NĂ©mileg leegyszerűsĂtve a konfliktus lĂ©nyege az volt, hogy az MSZP erĹ‘s emberei mindenáron – Ă©s ezt sajnos szĂł szerint kell Ă©rteni – maguk akarták meghatározni, ki legyen a köztársasági elnök. Az, hogy valaki alkalmas-e politikusnak, kritikus helyzetekben dĹ‘l el, ahogyan az is, hogy demokrata-e vagy sem. Nem akkor dĹ‘l el az alkalmasság, amikor valaki párton belĂĽli alkukkal biztosĂtani kĂ©pes magának a támogatást, nem is akkor, amikor olyan pozĂciĂłt szerez a pártjában, amely korlátlan hatalmat biztosĂt neki. Erre ugyanis szinte minden akarnok (eufemisztikusan kifejezve: hatalomtechnikus) kĂ©pes. Mivel a politikus a közĂĽgyek intĂ©zĂ©sĂ©nek professzionális szakĂ©rtĹ‘je, feltĂ©telezhetjĂĽk, hogy elsĹ‘sorban nem a hatalom megszerzĂ©sĂ©hez, birtoklásához Ă©s megtartásához kell Ă©rtenie, hanem ahhoz, hogy megtalálja az adott közĂĽgy kezelĂ©sĂ©nek optimális Ă©s sokak számára kedvezĹ‘ mĂłdját. Szili Katalin Ă©s az Ĺ‘t támogatĂł szocialista erĹ‘s emberek erre kĂ©ptelenek voltak. Az adott esetben a közĂĽgy az volt, hogy mĂ©g vĂ©letlenĂĽl se lehessen az orbánisták által támogatott jelöltbĹ‘l köztársasági elnök – minden, amit a szocialista politikusok akkor tettek, ez ellen hatott. KĂ©t Ăłriási hibát (bűnt) követtek el: 1) a szemĂ©lyes Ă©rdekeiket követve negligálták a közĂĽgyet; 2) kĂ©ptelenek voltak felismerni, hogy magatartásukkal önmaguknak is, de fĹ‘leg a demokrata közössĂ©gnek sĂşlyos Ă©rdeksĂ©relmet okoznak. Vagyis, politikailag ostobák voltak. Ezt a jelensĂ©get nevezem Szili-effektusnak, azt tehát, amikor egy párt vagy mozgalom politikusait elvakĂtja Ă©s önmaga ellen fordĂtja a hatalom megszerzĂ©sĂ©nek lehetĹ‘sĂ©ge, miközben a közĂĽgyet legfeljebb indokkĂ©nt használják fel Ă©s inkább feláldozzák, ha az Ă©rdekeik nem Ă©rvĂ©nyesĂĽlhetnek.
Ma a demokratikus baloldal egyöntetűen az Orbán–Simicska-klán hatalmának felszámolását tekinti a legfontosabb közĂĽgynek. Azt is tudja, hogy ez a cĂ©l kizárĂłlag az összes demokratikus erĹ‘ összefogásával Ă©rhetĹ‘ el. HĂłnapok Ăłta figyelhetjĂĽk, hogyan alakul az összefogás, s megállapĂthatjuk, a demokratikus ellenzĂ©k meghatározĂł politikusai nem jutottak el addig a gondolatig, hogy teljesen lĂ©nyegtelen, melyik szervezetnek mekkora támogatottsága van, hogy melyik vezetĹ‘ milyen kvalitásokkal rendelkezik, vagy Ă©ppen milyeneket tulajdonĂt saját magának. Ez az összefogás nem a benne rĂ©sztvevĹ‘k mennyisĂ©gi arányairĂłl szĂłl, hanem arrĂłl, hogy milyen gazdag, milyen sokszĂnű lehet a magyar demokrácia. Az egyezkedĹ‘k kĂ©ptelenek voltak felfogni – pedig elĂ©g sokan figyelmeztettĂĽk