben törtĂ©nt. Immár jogszabályok garantálják, hogy akár emlĂ©kezni se kelljen az autonĂłmia, decentralizáciĂł, alternativitás szentháromságára – megmarad viszont a lehetĹ‘sĂ©g, hogy a továbbra sem letisztázott intĂ©zmĂ©nyrendszerben egyeseknek jobb oktatás jusson, mint másoknak. Ezután szĂł sem esik majd arrĂłl, hogy az általános közĂ©piskoláztatás lenne a társadalom szempontjábĂłl ĂĽdvös cĂ©l: dolgos kĂ©tkeziekrĹ‘l Ă©s a hĂ©tköznapi tudást egyetlen tankönyvbĹ‘l megszerzĹ‘ szakmunkásokrĂłl szĹ‘tt lázálmok lĂ©ptek az Ă©lethosszig valĂł tanulás ideálja helyĂ©be. Senki sem beszĂ©l már a lĂ©nyegĂ©nĂ©l fogva Ă©rtĂ©ksemleges, szekularizált állami oktatásrĂłl, sĹ‘t Ăşgy tesznek, mintha egyenesen a nemzet kĂvánalma lenne, hogy a kormány a saját világnĂ©zetĂ©t, azt a szánalmas keresztĂ©ny-nemzeti giccsparádĂ©t tegye kötelezĹ‘ tananyaggá. Szimbolikus tĂ©ny, hogy a szakminisztĂ©rium mĂ©g az Ă©vtizedek Ăłta működĹ‘, minden rendszerhez, de elsĹ‘sorban a szakmához lojális KöznevelĂ©s cĂmű folyĂłiratot is megszĂĽntette. Ăšj KöznevelĂ©s nĂ©ven grĂĽndoltak egy másikat, a számĂtĂłgĂ©pes archĂvumbĂłl pedig egyszerűen kitöröltĂ©k az utĂłbbi huszonkĂ©t Ă©v összes dokumentumát. Ăšj világ van, 2010 elĹ‘tt pedig nem volt semmi – ĂĽzentĂ©k ezzel a gombnyomással is.
Történelmi léptékkel nézve kicsinyes, nevetségesen buta ez a gesztus. A mi életünk felől szemlélve azonban látszik, hogy generációk mennek majd rá, mire sikerül jóvátenni a most elkövetett hibákat.
Forrás: Nol.hu |