Szabó Zoltán: Pár szó a kertről

2013-08-04 18:03:43

Tévedsz, Laci, én például akartam volna hallani, amit mondani szándékoztál. Azért akartam volna, hogy vitatkozzam azzal, amivel nem értek egyet és megfogadjam azt, amiben egyetértünk, vagy amiről meg tudsz győzni.

Igen, Orbán kezdte. És te ne tudnád, hogy vannak dolgok, amit ha egy kormány elkezd, a következő folytatni kényszerül? A köztisztviselői bérrendezést nem véletlenül kezdte el Orbán (nem mellesleg úgy, hogy a következő kormánynak kelljen állnia a számlát); a versenyszféra bérei elszaladtak, muszáj volt utánuk menni a köztisztviselőkével. És a közalkalmazottakéval talán nem? Hagyni kellett volna, hogy anyagi ösztönzés hiányában néhány szent őrültön kívül csak a leggyengébb középiskolai teljesítményt nyújtók válasszák a pedagóguspályát? Hogy a kórházakban ne legyen, aki kiveszi a vakbelünket, mert az orvosok elmennek Angliába és Norvégiába?

Medgyessy nem arra készült, hogy gazdaságpolitikájával víz alá rántsa az országot, csak éppen gyáva volt. A D-209-es botrány kirobbanása után tartania kellett volna magát ahhoz, hogy elhárító tisztként semmi szégyellnivalót nem tett, az ország érdekeit érvényesítette. Ehelyett bepánikolt, és megpróbált rokonszenvet vásárolni: az intézkedések népszerű felét végrehajtotta, a népszerűtlent nem. Emelte a pedagógusok bérét, de lelazsálta az oktatási létszám minőségi szelekcióval egybekötött csökkentését. Emelte az orvosok fizetését, de visszarettent a tervbe vett kórházi reformtól és a társadalombiztosítás rendbetételétől (ez utóbbit Gyurcsány csinálta meg, aki ugye „18 hónapig nemhogy reformokat, de semmit se” tett). Megduplázta a családi pótlékot, de az „árokbetemetés” jegyében nem szüntette meg a gazdagoknak kedvező családi adókedvezményt (ez is Gyurcsányra várt, aki tudjuk, 18 hónapig semmit se tett). A Fidesz fenntarthatatlan lakástámogatási rendszerét habozva és csak akkor számolta föl, amikor a költségvetés már a szó szoros értelmében összeroppant volna alatta.

Tény, Gyurcsány 2004 októberében nem kezdett nagyszabású reformokba. Megtehette volna? Nem, mert nem lett volna, aki megszavazza neki. A választások idejére a reformok összes terhe a társadalom nyakába zúdult volna anélkül, hogy az eredmények látszottak volna, vagyis a biztos bukás várt volna a két kormánypártra – márpedig nem ezért választottuk meg. És ha te jobban féltél Orbán győzelmétől, mint Gyurcsányétól, milyen alapon vitatod el ezt a jogot azoktól a képviselőktől, akiknek erre százszor több okuk volt?!

És ugyan mikor hazudta Gyurcsány a világ arcába, hogy 4,5 % a költségvetés hiánya, pedig 10,5% volt? 2005-re az Eurostat 7,9% hiányt jelzett, a 2006-os hiányt pedig a kormány 6,6%-ra tervezte – ezt már a januári és a februári adatok tükrében korrigálta az eredeti 6,1%-ról és így tarthatónak is tűnt. Márciusban „szaladt el” a hiány, az előre tervezettnél 80 milliárddal lett nagyobb, de a csaknem 1600 milliárdra tervezett éves hiányhoz képest ez sem volt kiugró. Minderről pedig a Pénzügyminisztérium – a havi deficit közlésére vonatkozó, még az előző év őszén a honlapján közzétett publikációs naptárnak megfelelően – április 10-én tájékoztatott is. Erre hivatkozva szokták azzal vádolni a Gyurcsány-kormányt, hogy ezt a tájékoztatót szándékosan a választás április 9-i első fordulója utánra időzítette, vagyis „eltitkolta a hiányadatot”, holott 2005 őszén, amikor ez a menetrend elkészült, még senki nem tudhatta, mikorra fogja Sólyom László kiírni a választást.

Igen, Laci, nézd meg Orbán rendszerét, aztán cáfold meg a sátor alatt ülők véleményét, hogy „a legrosszabb Gyurcsány is jobb, mint a legjobb Orbán”. És milyen hazugságról, milyen mellébeszélésről és milyen hiteltelen országvesztő politikáról beszélsz, ami Orbán kétharmadát eredményezte? Ha volt hiteltelen országvesztő politika, az 2006 előtt volt, annak eredményeként pedig Orbán csúfos vereséget szenvedett. És nem igaz, Gyurcsány a kampányban sem hazudott. Egyetlen dolgot ígért: azt, hogy egyetlen eurocent uniós támogatás sem fog kárba veszni amiatt, hogy nincs meg a szükséges önrész – azt, ha másképp nem megy, a költségvetés fogja biztosítani. És ezt be is tartotta.