Ĺ‘ket –, hogy most az egyszer nem játszhatják el a szokásos az „én vagyok az erĹ‘sebb, nekem több jár” Ă©s az „én vagyok az okosabb, majd Ă©n megmondom” játĂ©kokat, ahogyan el kellene felejteniĂĽk a „te burzsuj vagy, Ă©n viszont nagy proli vagyok” demagĂłgiát is. Az Orbán-Simicska klán legyĹ‘zĂ©se Ăşj tĂpusĂş demokratikus gondolkodást igĂ©nyel. Pillanatnyilag ennek mĂ©g a nyomát sem látom, sem az MSZP-nĂ©l, sem az EgyĂĽtt 2014-nĂ©l. Pontosan ugyanĂşgy gondolkodnak Ă©s viselkednek, ahogyan Szili Katalin jelölĂ©se idejĂ©n. Pontosan Ăşgy, ahogyan akkor, amikor öntudatlanul elĹ‘kĂ©szĂtettĂ©k az Orbán–Simicska-klán kĂ©tharmados gyĹ‘zelmĂ©t. Ăšgy tűnik, hogy a magyar demokrácia legfĹ‘bb ellensĂ©gei (no persze a Fidesz után) az MSZP Ăşgynevezett erĹ‘s emberei, akik – politikai Ă©rtelemben – mĂ©g az orrukig sem látnak, sĹ‘t, nem is akarnak látni. Egyre elkĂ©pzelhetĹ‘bbnek tűnik. hogy Ĺ‘k nem is a demokráciát, csak a saját hatalmukat akarják visszaállĂtani. Ăšgy látszik, hogy az EgyĂĽtt 2014 erĹ‘s emberei is Ă©ppolyan ostobák, mint a tárgyalĂłpartnereik, mindenáron pozĂciĂłkat akarnak szerezni, ebben az Ă©rtelemben akarnak politikusok lenni, ami jelenleg kizárja azt, hogy demokraták lehessenek. FeltĂ©telezem, hogy a politikai ostobaság öngerjesztĹ‘ jellegű, s ez vezetett el a jelenlegi patthelyzethez, amely magában hordja az orbáni diktatĂşra 2014 utáni teljes kiĂ©pĂĽlĂ©sĂ©nek lehetĹ‘sĂ©gĂ©t. A demokratikus ellenzĂ©k tárgyalásait Szili Katalin Ă©s támogatĂłinak szelleme járja be. Lehet, hogy ezek a támogatĂłk ugyanazok, akik ma Mesterházy Attilát ösztönzik, hogy egy tapodtat se hátráljon. Sajnos Bajnai Gordon sem tudja kivonni magát a Szili-effektus hatása alĂłl, ezĂ©rt tesz öngyilkos javaslatokat.
Ideje lenne tudomásul venni minden demokrata vezetĹ‘nek: senkit sem Ă©rdekelnek a szemĂ©lyes ambĂciĂłik. Senkit nem Ă©rdekel Mesterházy Attila Ă©s Bajnai Gordon vetĂ©lkedĂ©se. SĹ‘t, mindannyiunknak elege van belĹ‘le! Azt is tudomásul kellene venniĂĽk, hogy nagyon keveseket Ă©rdekel, hogy az MSZP vagy az EgyĂĽtt 2014 lesz-e a vezetĹ‘ erĹ‘ a leendĹ‘ egyĂĽttműködĂ©sben. MiĂ©rt? Mert mindenkinek elege van a vezetĹ‘ erĹ‘kbĹ‘l Ă©s a vezetĹ‘ erĹ‘k vezetĹ‘ibĹ‘l. AzĂ©rt! Ideje lenne minden demokrata politikusnak elfogadnia a saját jelentĂ©ktelensĂ©gĂ©t a demokráciához viszonyĂtva, nemcsak szavakban, de tettekben is. A támogatást azok fogják megkapni, akik kĂ©pesek erre, ugyanakkor kĂ©pesek a legkönyörtelenebbĂĽl fellĂ©pni Orbán Viktor rendszere ellen. A bekĂ©pzelt, önhitt, ámde tutyimutyi politikusok ideje lejárt!
Forrás: Galamus.hu |