Az viszont már a kevĂ©ssĂ© fejlett demokráciákat jellemzi, hogy hiányzik a fĂ©kek, ellensĂşlyok rendszere, hogy az ellenzĂ©ket a haza ellensĂ©gĂ©nek tekintik, hogy a közmĂ©diában csak azok kapnak vezetĹ‘ szerepet, azok határozzák meg a mondanivalĂł jellegĂ©t, akik a kormány elkötelezett hĂvei, hogy elzárják a jobboldali mĂ©diumokat saját holdudvaruk azon tagjai elĹ‘tt, akik jobbĂtĂł szándĂ©kĂş kritikákat fogalmaznak meg. Az pedig valĂłszĂnűleg csak az álmodozások kategĂłriájába tartozik, hogy az országot megkárosĂtĂł (párt)korrupciĂł felszámolásában kövessĂĽk Csehország pĂ©ldáját. Mi mĂ©g odáig se jutottunk, hogy hivatalosan Ă©rdeklĹ‘dĂ©st mutassunk a svĂ©deknĂ©l a Gripen vadászgĂ©pek beszerzĂ©sĂ©t körĂĽllengĹ‘ „rĂ©mhĂrek” iránt.
A legnagyobb veszĂ©lyt egy kormányzĂł párt számára az jelenti, ha elsĹ‘ számĂş vezetĹ‘je – Ă©rdembeli konzultáciĂłk nĂ©lkĂĽl – minden döntĂ©st magának tart fenn, ha olyan szokásrendszert vezet be, mely mĂ©g a nĂ©zetĂ©tĹ‘l eltĂ©rĹ‘ vĂ©lemĂ©nyek kifejtĂ©sĂ©t is megakadályozza, nemhogy Ă©rvĂ©nyre jutását. A kormányfĹ‘ magatartása, megnyilvánulásai egyĂ©rtelműen azt jelzik, hogy mindent kĂ©zben tart, minden jelentĹ‘s döntĂ©s tĹ‘le fĂĽgg. Demokráciánk kormányváltásai azonban egyĂ©rtelműen jelzik, hogy a tĂşlzott magabiztosság megbosszulja magát. KĂ©pessĂ©g ide, kĂ©pessĂ©g oda, a miniszterelnökök bizony számos kapitális hibát követtek el, melyek száma biztosan csökkenthetĹ‘ lett volna, ha nem bĂztak volna annyira magukban. Nem lehet tudni, hogy a sok kritikát kiváltĂł trafikpályázatok bĂrálatában, a koncessziĂłk odaĂtĂ©lĂ©sĂ©ben milyen szerepet játszott a miniszterelnök. Az a kijelentĂ©se azonban aggasztĂł, mely szerint teljesen termĂ©szetes, hogy hĂvei elĹ‘nyben rĂ©szesĂĽltek. Ezek szerint hazánkban mĂ©gsem lennĂ©nk teljesen egyenlĹ‘k? Most már csak az hiányzik, hogy ezt az elvet a kultĂşra terĂĽletĂ©n Ă©s a tudományos kutatás támogatásában is Ă©rvĂ©nyesĂtsĂ©k, akkor aztán vehetitek a vándorbotot, kedves fiatal kollĂ©gák.
Az egyszemĂ©lyi döntĂ©s elve azonban mĂ©g abban az esetben is Ă©rvĂ©nyre juthat, amikor közvetlenĂĽl nem a kormányfĹ‘ hozza meg a határozatot. VezetĹ‘ munkatársai, jĂłl ismerve az elveket, amelyeken a döntĂ©sei alapulnak, maguk is ennek a szellemĂ©ben tevĂ©kenykednek. Azt azonban remĂ©lni lehet, hogy közvetlenĂĽl nem a miniszterelnök döntötte el, hogy FelcsĂşt környĂ©kĂ©n kik kapjanak hatalmas földterĂĽleteket. ElgondolkoztatĂł viszont, hogy nagyvállalkozĂłk milyen nagy elánnal támogatták az 1800 lelket számlálĂł FelcsĂşt labdarĂşgĂł-stadionjának Ă©pĂtĂ©sĂ©t Ă©s az NB I-be bejutott felcsĂşti labdarĂşgĂłcsapatot is. Tartok attĂłl, hogy ebben a nagy adakozásban meghatározĂł szerepet a miniszterelnök jĂłindulatának elnyerĂ©se játszik, Ă©s nem a FelcsĂşt iránti vonzalom.
