A Fidesz kommunikáciĂłjárĂłl Ăłhatatlanul a szakállas vicc jut az eszĂĽnkbe, amelyben a fĂ©rj rajtakapja a felesĂ©gĂ©t a szeretĹ‘jĂ©vel Ă©s rákiabál: „MegeskĂĽdtĂ©l arra, hogy soha nem csalsz meg!” Mire a felesĂ©g: „Most nekem hiszel drágám, vagy a szemednek?” A viccnek ezĂşttal az adja az aktualitását, hogy kedvenc szĹ‘ke szĂłvivĹ‘nk nemes egyszerűsĂ©ggel azt volt bátor kijelenteni, hogy Magyarországon mindenki tudja, az államadĂłsság csökken, aki mást állĂt, az hazudik. Lehet, hogy mindenki tudja, mondhatnánk, csak sajnos maga az adĂłsság nem, sem az azt kiszámĂtĂł intĂ©zmĂ©nyek, mint pĂ©ldául a gazdasági minisztĂ©rium, a KSH, továbbá az uniĂłs Eurostat. A nyilvánvalĂł tĂ©nyek tagadása nem idegen a FidesztĹ‘l, sĹ‘t a tömegkommunikáciĂłjának az alapja, de ebben az esetben mĂ©g a szokásosnál is messzebb mentek. Az adatok ugyanis egyĂ©rtelműek Ă©s fĂ©lreĂ©rthetetlenek: az idei elsĹ‘ negyedĂ©v vĂ©gĂ©re az Eurostat hivatalos jelentĂ©se szerint – amely a magyar adatszolgáltatáson alapul – az államadĂłsságunk 23 340 milliárd forintra nĹ‘tt, ami a GDP 82,4 százalĂ©ka. Tavaly Ă©v vĂ©gĂ©n az arány mĂ©g 79,2 százalĂ©k volt, azĂłta folyamatosan emelkedik. Ă–sszehasonlĂtáskĂ©ppen: pont három Ă©ve, mĂ©g a kormányváltás elĹ‘tt a nominális összeg 19 450 milliárd volt, GDP-arányosan 82,2 százalĂ©k.
Hogy lehet itt csökkenĂ©srĹ‘l beszĂ©lni? KĂĽlönösen annak fĂ©nyĂ©ben, hogy közben az Orbán-kormány lenyĂşlta Ă©s fel is használta a magán-nyugdĂjpĂ©nztári vagyont, ami önmagában a GDP mintegy 10 százalĂ©ka, azaz nĂ©lkĂĽle az adĂłsság is ennyivel magasabb lehetne. Ehhez jön mĂ©g az elmĂşlt három Ă©v hĂ©t (!) megszorĂtĂł csomagja, amelyek egyĂĽttesen további legalább 2 000 milliárd forintos korrekciĂłt jelentettek. FeltehetnĂ©nk ugyanazt a demagĂłg kĂ©rdĂ©st, amelyet mĂ©g ellenzĂ©kbĹ‘l a Fidesz szokott: vajon hová ment el ez a rengeteg pĂ©nz, ha közben mĂ©g az adĂłsságállomány is növekedett?
A szĹ‘ke szĂłvivĹ‘ a konkrĂ©t számokat nem tudta cáfolni, inkább az adĂłsság alakulását bemutatĂł grafikonokat minĹ‘sĂtette fĂ©lrevezetĹ‘nek. Érdekes szĂnfoltja volt a magyarázkodásának, amikor a forint árfolyamának csökkenĂ©sĂ©re hivatkozott: mĂ©g a válság mĂ©lypontján a Fidesz a szocialista kormányt vádolta azzal, hogy Ĺ‘ a felelĹ‘s a forint gyengĂĽlĂ©sĂ©Ă©rt, Ă©s emiatt a magyar emberek vagyona is kevesebbet Ă©r. Három Ă©ve 265 forintba kerĂĽlt egy eurĂł, Ă©s 180-ba egy svájci frank, ma 295, illetve 235 a kurzus. Hogy lehet az, hogy miközben OrbánĂ©k saját propagandájuk szerint sikert sikerre halmoznak, rendbe tettĂ©k a gazdaságot, Ă©s jobban teljesĂtĂĽnk mindenki másnál, a Fidesz akkori állĂtása alapján ennyivel szegĂ©nyebbek lettĂĽnk?
