Már nem vonz

2013-07-27 15:00:10

„Minden évben, nyár közepén négy napra meglódul a város és persze a környéke. Szerda-csütörtökön a másnapi munka miatt kevesebben, de péntek-szombaton meg aztán milliónyian kíváncsiak a zenekarokra, zenékre, egy szál gitárosokra, dobos formációkra, mellette pedig a szappanbuborék-fújókra, képkészítőkre, tűzzsonglőrökre… és egyéb kétezer éves vagy éppen új “vásári mutatványosokra”.

 A kíváncsiság mellett a közösségi élet is pörög, sörpadokon asztalok mellett, fák tövében a füvön, betonszegélyeken, korlátokon, vagy éppen az utcaköveken csoportok százai ülnek, söröznek, boroznak, hamburgereznek, hotdogoznak vagy éppen tolják az arcukba a kürtöskalácsot, felváltva a pattogatott kukoricával.” (Mindez egy lelkes fesztiválozó blogbejegyzéseként olvasható a Veszprémi Utcazene Fesztiválról.) Bejegyzésében azért akadnak- annak persze nem túl nagy jelentőséget tulajdonítva - némileg kritikus mondatok. ”Tegnap este sikerült nekem (nekünk) is kijutni végre, bele egyenesen a forgó, színes kavalkádba, aminek hangulatán az sem változtatott, hogy a belváros felső fele teljesen szét lett túrva valami borzasztó betonhangulatú aluljáró miatt, aminek egy út alatt kellene csupán átvezetnie (de még az is fölösleges, a legenda szerint a régi aluljárót is csupán a szeretője gyorsabb elérése miatt építtette egy hajdani, nagynevű párttitkár), ám ehelyett a mínoszi labirintust formázták meg a tervezők egy elképzelhetetlenül hülye elképzelés nyomán. Nade, nem az aluljáró a lényeg, hanem a város másik felére kihelyezett színpadok, a Kossuth utca tetejétől egészen a régi Közgáz udvarig, fent a várban (oda majd ma jutunk el, legalábbis remélem). Belehallgattunk, amelyikbe csak tudtunk.”

Én szégyenszemre ennyire lelkes már nem vagyok.

Eddig szinte minden nap készültem bemenni a városközpontba, végül mégis lebeszéltem róla magam. Már sokkal kevésbé vagyok kíváncsi az Utcazene Fesztiválra, mint voltam rá eddig bármikor is a kezdetek óta. Ez az első olyan év, amikor még nem töltöttem a rendezvényeken egyetlen órát sem el. Csütörtökön késő este ugyan átjöttem a városon, de a látvány már kevésbé vonzott, inkább taszított. Sokan ezt olvasva most azt mondják "nagy ügy", ami ott van, az már nem is nekem szól. S ebben még igazuk is lehet. No, de mi is az, ami évről-évre egyre inkább zavar? Elsősorban az a fajta kísérőjelenség, ami az „utcazene” sok pozitív tulajdonsága mellett mintha egyre jobban árnyékolná be a több mint egy évtizede „élő” sikeres rendezvényt.

Nem arra gondolok, ami miatt egy évvel ezelőtt elsősorban morgolódtam. Akkoriban Vona Gábornak az Utcazene Fesztivál idejére és egyik helyszínére "időzített" könyvbemutatója váltott ki belőlem némi a szervezőket és a városvezetést bíráló "indulatot".