Nem, nem állította magabiztosan, hogy minden rendben van, ellenkezőleg, világos utalásokat tett a kampány során, hogy szükség lesz korrekcióra. Viszont nem hazudott, amikor jobb jövőt ígért. Keserves volt a kiigazítás, de 2008 elejére túl voltunk rajta. Az EU Bizottsága 2008 eleji, 3 éves prognózisában Magyarországnak arra az évre 3, a következőre 4, 2010-re pedig 5 százalékos GDP-növekedést vetített előre, és 2008 tavaszán csakugyan megindult fölfelé a gazdaság. A jobb jövő ígérete benne volt a magyar gazdaság 2008-as alakulásában. Aztán ősszel bedőlt a Lehmann Brothers és kitört a világválság. Ez talán már mégsem Gyurcsány bűne. Hogy mindez az előző másfél év megszorításaiból éppen kikászálódni kezdő népnek csalódást okozott, nem csodálható. De az, hogy te a másfél éves korrekciós időszakot, ami minden várakozás szerint megalapozta a hátralévő két és fél év föllendülését, összemosod a ránk tört válsággal, és sommáson hazug politikának nevezed, a szellemi és médiaelit bűnéül róva föl, hogy erkölcsösnek és tisztességesnek nevezték a korábbi hazugságokkal való szakítás szándékát – ez a te részedről méltánytalan és igaztalan.

Nem, nem hitettük el magunkkal, hogy a balhazugság különb, mint a jobbhazugság – egyszerűen nem igaz, hogy hazudtunk, hogy becsaptunk bárkit is. Azt sem gondoltuk, hogy a ballopás becsületesebb, mint a jobblopás; így visszatekintve is legföljebb annyit mondhatunk, hogy a ballopás legalább két, ha nem három nagyságrenddel kisebb volt, mint a jobblopás, akkoriban pedig mi, a legtöbben, legalább szégyellnivalónak tartottuk, és nem röhögtünk a pofájába annak, aki szóvá tette. Mi nem cenzúráztunk – módunk sem igen volt rá – a Fidesz viszont fölszámolta a sajtószabadságot; és nem zártunk ki senkit a demokráciából, legföljebb a nácinak egy konzuli tisztséggel honorált bírói ítélet okán már nem nevezhető szélsőjobboldalt próbáltuk annyira korlátozni, mint Európa legtöbb demokratikus országában – sajnos, sikertelenül.

Igen, sokan voltak, akik úgy gondolták, hogy az MSZP-nek „jár” a köztársasági elnökség. Elég barmok voltak – én mondhatom, mert az utolsó pillanatig elleneztem ezt az önsorsrontó ámokfutást, sajnos hiába. De nem rángattunk dróton alkotmánybírákat; ha ezt meg tudtuk volna tenni, legalább a 2008 márciusi, nyilvánvalóan alkotmányellenes népszavazást megakadályoztuk volna, de azt sem tudtuk megtenni. És melyik alkotmányos intézményt korlátoztuk? Az igazságszolgáltatásét, amelynek abszolút függetlenségét és önkormányzatát mi teremtettük meg? Az ügyészségét, amely az első Orbán-kormány idején elkövetett minden disznóság ügyében megtagadta a vádemelést, és amely sorozatban emelt vádat szocialista és liberális önkormányzati politikusok ellen? Mi ültettünk országgyűlési képviselőt az ÁSZelnöki székébe? Mi sajátítottuk ki a teljes közszolgálati médiát? És mikor is feledtük el a szabadság és egyenlőség értékeit? Amikor eltöröltük a sorkatonaságot? Amikor mérsékeltük a Btk. helyenként esztelen szigorát? Vagy amikor 9.1-ről 6.7-re zártuk a fölső és az alsó jövedelmi decilis átlagjövedelmének arányát?

Igen, elnéztünk korrupciós ügyeket, főleg, mert nem tudtuk megakadályozni, sőt bizonyítékunk sem volt rá. Szégyelltük is magunkat miatta eléggé, és vereséget is szenvedtünk miatta. De vajon a mai, százszorta nagyobb korrupciós ügyek miatt is ugyanolyan vereséget fog szenvedni a Fidesz? És vajon mennyire segítik ezt elő az ehhez hasonló elkeseredett, de hamis vádaskodások?

Igen, akartam volna hallani, hogy mi éppúgy nem vagyunk demokraták, mint ők, hogy éppúgy háborúzunk mindenki ellen, mint ők. Akartam volna hallani, hogy ellentmondhassak. Mert ez egyszerűen nem igaz. Mi nem számoltuk föl az egész demokratikus intézményrendszert, akkor sem, amikor erre módunk lett volna, ellenkezőleg, megerősítettük. Meg is kaptuk érte tőlük cserébe: „elég hülyék voltatok!”. Mi még ellenük sem háborúztunk, akkor sem, amikor lett volna miért, mert Medgyessy „árokbetemetést” hirdetett. Meg is fizettünk érte később.

Igen, igazad van: három év alatt nem tudtunk létrehozni egy tisztességes és kormányképes ellenzéket. Megvolt a kegyelmi pillanat: 2012.január 2-án, az Opera előtt. Ha akkor, a demokratikus pártokat és a hívásukra összegyűlt százezres tömeget sikerült volna együtt tartani, ma nem itt tartanánk. De nem sikerült. Következik-e ebből, hogy akkor már a hátralévő egy évben meg se próbáljuk?!

Nem, Laci, én sosem vártam a ballib írástudóktól azt a kritikátlan azonosulást, aminek a jobboldali politikusok örülhetnek a maguk sajtómunkásai részéről. Szerintem nem is tenne jót nekünk, ahogy nem tesz jót a jobboldalnak sem. Sajnos, egy ideje már szolidaritást sem várok. Azt azonban igen, hogy még kiábrándultságból és elkeseredettségből (amire minden okuk megvan) se szórjanak ránk igaztalan vádakat, és ne segítsék ezzel a Fideszt akaratlanul is újabb négy évnyi rombolás lehetőségéhez.

Ezt sem magunk, hanem az ország érdekében várnám el.

Forrás: hirhatár.hu

Vissza...