Mindenszentek

2010-10-31 23:00:00

Ma nem írok. Ma a halottaimhoz, halottainkhoz megyek a családommal. Békés emlékezést kívánok mindenkinek.

Erre a napra egy József Attila verset és egy lírai képriportot ajánlok figyelmükbe.

 

 

SPLEEN (JĂłzsef Attila)

Halál, terítsd rám köntösöd, hisz fázom,
Gonosz szélvész s vihar dúl bennem és süvölt,
A vágy-sakálsereg az égre fölüvölt
S bús esten meztelen bőrig megázom.

 Sáros hideg föld húzza, szíjja lábom,
A bátorságom is bizony inakba tört.
S rekedt torkom ha még keserves dalra hörg,
Ne hidd, hogy élet-ének zeng a számon.

Mert jaj, bizony kék minden tagom s reszket,
Szemem homályos, tért, útat tévesztek
És fázom - nézd Halál, hí mostoha fiad.

Szeretne köpenyedbe burkolózni,
Már úgy se tudna vígan lobogózni,
Szegény, a lelke fázik s az élettől riad.

1922

Elhaló emlékeink - Lírai képriport az elhagyott sírokról

Elfelejtett, magányos sírok; összetört, kidöntött fejfák; borostyánnal benőtt, megkopott síremlékek. November elején emlékezünk elhunyt hozzátartozóinkra. Szeretteink emléke csak addig él, amíg van aki emlékezzen rá. De vannak sírok, amik fölött már senki sem mond fohászt.

Kattintson ide, ha a lírai képriportot szeretné látni. Forrás: Hírszerző 

Vissza...