Kicsit zavarta ugyan, hogy az anyja neve is rajta volt a borĂtĂ©kon, de gondolta, azĂ© a levĂ©ltitok, aki elĹ‘bb bontja ki, Ăşgyhogy tĂ©pte is áhĂtattal, amint megkaparintotta. Ez nem is nekem szĂłl – csalĂłdott volt – megszĂłlĂtás sincs, csak valami fehĂ©r fecni. Mi a fene ez? Ki kĂĽldte?
A KELLO, válaszolja az anyja, Ă©s látta rajta, vörösödik a feje. És az mi az? Az kĂ©rlek a KönyvtárellátĂł Nonprofit Kft. És az mi az? Az állam maga, válaszolta az anyja, de a vörössĂ©g, az maradt. Ez olyan, mint amit az Orbán Viktor szokott kĂĽldeni? Ja – morcos a hang, megszeppen a gyerek. Most mit kell ezen felkapni a vizet, már az is baj, ha levelet kapok? Vagy valami rosszat tettem, kĂ©rdi, mikor látja, az apja feje hozzávörösödött az anyjáéhoz. Nem, kicsim, most Ă©ppen semmi baj veled, csak, tudod, azt Ărják itt nekĂĽnk, hogy ha nem fizetjĂĽk ki a tankönyveidet a hĂłnap vĂ©gĂ©ig, akkor nem biztos, hogy megkapod Ĺ‘ket az iskolában. GörbĂĽl a gyerekszáj erre, hogyne görbĂĽlne. Most kezdĹ‘dött a szĂĽnet, egyszer kapok levelet Ă©s az is a tankönyvekrĹ‘l szĂłl? És mi az, hogy nem biztos? Mennyire ciki lenne már, ha nem lenne tankönyvem. Aztán elgondolkodik, hiába, no, okos gyerek. És ezt miĂ©rt nekem Ărják? JĂł kĂ©rdĂ©s. És ti meg mit idegeskedtek itt, hát nem tudtátok, hogy fizetni kell? Itt az ideje komolyan elbeszĂ©lgetni vele.
Nem, nem tudtuk, mert az állam nekĂĽnk elfelejtett szĂłlni, hogy idĂ©n elĹ‘bb kĂ©ri a pĂ©nzt a tankönyvekĂ©rt. És ki az az állam? Tudod, akinek befizetjĂĽk az adĂłnkat, az. Okos gyerek, mondom Ă©n, hamar megĂ©rti: vagyis ezt a levelet is a ti pĂ©nzetekbĹ‘l kĂĽldtĂ©k, hogy pĂ©nzt kĂ©rjenek, de arrĂłl elfelejtettek szĂłlni, hogy ezt a pĂ©nzt most kĂ©rik? Hát, Ăgy valahogy. Nem Ă©rtem, mondja, a boltban is csak azután kell fizetni, hogy kiválasztottad az árut, miĂ©rt kell a szeptemberi tankönyvekĂ©rt a nyári szĂĽnet elejĂ©n fizetni? IdegesĂtĹ‘ szokása ez neki, hogy olyanokat kĂ©rdez, amivel zavarba hozza szegĂ©ny szĂĽleit. Tudod mit? Menj inkább játszani! Halkra vált ilyenkor a szĂĽlĹ‘, hogy a gyerek ne hallja: ha a kĂ©t táborát befizetjĂĽk, darabja huszonötezer Ă©s az öccsĂ©Ă©t is, ami szintĂ©n ennyi, akkor valahonnan le kell csĂpni ezt a tizenegy-nĂ©hányezernyi tankönyvpĂ©nzt. Megoldjuk, persze, mit tehetnĂ©nk mást…
Csendben lopĂłdzott vissza, a mobilja a kezĂ©ben, karácsonyra kapta. ĂŤrtam SMS-t a Sárinak, mondja, Ĺ‘ is kapott levelet. És? És az anyukája most a konyhában sĂr, azt Ărta. Mert Sárinak van három testvĂ©re, az anyukája azt hitte, nekik nem kell fizetni a tankönyvĂ©rt, mĂ©gis kapott ilyen levelet. EzĂ©rt sĂr. ĂŤrd meg neki gyorsan, hogy ne sĂrjon, jár neki az ingyen tankönyv ezután is – hiába, nagy kincs a tájĂ©kozott a szĂĽlĹ‘ a háznál. De van, hogy ahhoz nem elĂ©g tájĂ©kozott, hogy a gyerek minden kĂ©rdĂ©sĂ©re válaszoljon. Akkor miĂ©rt Ărt neki ez az állam? Az most mindegy, csak nyugtasd meg a barátnĹ‘det. JĂł, de SMS-eztem a Pannival is. És? És Ĺ‘k is kaptak csekket. Persze hogy kaptak, mindenki kapott az osztálybĂłl. De most egymással ordibálnak a szĂĽlei, tudod, az apukájának nincs munkája, számĂtottak valami támogatásra a tankönyvvásárláshoz, de azt csak kĂ©sĹ‘bb utalják, Ăgy most azon vesztek össze, honnan fogják kifizetni ezt a pĂ©nzt. Neki mit válaszoljak? Hát, izĂ©, tudod… most látom csak, hány Ăłra, menj szĂ©pen lefekĂĽdni.
Tegnap a vacsoránál az anyja olvasta fel a hĂrt, hogy a fizetĂ©si határidĹ‘t egy nap alatt megváltoztatták, lehet mĂ©g hĂşzni augusztus közepĂ©ig, de aki addig sem tudja befizetni, az is megkapja a tankönyvet. Mint eddig. A gyerek persze Ăşjra kĂ©rdez. ElkĂĽldtek egy csomĂł pĂ©nzĂ©rt levelet nekĂĽnk, gyerekeknek, akiknek semmi közĂĽnk ehhez az egĂ©szhez, benneteket jĂłl felidegesĂtettek, mert elfelejtettek szĂłlni, hogy elĹ‘bb kell fizetni, a Sári anyja sĂrt, a Panni szĂĽlei összevesztek, közben pedig kiderĂĽlt, hogy minden marad a rĂ©giben? Okos gyerek, hisz mondtam Ă©n. Hamar megĂ©rtette, hol is kell neki felnĹ‘nie.
Forrás: vasarnapihirek.hu |