A jelenlegi hazai helyzet azt tĂĽkrözi, hogy a tekintĂ©lyuralmi rendszerhez, az egyszemĂ©lyi döntĂ©sen alapulĂł országirányĂtáshoz nem szĂĽksĂ©ges felszámolni teljesen a demokráciát, hiszen az ellenzĂ©ki pártok tovább is működnek, van sajtĂłjuk, elmondhatják vĂ©lemĂ©nyĂĽket az elektronikus mĂ©dián keresztĂĽl is. Előállhat viszont az a helyzet, hogy az uralmon lĂ©vĹ‘ párt – az ország Ă©rdekĂ©t hangoztatva –, tovább megy ezen az Ăşton, mĂłdosĂtja a választási törvĂ©nyeket, ennek eredmĂ©nyekĂ©nt az ellenzĂ©ki pártok a legközelebbi választás után már csak a demokrácia dĂszpintyeivĂ© válnak, Ă©s csupán arra lesznek jĂłk, hogy az uralmon lĂ©vĹ‘ párt kifelĂ© demonstrálja: nálunk változatlanul „többpárt rendszer” működik. Ennek megfelelĹ‘en termĂ©szetesen kikĂ©rjĂĽk magunknak, hogy az EU bármilyen vonatkozásban beleszĂłljon belsĹ‘ ĂĽgyeinkbe. Elvárjuk viszont, hogy tovább is biztosĂtsa az ország működĂ©sĂ©hez szĂĽksĂ©ges tetemes összegeket: egyĂ©bkĂ©nt hagyjon bennĂĽnket bĂ©kĂ©n.
A közvĂ©lemĂ©ny-kutatások azonban – minden kormánypropaganda ellenĂ©re – azt jelzik, hogy bĹ‘ven vannak ebben az országban, akiket nem sikerĂĽlt lekenyerezni kĂĽlönfĂ©le juttatásokkal, akik elĂ©gedetlenek helyzetĂĽkkel, akik másfajta demokráciát Ăłhajtanak: a lakosság 56 százalĂ©ka kormányváltozást akar. A 2002-es Ă©s 2006-os választások tapasztalata alapján tartok attĂłl, hogy az ország lakosságának mĂ©g ennĂ©l is nagyobb rĂ©sze szeretne változást. A kormány számára figyelmeztetĹ‘ lehet, hogy az elĹ‘rejelzĂ©sek mindkĂ©t esetben a jobboldal gyĹ‘zelmĂ©t jĂłsolták, pedig akkor a szavazĂłk bátrabban (!) nyilvánĂtottak vĂ©lemĂ©nyt, mint most. KonzervatĂv Ă©rtelmisĂ©gkĂ©nt, az emlĂ©kezetes 2002-es Kossuth tĂ©ri nagygyűlĂ©s egyik megszĂłlalĂłjakĂ©nt azt javaslom a kormányon lĂ©vĹ‘ pártnak Ă©s vezetĹ‘inek: változtassanak eddigi politikájukon. JĂł lenne már annak valamikĂ©ppen vĂ©get vetni, hogy a világsajtĂł velĂĽnk foglalkozzon, bennĂĽnket szapuljon, azt az országot, amelyikrĹ‘l 1956 után, majd a vasfĂĽggöny megnyitásakor Ă©s a bilincsek lerázásakor oly elismerĹ‘en Ărtak. A most elhunyt Horn Gyula miniszterelnököt a nĂ©metek számtalan kitĂĽntetĂ©ssel illetĂ©k. Nagy hibát követ el a kormány, ha a Tavares-jelentĂ©st Ă©s a Velencei Bizottság állásfoglalását hazánk elleni támadásnak, a balliberális erĹ‘k ármánykodásának tekinti. Hagyjanak fel a rĂ©gi bukott rendszerre jellemzĹ‘ egyszemĂ©lyi irányĂtással, ne tekintsĂ©k kritikusaikat a nemzet ellensĂ©gĂ©nek, hagyják abba a Nyugat elleni szabadságharcot, prĂłbálják helyreállĂtani az ország nemzetközi megĂtĂ©lĂ©sĂ©t Ă©s tĂ©rjenek vissza a minden szempontbĂłl demokratikus vezetĂ©shez. Ha ugyanis ezen az Ăşton mennek tovább, a legközelebbi választáson kellemetlen meglepetĂ©sek Ă©rhetik Ĺ‘ket.
A szerző akadémikus, a Nemzeti Kör tagja
Forrás: Nol.hu |