Zátonyra futtatott zeneművészeti képzés?

2013-07-26 14:51:28

Már egy éve sejthető volt, ami mára egyértelműnek látszik. Nagy bajban van Veszprémben a zeneművészeti képzés és ezt a minapi rendkívüli közoktatási bizottsági ülés levezető elnöke nem is igazán volt képes másként „láttatni”.

Aki segít annak a megerősítésében, hogy érzékeltesse, olyan versenyhelyzetben vagyunk, amikor is kevés az esélyünk a Győrben, Szombathelyen, Székesfehérváron zajló zeneművészeti képzés adta lehetőségekkel szemben, valójában beletörődve elfogadta azt is, nincs szerinte jövője Veszprémben a középszintű zenei képzésnek.

A rendkívüli bizottsági ülésen, ahol egyetlen napirendi pontot tárgyaltunk mindössze és aminek a célja az „előzetes véleménynyilvánítás az Önkormányzat által működtetett Veszprémi Zeneművészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény vezetőjének megbízásáról” kialakítása volt, nem igazán bontakozott ki érdemi vita. Jószerével nekem akadt néhány kérdésem az elnökhöz és a pályázóhoz. Egyrészt nem értettem, mi az oka annak, hogy az intézmények (Dohnányi és Csermák iskolák) kollektíváinak az intézményvezetői pályázatról és a pályázó személyéről megformált véleményét miért nem vártuk meg, mielőtt meghozzuk a mi is a határozatunkat. Másrészt szerettem volna tudni, a pályázó miként látja a Dohnányi jövőjét, amelyik egy éve már nem a Viadukt melletti épületben, hanem a volt művelődési házban, a Dimitrovban működik, egyáltalán nem problémamentesen. (A környező lakosság zajosnak érzékeli az iskola működését a Dózsa Gy. utca elején és ezért a jegyzőköz fordult. Másrészt egy lepukkant állapotban lévő művelődési ház nem alkalmas egy középfokú szakképző intézmény befogadására. Mégis ott helyezte el őket Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata, annak ellenére, hogy látnia kellett milyen nehéz körülmények közé kerültek így az iskola diákjai és tanárai.)

Nos, az első kérdésemre és a másodikra is a tankerület vezetője válaszolt. Közölte, hogy mivel már nekünk is csak vélemény megformálása van lehetőségünk a pályázattal kapcsolatosan, hisz már az állam az intézmény fenntartója és nem az önkormányzat, nem igazán van szerinte jelentősége annak, hogy látjuk, az intézmény munkatársai miként fogadják a pályázót és pályázatát. Azt persze én is nagyon jól tudom, hogy a demokrácia deficit ennyire jelentőssé vált ezen a területen is. Egy éve még Veszprém önkormányzata nevezte ki az intézményvezetőt, ma meg a miniszter, persze úgy, hogy az „alkalmasságot” valahol- valakik, fontos és befolyásos emberek súgásaira alapozottan döntik el, sokszor a tantestület és más grémiumok állásfoglalásaira fittyet hányva.

Mégis zavart, hogy amit mi a magunkénak – a város fontos részének- is érzünk, ott úgy alakítsunk ki véleményt, hogy nem tudjuk, miként foglaltak a pályázatról állás a közvetlen munkatársak.

No, de a válaszból kiderült ám az is, hogy a tankerület nem kérte a véleményalkotás ilyen gyors megformálását. S a tankerületi vezető szerint az ülés ráért volna akkor is, ha már a tantestületek megfogalmazták javaslatukat. A város illetékese erre válaszul meg azt közölte, őket senki sem értesítette erről a lehetőségről, csak az volt az elvárás, hogy küldjék meg a tankerülethez a bizottsági, s ily módon az önkormányzati állásfoglalást. (S egyébként is igen szokatlan időben zajlik ez az intézményvezetői pályáztatás.)

A második kérdésemre pedig azt mondta a tankerület igazgatója, hogy igen kevesen, mindössze 8-an jelentkeztek a zeneművészeti szakközépiskolába és így a minőségi képzés nehezen biztosítható. S elmondta, ez a folyamat, csökkenő mértékű érdeklődés erre a képzési formára már régebb óta tapasztalható. Erre erősített rá a bizottság elnöke és a pályázó is azzal, hogy igen költséges a tanárok utazási költsége, s nem vonzó a tanárok számára sem itt tanítani.

Kénytelen voltam erre elmondani, ahol a jövőkép megszűnik, ott egy idő után a tanár és diák is eltűnik.

Ki emlékszik már arra, hogy egy évvel ezelőtt éppen ebben az ügyben milyen pályáztatási bohózat zajlott? 2012 tavaszán Kováts Pétert, egy messze földön híres és kiváló művészembert újabb 5 évre - 2017 augusztus közepéig -neveztük ki a Dohnányi igazgatójának. Rá egy hónapra aztán visszavonta a többség az igazgató kinevezésének határozatát. Csupán azért, mert meggondolta magát és a Csermák zeneiskolát már nem a Dohnányi tagintézményeként képzelte el, jobbnak látta az egyesített -többcélú közoktatási- intézményi struktúrát. S az 5 évre kinevezett igazgató június végén már nem 2017 nyarának végéig, hanem csupán újabb egy évre kapott megbízást. (Kis veszprémi abszurd.) 

A bizottsági ülésen arról egy szó sem esett, hogy a volt intézményvezető miért nem akar már elnyerni újabb megbízást. S miért nem nyújtotta be pályázatát. Azt gondolom mára kiderült, a város zátonyra vitte zeneművészeti képzés hajóját. Lyukas hajótesttel pedig nem ajánlott a továbbutazás.

Nem sorolom az érdeklődők számára, mit adott a Dohnányi a művészeti élet terén ennek a városnak. Akik halottak már az Auer Szimfonikusokról, vettek részt például a Brusznyai emlékhangversenyeken, azok jól tudják.)

S mindezt most miért írom le? Azért, hogy ami történik azt megtudják. Hisz nemcsak a zeneművészeti képzés van Veszprémben visszaszorulóban, hanem a sajtószabadság.

Vissza...