FAZ: Orbán fantáziája adóügyben határtalan

2013-08-01 05:38:02

A Frankfurter Allgemeine Zeitung című konzervatív német napilap Magyarország – Diadal és valóság között címmel közölte Michaela Seiser cikkét. A nyári szünet előtt Orbán Viktor túlságosan derűlátóan ítéli meg nemzete helyzetét. Valójában Magyarország továbbra is krónikus költségvetési vétkes, stagnáló gazdasággal.

Magyarországon a nemzeti konzervatív kormány igen elégedetten búcsúzott el a nyári szünetre. Három évvel ezelőtti hivatalba lépése óta ez volt az első eset, hogy Orbán Viktor miniszterelnök ilyen bizakodóan ítélte meg nemzete helyzetét. Magyarország kimászott a gödörből, amelybe egykor a szocialisták taszították – mondta a Fidesz polgári szövetség frontembere. A nép képviselője már most Európa egyik legígéretesebb népgazdaságának látja az országát.

Itt az óhaj a gondolat atyja, noha a kabinet legalábbis néhány pontban figyelemre méltó haladást könyvelhet el. Kilenc év óta első ízben kerül ki Magyarország, az EU-Bizottság ajánlására, a túlzottdeficit-eljárásból, amelybe krónikus költségvetési vétkesként maga vitte bele magát. Ebből azonban nem vezethető le az, hogy Budapest pénzügypolitikailag kiváló teljesítményt nyújt. A kis közép-európai ország a gazdasági adataival még mindig problémás gyerek a térség berendezkedett piacai között.

Magyarország lezárja az IMF-fel való együttműködést

Az adóssághegy továbbra is a GDP több mint háromnegyedére rúg. A túlzottdeficit-eljárásból való kikerülés kereken fél tucat uniós tagállamot érint, és főleg az a politikai számítás áll mögötte, hogy a tömeges munkanélküliség és a gazdasági pangás körülményei között teret adjanak a gazdasági növekedést jobban segítő fiskális politikának. Az annyira különböző államokat tömörítő EU szerkezetében túlságosan nagyra nőtt a szociális nyomás. A lépés egyelőre főleg annyit jelent, hogy megszűnik a fenyegetés, hogy befagyasztják az uniós pénzek kifizetését.

Ilyen háttér előtt a kormány véget vet az együttműködésnek a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), amely az ő szemszögéből elfogadhatatlan feltételeket támaszt. A segítségnyújtásról szóló tárgyalások két éve leálltak. Az országot négy évvel ezelőtt a csődtől megmentő IMF kiebrudalásával a Fidesz egy évvel a választások előtt magához akarja ragadni a cselekvési szabadságot. Orbán számára ez a szolgaságból kivezető út.

Ettől függetlenül Magyarország, mint Európa sok más országa, kicsi, nyitott népgazdaság, és ezért függ a partnereitől. Sőt, a szomszédaihoz képest az ország  különösen rá van utalva a külkereskedelemre. Az export pedig közvetlenül az eurótérség és a világgazdaság konjunktúrájának a függvénye. Az elfordulás a  Valutaalaptól az országnak esetleg pénzbe kerülhet, mert mostantól előreláthatólag magasabb kamatokat kell fizetnie.

Magyarország ugyan jelenleg jól tudja finanszírozni magát a piacról, a kis népgazdaság azonban kétségkívül nem olyan egészséges, hogy ki lehetne zárni a viszontlátást a Valutaalappal. Magyarország a forinttal a piacok játékszere marad, amelyek egy csapásra kellemetlen helyzetbe tudják hozni az országot. Éppen ezért Orbán jól tenné, ha az IMF nyomása nélkül is végre nekikezdene a szervezet által követelt reformoknak.

Több adóemelés, mint bármely más magyar kormánynál

Orbán bizakodását ugyanis semmi esetre sem fedezi meredek, felfelé ívelő fejlődés. Magyarország kilátásai más országokhoz képest továbbra is felhősek.  Miközben olyan fontos versenytársak, mint a Cseh Köztársaság és Szlovákia, továbbá Lengyelország idén alighanem akár egy százalékkal is növekednek, Magyarország legjobb esetben is csak éppen hogy kiemelkedik a stagnálásból. Ezzel szemben a kormány újra a növekedés útján látja a gazdaságot.

A második Orbán-kabinet eddig már több adóemelést vezetett be, mint bármely más előző magyar kormány. Fantáziája e tekintetben határtalannak tűnik. Az államháztartás szanálása céljából a polgárokat és a vállalkozásokat számos új adóval terhelték meg. Ennek megfelelően a közteher továbbra is jóval nagyobb, mint a többi posztkommunista országban. Ezzel szemben a kiadási oldalon csak kevés dolog történik.

A befektetők egyebek mellett ezért is tekintenek vegyes érzelmekkel arra az országra, amely a vasfüggöny lehullása után az éltanuló volt. Az ország jóléte szempontjából oly fontos külföldi vállalatok, köztük legjelentősebb csoportként a németek joggal kifogásolják az adóterheket, és a kormány kiszámíthatatlanságát. Elbizonytalanító hatással vannak a törvényi és adózási keretfeltételek gyakori változtatásai. A folyó üzleteket, különösen a befektetéseket nehezebb tervezni.

Ha a bizonytalanság túl nagy, a befektetéseket elhalasztják, feladják vagy más országokban valósítják meg. Ez továbbra is akadályozza a Nyugat-Európához való felzárkózás folyamatát. Az egy főre jutó GDP az EU-átlag kétharmadának felel meg. A volt keleti tömb más berendezkedett piacai e téren már előrébb járnak. Magyarországnak tehát sem a gazdasági fejlődés abszolút összehasonlításában, sem a relatív jólét terén nincs oka rá, hogy már tanítómesternek állítsa be magát.

Forrás: Galamus.hu

Vissza...