Â
Â
SPLEEN (JĂłzsef Attila)
Halál, terĂtsd rám köntösöd, hisz fázom, Gonosz szĂ©lvĂ©sz s vihar dĂşl bennem Ă©s sĂĽvölt, A vágy-sakálsereg az Ă©gre fölĂĽvölt S bĂşs esten meztelen bĹ‘rig megázom.
 Sáros hideg föld hĂşzza, szĂjja lábom, A bátorságom is bizony inakba tört. S rekedt torkom ha mĂ©g keserves dalra hörg, Ne hidd, hogy Ă©let-Ă©nek zeng a számon.
Mert jaj, bizony kék minden tagom s reszket, Szemem homályos, tért, útat tévesztek És fázom - nézd Halál, hà mostoha fiad.
Szeretne köpenyedbe burkolĂłzni, Már Ăşgy se tudna vĂgan lobogĂłzni, SzegĂ©ny, a lelke fázik s az Ă©lettĹ‘l riad.
1922
ElhalĂł emlĂ©keink - LĂrai kĂ©priport az elhagyott sĂrokrĂłl
Elfelejtett, magányos sĂrok; összetört, kidöntött fejfák; borostyánnal benĹ‘tt, megkopott sĂremlĂ©kek. November elejĂ©n emlĂ©kezĂĽnk elhunyt hozzátartozĂłinkra. Szeretteink emlĂ©ke csak addig Ă©l, amĂg van aki emlĂ©kezzen rá. De vannak sĂrok, amik fölött már senki sem mond fohászt.
Kattintson ide, ha a lĂrai kĂ©priportot szeretnĂ© látni. Forrás: HĂrszerzĹ‘Â |