Az utómunkálatok sikerrel jártak, s most már maradéktalanul lehet örülni a műnek. Nem tudom azonban, hogy az alkotó tudja-e, de az ötvenes évek elején egy ilyen késedelmes munkáért minimum agyonlövik, és akkor még olcsón megúszta.
El tudja valaki kĂ©pzelni, hogy Rákosi Mátyás fölavat egy olyan emlĂ©kművet, amin Sztálinnak mĂ©g csak fĂ©lig van meg a bajsza, az is csak odadrĂłtozva? Ha a harmincas Ă©vekbe megyĂĽnk vissza, ahová az avatĂłk most már napi rendszeressĂ©ggel belehelyezik magukat, el tudja valaki kĂ©pzelni, hogy vitĂ©z nagybányai Horthy MiklĂłs Ĺ‘fĹ‘mĂ©ltĂłsága Ă©s vitĂ©zi kĂsĂ©rete hajlandĂł olyan szobor elĹ‘tt avatĂłbeszĂ©det mondani, amelyen vaspánttal van ideiglenesen a testhez erĹ‘sĂtve a fej, mikĂ©pp SerĂ©di Jusztinián hercegprĂmás hagyná-e egy torzĂł fölszentelĂ©sĂ©t?
AzĂ©rt e kĂ©t korszakot emlĂtjĂĽk, mert elterjedt nĂ©zetek szerint itt most az ötvenes Ă©s a harmincas Ă©vek valamilyen kombináciĂłját látjuk megvalĂłsulni, azzal a kĂĽlönbsĂ©ggel, hogy ilyen slendriánság egyikben se fordulhatott volna elĹ‘. Ha mi most olyan vĂ©rmagyarok volnánk, akik szĂvĂ©ben nem rejtezik vĂ©gtelen bĂ©ke Ă©s a megbocsátás kĂ©pessĂ©ge, indulattal kĂ©rdenĂ©nk, honnĂ©t veszi magának a bátorságot a művĂ©sz, hogy ezt a szĂ©gyent hozza a fejĂĽnkre? Tudniillik itt nem csupán bĂborosunk emlĂ©kĂ©rĹ‘l van szĂł, hanem hogy önĂ©rzetĂ©ben lett megbántva minden igaz magyar hĂvĹ‘ azzal, hogy századszor kell látnia, egy viszonylag kis helyen mennyi seggfej tud összegyűlni, hogy házelnöktĹ‘l kezdve a miniszterelnöksĂ©gi vonalon át egyházi mĂ©ltĂłságokig fĂ©lkĂ©sz szobor elĹ‘tt csináljanak pojácát hĂveikbĹ‘l Ă©s saját magukbĂłl.
Más oldalrĂłl viszont nem vagyunk meglepve. Kontur András művĂ©sz ugyanis Kontur Pálnak, a kormányzĂł párt munkástagozata elnökĂ©nek, a Fidesz egyszemĂ©lyes munkásosztályának a fia, akinek az Index tudĂłsĂtása szerint a szoborfej befejezĂ©sĂ©hez Kontur Tamás, a tulajdon testvĂ©re, egykori keresztĂ©nydemokrata kerĂĽleti kĂ©pviselĹ‘ nyĂşjtott segĂtsĂ©get.
Ha azt veszem, hogy ugyanezzel az erővel trafikot is kaphatott volna a család, nagy önuralom kell ahhoz, hogy az ember ne vonjon le súlyos, apokaliptikus következtetéseket a jövőre nézve, amikor is a közepes képességű, tehát nem túl okos és ravasz, de még nem is teljesen elhülyült rokonok nem csupán fagylaltot árulnak a dohányboltjukban, vagy szaktanácsadók valamelyik önkormányzatnál, hanem rátelepszenek a művészvilágra, és sorozatban gyártják a fej nélküli szobrokat.
EgyĂ©biránt Gaál Katalin kerĂĽleti keresztĂ©nydemokrata elnök szerint Mindszenty-Pem JĂłzsef emlĂ©kĂ©t nem Ĺ‘k, hanem az Index hĂrportál sĂ©rtette meg azzal, hogy Ărt a fĂ©lkĂ©sz szoborrĂłl, ugyanis „az avatás nagyon szĂ©pen, problĂ©mák nĂ©lkĂĽl lezajlott”. Igaz is: megfontolandĂł, hogy kell-e a szoboravatáshoz egyáltalán szobor, amikor ezek akár egy ĂĽres tĂ©vĂ©sdobozt is simán fölavatnának, csak hogy szerepelhessenek.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
Forrás: Nol.hu |