Diktál a középszerűség |
2013-06-24 06:49:04 |
|
Januárban sokan vártuk, hogy az Opera előtti demonstráció egy éves évfordulóján, amikor is a Kormány képes volt az alapdokumentumát és önmagát oly gátlástalanul megünnepelni, ismét pár százezres tömeg fogja követelni az Andrássy úton a rezsim távozását. Március idusán a még hihettük, hogy Tél Tábornok és a nagy és váratlan tavaszi hó-havária akadályozta csak meg az, hogy 1848 „forradalma” egy más dimenzióban megismétlődjék. Aztán a munkások ünnepét vártuk túlfűtött lelkesedéssel, hátha eljut addigra „fejben” minden érintett, hogy megérti a nagy ellenzéki össznépi sóhajt, mely szerint az összefogás nem az egyéni ambíciók burkolt megfogalmazásáról szól csupán. Ahelyett, hogy a Bajnai-Gyurcsány-Mesterházy hármas egy helyszínen, egy színpadon, és nyilvánosan szorongatta volna meg egymás kezét, a Városligetben, időben és térben is jól elkülönülve mondta csak a magáét. Elnézést mindenkitől, de nem vagyok hajlandó pár mondatnál többen részletezni kiből is áll az összefogásra ítélt ellenzék. A szocik elég világos, hogy jól mérhetően-de önállóan nyerni képtelen tömörülésként- és valóban mint a legnagyobb ellenzéki párt vannak a közéletben jelen. A végül sajnos még a pártbejegyzését sem megoldani tudó Együtt 2014 meg nem tudni pontosan mennyire is „van”, de az kétségtelen, hogy Ők is „jól láthatóak” az ellenzéki oldalon. A Milla lájkolásban és az Erzsébet híd pesti hídfőjénél - amíg el nem kezdődtek ott is a felújítások-, egészen nagynak tűnt. Szerintem csak azért, mert már akkor is odajártak- kérésre ugyan minden pártjelvény nélkül azok - akik sok más tömörülésben is folyamatosan jelen voltak és vannak. A Szolidaritás lelkes, de országosan tömegeket mozgatni mégsem képes rendvédelmi szakszervezetis tagokból áll, akik a Haza és Haladás pár tucatnyi és az „észt” jelentő és pénz is szerezni tudó „holdudvar” cselekvőképes „karja és lába lett” a nagy egymásra találáskor. Az LMP együttműködésre jelenleg teljesen képtelen pártformáció. Egyre inkább tűnik úgy, a 2014-es választások előtt senkivel és semmiféle formában nem óhajtanak összefogni. Az egyedüli indulástól és így a bukás lehetőségétől megrémülő, de politikai kvalitásait azért nagyra tartó PM, csatlakozott az LMP-t talán akaratlanul is majdnem szétverő Bajnai vonalhoz. Hoztak magukkal a ki tudja hány részre szétesett SZDSZ-ből a politikai első vonalba visszajutásukat remélők közül - az igazi mozgalmi munka végzésére sajnos alkalmatlan- jó néhány egykor volt „politikust”. Ezek a liberálisok nem igazán szeretik (mondhatnám, talán a Fideszeseknél is jobban gyűlölik) azokat a liberálisokat, akik azóta pártot, vagy egyesületet hoztak létre - nekem úgy tűnik, hogy tényleg - az összefogás elősegítése érdekében. S persze vannak még a Schmuck Andor -féle és a névhasználatuk jogosságát bizonygatni kénytelen szocdemek, meg sok-sok egyéb, de valójában országosan szervezett hálózattal, párttagsággal egyáltalán nem rendelkező, magukat ellenzékinek valló tömörülés. A Demokratikus Koalíciót, amit hozzá tartozó lévén belülről és jól - és nyilván erősen elfogult módon- ismerek, ebben az ellenzéki kavalkádban a harmadik ellenzéki pillérnek és az események menetét nagyon is meghatározni képes csapatnak látom. (Szervezettségünk kimagaslóan jó, s bár mindig minden közvélemény-kutató