A leszoktatás napja

2013-07-15 10:23:15

Vélhetően kevesen tudják, hogy pontosan mikor is van a Dohányzásmentes Világnap. Pedig nem is olyan régen volt az évfordulója. Aki nem tudná, annak elárulom, május 31-én. (S aztán nálunk Magyarországon ráadásként - a dohányboltok megnyitásának napján - július 1-jén.) Valószínűleg azt is kevesen tudják, hogy a legutóbbi Dohányzásmentes Világnapon Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke is rangos elismerést kapott.

Az indoklás szerint "Orbán biztosította, hogy a dohányzás visszaszorítását szolgáló intézkedések a kormány prioritásai között szerepeljenek".

Meggyőződésem, hogy az indoklásban megfogalmazottak országunk miniszterelnökét a legkevésbé sem érdekelték. Mégis sokan hiszik el, hogy hazánk első embere ilyen és ehhez hasonló magasztos célokért küzd. Én inkább azokkal értek egyet, akik szerint a nemzeti dohányboltok pályázati feltételeinek kialakításáért, azok lebonyolításáért, s a magyarországi dohányüzlet gátlástalan lenyúlásáért ő és párttársai egy jó része inkább szabadságvesztést érdemelne. Nem fogom részletezni, mások már megírták, milyen nyilvánvaló bizonyítékai vannak annak, hogy a kormányfő irányításával a törvényesség látszatát megtartva miként szerzett meg Orbán és politikai szervezete, illetve annak kegyeltjei egy 500 milliárdos üzletet.

Ha Magyarországon még működnének a független hatalmi ágak és létezne a fékek és ellensúlyok rendszere, akkor magas beosztásban lévő politikusokat, s a nyilatkozatai, beismerés alapján magát a miniszterelnökök is bíróság elé kellene állítani.

Ezzel szemben „mindannyiunk bölcs vezetőjét” kitüntetik. S milliók hiszik el neki itt Magyarországon is, hogy valóban a leszoktatás, a dohányzás elleni intézkedések bátor meghozatala volt számára az elérni óhajtott cél. Kit érdekel, hogy pl. az elárusító helyek kialakításakor a legkevésbé sem érdekelte a döntéshozókat, hogy ezzel kapcsolatosan az önkormányzatok eddig milyen rendeletekben és hogyan szabályozták az üzletek külső arculatának megjelenítését? (Vagy az, hogy ennek a több száz oldalas és kötelezően követendő útmutatásnak a kidolgozója vajon ki lehetett és ezzel a "remekművel" mekkora "dohányt" kereshetett?) Ha nem egyezik a mai szabályozás a helyi rendeletben foglaltakkal, majd helyben legfeljebb újraírják azokat. (Egy jó hete ebben a témakörben kérdést intéztem a főépítészhez és a jegyzőhöz Veszprém városában. Még készül a válasz. Vélhetően az fog kiderülni ebből, hogy a városunkban megnyitó üzletek arculata a rendeletükben foglaltakkal ellentétes ugyan, de mivel azt most már magasabb jogszabály írja elő, így nem tehetünk semmit, csak elfogadhatjuk azt. Rajtam kívül pedig érdekel még valamit, hogy ezzel a döntéshozatali móddal is a helyi demokrácia van megint egyértelműen lesajnálva?)

Ma felhívott egy Balaton parti kistelepülés egyik felháborodott lakója. (Nem fordult máshoz, főleg nem más médiához panaszlevéllel, mert azt tapasztalja, olyasmiről, ami sérti a mai hatalmat, a legnagyobb részükben már úgy sem írnak. Vagy ha írnak, egyáltalán nem az általa igaznak vélt kontextusban írnak róla.) Úgy gondolta velem osztja meg, mekkora megaláztatás érte. Elmondása szerint másodrendű állampolgárként kezelik, hisz ő még (szégyenszemre) mindig dohányos. S véleménye szerint még sokan, több milliónyian lesznek azok, életük hátralévő része során. Még akkor is, ha tudják, ezzel súlyosan ártanak saját egészségüknek. No, de ezzel a káros szokásukkal annak a több mint ötezer -a magyarul nem tudó külföldiek szerint inkább a szexiparban tevékenykedőnek tekintett- bolttulajdonosnak biztos megélhetést nyújtanak. S azok egy jó része- annak ellenére hogy tudja, hogy éppen belőlük él- a kormányfő még nagyobb dicsőségére bátran, s minden következmény nélkül alázhatja meg őket, hiszen ők már csak másodrendű állampolgároknak számítanak.

Ezen a Balaton parti kistelepülésen a kocsma mellett egyetlen élelmiszerbolt működik. Most ennek a boltnak egy részének a leválasztásával nyílt meg a bolton belül egy nemzeti dohánybolt is. A dohánybolt nyitva tartása viszont attól függ, miként van vendég az élelmiszerboltban. Addig ugyanis, amíg élelmiszert akar venni valaki, addig cigaretta, dohányáru nem vásárolható. Aki nekem elmondta a történetét, tapasztalata alapján megalázónak érezte helyzetét. Mivel nem olyan könnyű másik boltot felkeresni, meg kellett várnia, míg a boltban lesz egy olyan pillanat, amikor senki sem akar élelmiszert vásárolni. S ekkor az élelmiszerboltot az egyetlen alkalmazott bezárta, s a dohányboltot kinyitotta.

Ebből a történetből egészen bizonyosan azt a következtetést vonják most le sokan, mégiscsak a miniszterelnöknek van igaza. S tettéért az elismerés is joggal illeti. Pedig egyáltalán nem erről van szó véleményem szerint. A bolt üzemeltetője annyira mohó, hogy az egyetlen alkalmazottról két bőrt is így kíván lehúzni. S a törvényalkotó számára még ezt is lehetővé teszi. S eközben egy káros szenvedélyű embert hogyan aláz, az már a legkevésbé sem érdekli.

Az, hogy ezzel a mindenkit egyformán illető szabadság egy része megint elveszik, azt pedig kevesen értik, s így azt nem is védelmezik. Nem lesz nehéz ebből a helyzetből egy lépéssel megint tovább lépve azt is elérni, hogy a dohányos egészségügyi alapellátást se kapjon. S követheti majd őt az alkoholbeteg, a túlsúlyos, vagy az alultáplált, a sok cukrot, vagy sót fogyasztó, vagy bárki más. Kivéve persze a társadalmi elit tagjait. Mindazt, akinek közpénzből magas szintű ellátásban lehet ma is része, mert ő már a kétharmadhoz, illetve a kiváltságos társadalmi réteghez tartozik. Olyan valaki, aki valójában a nyomorultakból gazdagodik, de a miniszterelnök feltétlen híve és gátlástalan retorikájának kritika nélküli befogadója.

Vissza...