Egy alkalmatlan ember

2013-07-05 11:16:06

Orbán nem Európa kompatibilis ember, ami az ő dolga. Orbán nem Európa kompatibilis politikus, ami már a mi dolgunk. Teljességgel hiányzik belőle az együttműködésre való képesség és akarat. Csak alá-fölé rendelt viszonyrendszert ismer, ahol csak ő lehet felül. A demokráciára jellemző mellérendelt, egyenrangú, együttműködő formációk a tudatából kizártak.

Orbán nem demokrata, mert fejében a hatalom nem eszköz, hanem maga a cél. Minden tudását a hatalom megszerzésének és megtartásának szenteli, amihez betegesen ragaszkodik. Olyannyira, hogy önmagát képes a nemzettel azonosítani, miszerint a nemzet nem lehet ellenzékben. Holott demokráciákban hol a jobb, hol a baloldal van ellenzékben, de egyik oldal sem vetemedik arra, hogy magát a nemzettel azonosítsa. Normális embernek ilyesmi nem jut eszébe.

Magyarország nem vív szabadságharcot, köszöni szépen, ezer esztendeje megvan Európában, ezen belül kilenc éve az EU-ban. Magyarország normális része együttműködni akar Európával. Szabadságharcot csak Orbán Viktor vív személyes és magányos szabadságharcot a világ normális részével. Csak és kizárólag azért, hogy ne derüljön ki alkalmatlansága az európai politikai térben. Ugyanis az Európai Unió nem egyéb, mint a tagországok gazdasági és egyre inkább politikai együttműködésének struktúrája. A lehetséges együttműködések színtere, ahol a legnehezebbnek tűnő feladat a nemzeti és a közös európai érdekek legkisebb sérüléssel és legnagyobb haszonnal történő összeillesztése.

Orbán az együttműködésre alkatilag képtelen. Képtelen honi ellenzékével és képtelen Európával. Ezt a képtelenségét hivatott leplezni a permanens szabadságharc. Ennek érdekében hord össze képzelt ellenfeléről, az EU-ról mindenféle féligaz sületlenséget, amikkel saját táborát hülyíti, és köti magához. Az EU-ról igyekszik bebizonyítani alkalmatlanságát, idejét múltságát, hogy egy másik nagy karaktert idézzek, böszmeségét. Nem is tehet mást. Ha nincs szabadságharc, akkor csak együttműködés lehetne, ami Orbán világképébe nem fér bele.

Itt állunk Európában, egy nem Európába való és nem oda illő, alkalmatlan miniszterelnökkel. Az ő tudása ugyanis az európai politikai piacon nem versenyképes, politikai sikereinek tere kizárólag Magyarország. Sikereinek pályáját akarja minden erejével izolálni Európától, a "nem leszünk gyarmat" vezér vagy vezéri mondattal. Remény sincs arra, hogy a miniszterelnök változzon, hiszen erre a személyisége és kora teszi képtelenné. Orbán, amíg él harcolni fog a normális világ ellen, mert az más amilyennek ő szeretné látni.

Az ellenzék látszólag tehetetlen, de csak addig, amíg fel nem ismeri az orbánizmus, az orbáni szabadságharc lényegét. Nem túl nagy feladat. A kérdés, az ellenzék részéről helyesen feltéve, vagy Orbán bizánci császársága, vagy a XXI. század Európája? Vagy egy Európától elzárt, vagy egy Európával együttműködő Magyarország? Európai értelemben vett szabadság, vagy orbáni látszat szabadságharc kell-e az országnak? A kettő együtt ugyanis nem megy. Nem lehet orbáni módra és stílusban az egyik óriásplakáton több tiszteletet követelve gyalázni az EU-t, a másikon pedig azzal dicsekedni, hogy fejenként ötvenezerrel többre vettük le az undok gyarmatosítót.

Ez csak az Orbán által gründolt, szabadságharcban edzett Békemenetnek elég, a normális Magyarországnak nem. Vagy talán mégis?

 

Forrás: Népszava.hu 

Vissza...