Az, hogy az Ăşj magyar elit nem tud keringĹ‘zni, csak topogni, már önmagában is tĹ‘rdöfĂ©s a tánctanár szĂvĂ©nek, de semmi ahhoz kĂ©pest, amit az egyik magyar Ăşr tett: a Wiener Walzer zenĂ©jĂ©re keringĹ‘zve rock and roll elemkĂ©nt többször is kiforgatta a partnerĂ©t, mintha legalábbis a Hotel Menthol szĂłlt volna.
Hogy mit szólok én ehhez. Semmit se szólok. Az egész füredi Anna-bálról egyetlen fényképet láttam: Németh Lászlóné miniszteri fővédnök társaságában Bayer Zsolt és Halász államtitkár nevetgélt szmokingban, azt hittem először, hogy az Anna-bált is átszervezték, és Balaton csúnyái verseny lett belőle, de legyen ezt most mindegy.
Hanem itt hamarosan hetedhĂ©t országra szĂłlĂł lakodalmat tartanak, a fĂĽlkeforradalom utáni Ăşj Magyarország legfontosabb társadalmi esemĂ©nyĂ©t, amelyen mindenki ott lesz, aki számĂt, Ă©s nullára lesz leĂrva az, akit nem hĂvnak meg. Hogy a lakodalom teljessĂ©ggel magánĂĽgy, azt Ă©n kĂ©szsĂ©ggel aláĂrnám, csak Ă©pp az egyik örömszĂĽlĹ‘, a miniszterelnök tartotta fontosnak bulvárinterjĂşt adni az eskĂĽvĹ‘i rĂ©szletekrĹ‘l, egĂ©szen odáig menve, hogy Ĺ‘ a maga rĂ©szĂ©rĹ‘l nem fog se fĹ‘zni, se a meghatottságtĂłl szipogni, lesz ott elĂ©g asszony.
Azt hallani azonban, hogy visszafogott lakodalom készül, ötszáznál is kevesebb vendéggel, s nem is a lányos háznál, hanem a vőlegény szüleinek a birtokán. Emlékeztetnénk arra, hogy egy lakodalomnak meg kell adni a módját, ezt a köznép el is várja a haza legkiválóbbjaitól, derék, magyar uraktól, hogy most csak a vőlegénynél és testvéreinél maradjunk: a Közgép igazgatósági tagjánál, a fejlesztési minisztérium energetikai tanácsadójánál, illetve az állami földbérleti pályázat egyik nyertesénél, tehát a formálódó ifjú magyar nemességnél.
NyilvánvalĂł, hogy ilyen miliĹ‘be mĂ©g miniszterelnök-helyetteskĂ©nt sem lehet csak Ăşgy lĂłháton beugratni, mint valami elcsatolt erdĂ©lyi magyar városba, itt reprezentálni kell majd, hogy tudunk viselkedni, nem hĂşzunk Videoton-csĂkos inget kurtamentĂ©nk alá, nem tömjĂĽk teli dĂszmagyarunk zsebĂ©t szotyolával, a templomba Ăşgy ĂĽlĂĽnk be áhĂtattal az arcunkon, hogy legalább az elsĹ‘ sorát tudjuk a miatyánknak, nem csipkedĂĽnk a koszorĂşslányok fenekĂ©be, ezenfelĂĽl beszĂ©dbe elegyedve csak mĂłdjával raccsolunk, Ă©pp elĂ©g, ha eltartott kisujjal kommunistázunk, már erre is azonnal felajánlják eminenciás uramĂ©k a pertut.
De nem ezĂ©rt szĂłlunk. Hanem mert egy lakodalom nem olcsĂł mulatság, megterheli a családi kasszát. SzerencsĂ©re az Ăşri magyar tradĂciĂłk ebben is segĂtenek. Egy 1603-as tiszttartĂłi jelentĂ©sbĹ‘l tudjuk pĂ©ldául, hogy midĹ‘n ThurzĂł György fĹ‘Ăşr fĂ©rjhez adta legidĹ‘sebb lányát, Zsuzsannát, csupán a vadhĂşsĂ©telekhez 33 Ĺ‘zet, 186 nyulat Ă©s 526 császármadarat használtak fel, amit nem azĂ©rt emlĂtĂĽnk, hogy tudom is Ă©n az egĂ©sz országra fĹ‘zzenek, hanem mert a felsorolt alapanyagokat „a környĂ©kbeli uradalom pĂłrnĂ©peinek kellett beszolgáltatniuk az eskĂĽvĹ‘re”. Minthogy ma már ismeretlen fogalom a megszorĂtás, el tudjuk kĂ©pzelni, hogy a lakodalmi költsĂ©geket alkotmányos alapon a bankokra terhelik, esetleg tudnánk mĂ©g ajánlani az Elműt meg a gázosokat.
További jĂł hĂr, hogy a birtok egyik szegletĂ©ben lakodalmas rock szĂłl majd, keringĹ‘zni tehát nem kell.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
Forrás: Nol.hu |