Hazugságok rutinból |
2013-06-30 17:08:42 |
|
Azt már nem írja meg a Veszprémi 7 Nap, mit is mondtam erre válaszul. Egyrészt igyekeztem világossá tenni, a büntetés-végrehajtási intézet Kádárta közelébe telepítése egy országos fejlesztés eredményeként valósult meg. A veszprémi várból szerették volna új és korszerű körülmények közé költöztetni a börtönt. A projekt első számú szorgalmazója az akkori igazságügyi miniszter, Dávid Ibolya volt és Dr. Horváth Balázs is mint az MDF országgyűlési képviselője szorgalmazta, hogy sikerüljön megoldást találni erre az égető problémára. Első lépésként a Tüzér utcába szerették volna telepíteni a büntetés-végrehajtási intézetet, de ott bizony nem fogadták kitörő örömmel a lakók a beruházást. Féltek tőle a Jókai utcában tapasztaltak miatt. Kádártán is volt lakossági tiltakozás az ötlet megfogalmazásakor. Mint a Kádárta egyéni választókerületi képviselője, lakossági fórumon igyekeztem tisztázni, mi és miért történik és előnyökkel is jár a börtön idetelepítése. Nagyon nehéz napokat éltünk akkor át, de sikerült dr. Horváth Balázzsal, az akkori börtönparancsnokkal Újszászi Zoltánnal, a város polgármesterével, Dióssy Lászlóval együtt korrekten tájékoztatni az itt élőket. S ennek „eredményeként” kaptunk korszerű világítást a Kádárta Veszprém közötti útszakaszára a 82. számú főútvonalnak, s épült gyalogos és kerékpáros úr és körforgalom Kádárta előtt. Más helyi politikusoknak, főleg a Fidesz politikusainak semmi köze sem volt ahhoz, hogy ezt a fejlesztés hogyan került a közelünkbe. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, az a Fidesz, amelyik azóta megjelent a városban és amelyiknek ahhoz a kulturált közeghez köze sem volt, amit az akkori helyi Fidesz (pontosabban Marosy András, dr. Rednyik András, Vékony István) itt helyben, s egyáltalán nem országosan jelentett, csak később, 2006 őszétől telepedett rá a városra és annak egyes városrészeire. Igen, így Czaun János is. S az új „kultúrkör” még, hogy nem lázított? Nem mondok mást, mint pár évvel később az éppen eladott Séd Mozi épületét, ahol sikerült megfúrni egy konferencia központ létesítését. Vagy amit a volt Úttörőház épülete körül műveltek, annak sorsa rendezésekor. (Alapítványi Iskola) Aztán, amint átvették a város vezetését, azonnal eladták és engedték lebontani és most mi áll a helyén? A nagy semmi. Emlékszik még valaki, kinek a tulajdonában? No, de ha már a „lázításnál” tartunk, sohasem tartottam tragédiának, ha az ellenzék szót emelt másféle (köz)érdek megjelenítése mellett. Az még nem lázítás. Ahogyan az sem, amikor segítettünk a Családok Átmeneti Otthona Jutaspusztára telepítési elképzelései esetében az ottani lakosság véleményének megjelenítésében. Sok igazság volt az észrevételeikben. S nem lett volna ekkora a baj, ha Brányi Mária nem úgy beszél velük, ahogyan azt tette. Még a most csütörtöki közgyűlésen is előítéletesnek nevezte az ott lakókat, s a környezetet kirekesztőnek (remélem ezt is számon kérik hamarosan az alpolgármester asszonyon) ahelyett, hogy elnézést kért volna tőlük. Mihalovics Péter és Porga Gyula is előadta a maga színjátékát, amíg kénytelen-kelletlen be nem látták, ezt a csatát elvesztették. Meg is dicsértem a polgármestert azért, hogy rájött, széllel szemben még ő sem tud úgy vizelni, hogy ne a nadrágja szárát vizelné le. Brányi Mária viszont most is ott tart, ahol tartott egy évvel ezelőtt. Nem hajlandó beismerni, a hibát ők követték el az előkészítés során. S nem tekintették az ott élőket a partnereiknek egy percre sem. Megfizették a tanulópénzt. Kár, hogy közpénzből. |
Azt írja a Veszprémi 7 Nap a közgyűlésen történtekről szóló tudósításában, hogy „Czaun János (Fidesz-KDNP) rámutatott, az ellenzéknek támogatnia kellene a fejlesztéseket és nem lázítani a lakosságot. Ellenpéldát is hozott: a börtön Kádárta közelében történő megvalósítását nemcsak az akkori városvezetés, hanem a Fideszes képviselők is támogatták, a fejlesztés mögé álltak.