gyengécskének (1-2%-os támogatottságúnak) mér minket, meggyőződésem és napi tapasztalatom, hogy valójában igen sokak fejében, mint fontos politikai szereplők vagyunk jelen. S ebben a párt elnökének- Gyurcsány Ferencnek- egyértelműen meghatározó a szerepe.) Nos, a Városligeti elkülönült május elsejézés után már csak abban reménykedhettünk, hogy az MSZP (és a szocik által a valóban nem túl sikeres vidékjáró körútjáért is okkal fricskázott) Együtt 2014, letudva a ki tudja miért éppen június 15-ére megtervezett értékelő „buliját”, június 16-án, Nagy Imre mártíromsága előtt fejet hajtó megemlékezésen végre majd összefog. Sajnos, ekkor is csalódnunk kellett. Mesterházyék, akárcsak Bajnaiék hagyták, hogy a (társadalmat a mélységes apátiájából ezzel is felrázni akaró) Demokratikus Koalíció ezúttal is egyedül szervezkedjen. S talán még dühösek is most azért, hogy a pávatáncos magatartásukért, akárcsak május elsején, kaptak egy-két kevésbé barátságos mondatot. Tudomásul kellene venni, hogy az Orbáni rezsimet leváltani akarók nem olyan összefogást akarnak, amilyen Bajnai és Mesterházy fejében formálódni látszik. Nem érdekli igazán az a tömegeket, hogy kinek nagyobbak a miniszterelnöki ambíciói. Ők, mint választók nagy naivan még mindig azt hiszik, képesek ezek az emberek félrerakni egyéni törekvéseiket. Ezzel szemben viszont azt kénytelenek látni, hogy a középszerűség uralja el minden tettüket. A szombati egyeztetés a számukra leginkább arról szólt-hiába az ezzel ellentétesen minket meggyőzni akaró szavak- ezúttal sem történt semmi. Pontosabban annyi mégis, hogy mindketten fenntartják, ők akarnak „a miniszterelnök” lenni. S mivel jön a nyár, dolgozni már nem akarnak igazán. Majd ősszel döntik el – a helyzetre megoldást maguk előtt ezúttal sem látva-, hogy hogyan tovább. Egyre ügyeltek csupán- ami a szociknak régóta felelőtlen magatartásuk „legjellemzőbbike”- annyi azért szivárogjon csak ki, hogy Gyurcsány nekik nem kell. (Még jó, hogy arról hivatalos feljegyzések nincsenek és így nem tud senki, hetente hányszor keresik azért telefonon, vagy személyesen fel, hogy titkon azért őket segítse szemben a másikkal.) A DK-s csapat - amelyik persze tudhatnák jól-, hogy nélküle harcba nem hívható, azért kellene. S eszetlen módon abban reménykednek, - mivel a mérések szerint a DK tagokban nagyon erős a rezsimet leváltani akarás- mennek ők velük az elnökük nélkül is. Megjósolom, ez nem így történik majd. Ha a nagy nyári- és Mesterházy és Bajnai felelőtlenségét egyaránt jelentő- semmittevés után sem lesznek képesek ősszel egy nagy rendezvény során Gyurcsánnyal közösen a színpadra lépni, szavahihetőségük maradéka is elolvad egy pillanat alatt. S azzal kell majd akkor szembenézniük, hogy a kézzelfogható közelségbe kerülő és várható nagy vereség, a kellemetlen fiaskó miatt, melyikükre zúduljon majd kettejük közül a rezsimet elzavarni akarók összes haragja, s kínjukban megfogalmazódó mérhetetlen rosszindulata. |
Attól tartok nem én vagyok az egyetlen, aki már hónapok óta sorozatban csalódik. A józan eszemmel persze tudom, mire számíthatok, hisz ismerem jól a szereplőket, de újra és újra beleesem abba a hibába, hogy elhiszem, kivételes pillanatokban a középszerűség magától elpárolog és szükséghelyzetekben a kevésbé nagy kvalitások is képesek kiemelkedően, önfeláldozóan cselekedni.