A kĂ©rdĂ©sre SimicskĂł államtitkár a következĹ‘ket válaszolta: „Mindenki, aki legalább annyit letett az asztalra a magyar sport oltárán, hogy olimpiai bajnok vagy világbajnok lett, azoknak a vĂ©lemĂ©nyĂ©re, tudására minden kormánynak pártoktĂłl fĂĽggetlenĂĽl támaszkodni kell...”, amibĹ‘l az olvasĂł már nyilván rájött, hogy Kárpáti tanácsai nemhogy segĂtik a nemzeti fölemelkedĂ©st, de nĂ©lkĂĽlĂĽk egyenesen megbĂ©nulna a nemzeti ĂĽgyek kormánya.
Ez a cikk azonban nem Kárpáti GyörgyrĹ‘l szĂłl, aki tudvalevĹ‘leg az egĂ©sz Kádár-rendszerben ĂĽldözött volt, a Bakony erdeiben bujkált Grosics Gyulával, aki viszont egyenesen a Fidesz-frakciĂłtĂłl kap rendszeresen több százezres összeget pĂ©ldául az egyetemi sportĂ©lettel kapcsolatos tanácsaiĂ©rt (ajánlott irodalom: Grosics Ă©s az egyetem), Ă©s nem is arrĂłl, hogy ha olimpiai bajnokaink ennyire nĂ©lkĂĽlözhetetlenek a nemzetĂ©pĂtĂ©s folyamatában, akkor miĂ©rt nem kap havi 670 ezret BalczĂł András, SzĂ©kely Éva vagy Ă©ppen dr. Török Ferenc is, hiszen a tanácsadĂłk kiválasztásánál a pártkötĹ‘dĂ©seken Ă©s a seggnyaláson de facto felĂĽl van emelkedve a kormányzat rĂ©szĂ©rĹ‘l.
Hanem azĂ©rt mĂ©gis. Ha SimicskĂł államtitkár nem tudná, itt most a munka társadalma Ă©pĂĽl nem kis áldozatokkal, semmi ortodoxia. Mi az, hogy dr. Kárpáti telefonon tanácsolgat? Ki se lĂ©p a házbĂłl, jegyzeteket se kĂ©szĂt, legalább a munka látszatára adva? És a kabinet miĂ©rt nem keresi fel? Csak nem segĂ©lyt kap dr. Kárpáti, mint valami cigány? Az már igaz, hogy ebben az országban korrupciĂł van, erre Ă©pĂĽl minden megĂşjulás, no de lehet ezt is finoman, magyar Ăşr mĂłdjára művelni; lám, mĂ©g Schmitt Pál vagy SemjĂ©n Zsolt sem telefonon diktálta be a doktoriját a magas bĂrálĂłbizottságnak, hanem dolgoztak vele, egyik textĂşrábĂłl a másikba helyeztek át ollĂł által kisebb-nagyobb szövegrĂ©szeket, munkát, energiát ölve a műveletbe.
SzomorĂş dolgok ezek. Mint tudvalevĹ‘, hamarosan bazi nagy magyar lagzi kĂ©szĂĽl. EbbĹ‘l az alkalombĂłl az Index.hu utánajárt, hogy az ország igen nagy formátumĂş Ă©s munkafanatikus vezetĹ‘i kĂ©szĂĽlnek-e családi eskĂĽvĹ‘re. Senki nem kĂ©szĂĽl, mĂ©gpedig azĂ©rt nem, mert az összes gyerek a felsĹ‘fokĂş tanulmányaira koncentrál, amit azĂ©rt nem gondoltunk volna. Az ember Ăşgy hitte, hogy miután elvĂ©geztĂ©k az ipari iskolát vagy a szakközepet, legalább az apák dicsĹ‘sĂ©gĂ©re már rĂ©g dolgoznak valami normális, Ă©rtĂ©kteremtĹ‘ munkahelyen, KözgĂ©p-ĂştĂ©pĂtĂ©sen, kĹ‘fejtĂ©sen, termĂ©szetvĂ©dett láp tĹ‘zegkitermelĂ©sĂ©n, vagy legalább önnön kezĂĽkkel vĂ©teleznek cigarettát a családi trafiknak, nem pedig bölcsĂ©sznek, jogásznak tanulnak, pláne közgazdásznak, marketingesnek meg kommunikáciĂłs szakĂ©rtĹ‘nek, amire semmi szĂĽksĂ©ge a nemzetnek. Plusz a tradĂciĂłk, hiszen már az Ĺ‘smagyarok is világhĂrűk voltak gasztronĂłmiában, agysebĂ©szetben Ă©s vendĂ©glátásban, ám nemzetĂĽnk nagyjainak gyermekei között egyetlen szakács, műtĹ‘sfiĂş vagy pincĂ©rlány nincs, sĹ‘t fogadni mernĂ©k, hogy szĂ©gyenszemre mĂ©g követ se tudnának törni egy szĂ©p tavaszi Ă©rpataki közmunkán.
Holott alakulhatnak még úgy a dolgok, hogy a magyar értékteremtő munka eme oltárának asztalán kell majd áldozniuk, csákánnyal a kézben.
Forrás: Nol.hu |