„Foglalkoztam már persze tavaly sőt azt megelőzően is az engem nagyon is  taszító kísérő jelenséggel. "A belvárosban élők vélhetően elsősorban attól elégedettek persze, hogy a félelmeikben felsejletteknél kevesebb problémával kellett szembenézniük. Az a pár bejárati ajtó- és magasföldszinti erkély(drót)üveg, amit a Cserhát lakótömbjeinél talán épp az ott kiüresedő borosüvegekkel zúztak be, vagy az a Brusznyai mellszobor, amelyikről -mivel a mellszobrot nem tudták leemelni- az emléktáblát törték csak össze, s a Megyei Könyvtár egyik, másik ablaküvege, minden bizonnyal gyorsan kicserélésre, felújításra kerül. Hamarosan megérkezik, ha még meg nem érkezett az a tisztító erejű vihar, ami nemcsak a port veri el, hanem a házak közötti zöldfelületet is felüdíti, s az itt felejtett bántó szagokat pedig vélhetően egészen jövő nyárig messzire űzi. S kit fog már pár nap múlva mindaz érdekelni, ki fizeti meg a „révészt”, vagy hogy mutatott-e valamit a drága pénzen az iskola bejárata előtt felszerelt kamera a rongálókból, ha visszazökken majd minden a régi kerékvágásba, vagy épp a munkagépek hada forgatja majd fel a belvárosi rehabilitáció munkálatainak a megkezdése miatt a két fesztivál között igencsak csendes életet éldegélő veszprémi Kossuth utcát?” ( Irtam mindezt tavaly ilyenkor.)

Igazából még ekkor sem a kellemetlenség okozóiról, csak magukról a kellemetlenségekről beszéltem persze. Leginkább az engem zavaró kellemetlenségek elsődleges forrásáról azaz az utcai nyílt piálás (egyre durvább módon zajló) térhódításáról kellene mesélnem. A gond szerintem az, hogy egyre több az ilyen alkalmakat csupán virtusból ivásra kihasználó fiatal. S az alkohol, a többiek előtti bizonyítási vágy egyre több baj forrása lett mára.

Tavaly készítettem egy pár képet a hajnali romeltakarítás előtti állapotokról. Riasztóak.

Tapasztalatom szerint évről-vére egyre több, nem is a zenéért, hanem a piálás lehetőségéért ide érkező fiatal. Itt nem kell drága belépőjegyeket venni, s viszonylag olcsón és életkortól függetlenül is alkoholhoz lehet jutni. S kicsi a lebukás veszélye is. A szülők elhisznek a gyermekeiknek mindent és eszük ágában sincs ellenőrizni őket. S úgy érzem, ilyenkor a hatóságok is elnézőbbek. Bár sok rendőr van jelen az egyes helyszíneken, mintha ezeken a napokon "sokkal rosszabbul látnának”. A piac környékén, az autóbusz pályaudvaron a hajnali járatokat váró és addig józanodni próbáló fiatalokat egyáltalán nem háborgatják. Akik meg elbújva- pl. a módszertani bölcsőde faházikóiban, vagy a környező parkokban, transzformátorház(ak) vagy tornacsarnok tetején és kevésbé látogatott épületek udvarán alusszák ki magukat, még ennyi „számonkérés -veszély" sem fenyegeti.

Az, hogy ez a probléma mennyire „él”, ennek alátámasztásául csak pár minapi bejegyzést osztok meg a közösségi oldalak egyikéről.

„Hol vagytok szülők? Az épülő Hangvilla előtt a járdán a saját hányadékában feküdt egy fiú, 4 lány ült mellette. Miért engedik, hogy lerészegedjenek a tizenéves gyerekek? Hogy nem veszik észre otthon, hogy milyen állapotban mennek haza?”

„Üzenném a sok köcsögnek, aki eldobálja a sörös dobozokat a színházkertben, meg úgy amblok mindenhol, hogy remélem ti is így jártok majd egyszer. Köszi, jó buli volt!”

Ez utóbbihoz még egy kép is tartozott.

S miért is foglalkozom- bizonyára nem népszerű megjegyzéseket téve- mindezzel pont most?

Mert még mindig abban reménykedem, hogy az „ügy” menthető. Ha többet foglalkozna pl. a helyi média az Utcazene Fesztivál árnyoldalaival, reményeim szerint talán az olvasók is okulhatnának mindabból. S a szülők egy része is időben "kapcsolhatna".

Vissza...