ArrĂłl nem is beszĂ©lve, hogy az árfolyamra valĂł hivatkozás az adatok szerint sem stimmel: a tavalyi Ă©v vĂ©gĂ©hez kĂ©pest mĂ©g nĂ©mileg erĹ‘södött is a forint, Ăgy a devizaadĂłsságunk forintban kifejezett összege csökkent! JelentĹ‘sen emelkedett viszont a forintadĂłsság, ma már az aránya elĂ©ri a 60 százalĂ©kot. A szĂłvivĹ‘ állĂtása tehát a mindenkit hĂĽlyĂ©nek nĂ©zĹ‘ demagĂłgián tĂşl tömör ostobaság volt. Az NGM nem esett ebbe a hibába, magyarázata szakmai Ă©rvekkel prĂłbálkozott, de nagy öngĂłlt rĂşgott velĂĽk. EgyrĂ©szt azzal Ă©rvelt, hogy az adĂłsság alakulását hosszabb távon kell nĂ©zni, egy adat mĂ©g nem minden. Ebben teljesen igaza van, a baj csak az, hogy a távlatosabb mutatĂłk talán mĂ©g kedvezĹ‘tlenebbek.
Az idei március vĂ©gi 82,4 százalĂ©kos adĂłsságaránnyal szemben egy Ă©vvel azelĹ‘tt 79,9 százalĂ©k volt a ráta, a romlás 2,5 százalĂ©k, azaz Ă©ves összehasonlĂtásban is sokkal rosszabb a helyzet. EnnĂ©l aggasztĂłbb, hogy már rendelkezĂ©sre állnak a jĂşnius vĂ©gi elĹ‘zetes adatok is, melyek szerint a központi költsĂ©gvetĂ©s hiánya március vĂ©ge Ăłta mintegy 500 milliárd forinttal nĹ‘tt, azaz az adĂłssághelyzet nem javul, hanem romlik. Az NGM magyarázata szerint ennek az az oka, hogy az elmĂşlt hĂłnapokban sok hitelt vettĂĽnk fel, egyrĂ©szt azĂ©rt, hogy tartalĂ©koljanak az esetlegesen romlĂł nemzetközi helyzetre, másrĂ©szt elĹ‘kĂ©szĂtendĹ‘ az idĹ‘ elĹ‘tti IMF-hitel-törlesztĂ©st.
Ăšgy látszik, nem tűnt fel Vargáéknak, hogy ezzel beismertĂ©k: Ăşj hitelekkel váltják ki az IMF-kölcsönt. Mint tudjuk, a jövĹ‘ Ă©v elejĂ©ig vissza akarják fizetni a ValutaalaptĂłl kapott pĂ©nzt, Ă©s egyben bezárják a szervezet itteni irodáját is, azaz Ăşjabb gyĹ‘zelmet aratnak a szabadságharcban. ArrĂłl viszont nem beszĂ©lnek, hogy honnan szereznek ehhez forrást, Ă©s egyáltalán, mi az Ă©rtelme az egĂ©sznek. Az IMF-hitelbĹ‘l mĂ©g 2,9 milliárd eurĂł törlesztĂ©se van hátra, de az eredeti ĂĽtemezĂ©s szerint ebbĹ‘l csupán 200 milliĂł maradna jövĹ‘ március utánra, azaz az elĹ‘törlesztĂ©snek sok Ă©rtelme Ă©s pozitĂv hozadĂ©ka nincs.
EllenkezĹ‘leg: mint a mostani NGM-magyarázatbĂłl kiderĂĽlt, piacon felvett pĂ©nzbĹ‘l törlesztik az IMF-hitelt, ami az adĂłsságot nem csökkenti, csak többletköltsĂ©get jelent. Az IMF-hitel átlagkamata 2,5 százalĂ©k, ezzel szemben az idĂ©n felvett mintegy 4 milliárd eurĂłnyi devizahitel átlagos kamata 4,5 százalĂ©k, azaz a kĂĽlönbsĂ©g 2 százalĂ©k, ami ekkora összegnĂ©l forintban kifejezve Ă©ves szinten nagyjábĂłl 20 milliárd forint! TĂ©nyleg megĂ©ri ez nekĂĽnk? A forintalapĂş hitelfelvĂ©telnĂ©l hasonlĂł kĂĽlönbözet mutatkozik az IMF-kölcsön javára, pĂ©nzĂĽgyi szempontbĂłl tehát Ă©rthetetlen, miĂ©rt választja a drága pĂ©nzt az olcsĂłbb helyett a Fidesz-kormány, miközben kemĂ©nyebb megszorĂtásokat vezet be, mint amit az IMF valaha is javasolt.
Az ok persze világos, szabadulni akarnak bármifĂ©le kontrolltĂłl, amely korlátozná a mozgásterĂĽket. Hogy ez mennyibe kerĂĽl az országnak Ă©s milyen következmĂ©nyekkel jár, nem szempont a Fidesz-vezetĂ©s számára, mĂ©g akkor sem, ha a számok nem Ĺ‘ket igazolják. Az államadĂłsság szintjĂ©t Ă©s trendjĂ©t, valamint a választási költekezĂ©si szándĂ©kokat látva rövidesen dönteniĂĽk kell, ha nem akarják a saját alkotmányukat megsĂ©rteni: Ăşjabb megszorĂtásokat vezetnek be, vagy az állami vagyont felhasználva csökkentik az adĂłsságot.
|