A legszomorúbb viskó

2013-06-23 16:05:16

Van egy árulkodó tévedés Scheiring Gábor egyik e heti blogbejegyzésében, amelyben Gyurcsány Ferenc június 16-i beszédét támadja. Amiatt támadja, amit Kádárról mondott, s ami szerinte ellentétes azzal, ahogy Gyurcsány korábban Kádárral szemben Nagy Imre mellett foglalt állást. Párhuzamot vonva Kádár és Orbán között, Scheiring azt írja: „Egyik sem demokrata, és mindkettő a keleti nyitás híve.”

Az természetesen igaz, hogy sem Kádár, sem Orbán nem demokrata. Kádárhoz azonban nem a keleti, hanem a nyugati nyitás kapcsolódik. A „keleti nyitást” Magyarország – a többi szovjet megszállás alá került országgal együtt – közvetlenül a második világháború után kényszerből hajtotta végre, vagy inkább szenvedte el. A háborús jóvátétel és a Szovjetuniónak a háború utáni újjáépítést segítő nyersanyagszállításai és gépvásárlásai teremtettek olyan helyzetet az egykori NDK-tól Bulgáriáig, hogy a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolat lépjen a korábbi nyugati kapcsolatok helyébe. Abban az országban, amely a háborút követően szuverén állam volt – Csehszlovákiában – ez nem külső kényszer, hanem többé-kevésbé szuverén döntés volt, amelyet a baloldali közgazdászok azzal indokoltak, hogy a korábbi nyugati partnerek – Németország, Ausztria, Olaszország – a háborút követően kiestek, a hozzájuk fűződő kapcsolatok révén szenvedte meg korábban Csehszlovákia az 1929–33-as válságot, és számára ezért politikailag is, gazdaságpolitikailag is a „szláv országokhoz” fűződő kapcsolatok biztosítanak biztonságos perspektívát. Amit Csehszlovákia maga döntött, azt Magyarországnak is végre kellett hajtania, építve „a vas és az acél országát”. 1956 után a szörnyű megtorlást és a szovjet és kínai ösztönzésre az egész „szocialista táborban” végrehajtott gazdaságpolitikai visszafordulás (benne a kollektivizálás, a második hároméves terv) kudarcát követően azonban Magyarországon olyan újabb gazdaságpolitikai fordulat következett, amelynek a termelőszövetkezeti mezőgazdaság sajátos belső reformja és az új gazdasági mechanizmus mellett a harmadik eleme a nyugati nyitás, a nyugati kereskedelmi kapcsolatok térnyerése volt, ide értve a közös vállalkozások elterjedését, vagyis annak a formának a megtalálását, amely az állami tulajdon talaján is lehetővé tette a nyugati cégekkel való intenzív kapcsolatokat. Kádárt a „keleti nyitás” emberének nevezni, ez abba a leegyszerűsítő világképbe illik, amelyet egyszerűen nem érdekel, hogy mi is történt valójában Magyarországon 1945 és 1989 között. (Az sem érdekli igazán, hogy mi történt utána, hiszen mindazt, amikor nem Orbán Viktor vezette az országot és nem létezett még a politikában az LMP és a Jobbik, egységesen sötét világnak látják.) Mi az a Scheiringet és másokat megbotránkoztató dolog, amit Gyurcsány Ferenc az Orsó utcában Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének évfordulóján mondott? Mindenekelőtt méltatta Nagy Imre hazaszeretetét és áldozatát. Ez volt a beszéd egyik hangsúlyos része. Utána pedig Orbán Viktort támadta. Kádárt Orbán támadásával kapcsolatban hozta szóba. Felidézte, hogy az ő álláspontja Kádárral és politikai pályájával kapcsolatban ismert, hiszen Kádárt a magyar szabadságküzdelem elfojtójaként állította szembe a magyar szabadságért életét adó Nagy Imrével, és most hozzátette azt, amit Scheiring idéz: „a diktatúrát próbálta egyre szabadabbá tenni”. (Igen, volt egy szótévesztése, amelyet azonnal javított, a mondat javítva, hitelesen úgy hangzik, ahogy itt idézem.) Igaz ez az állítás? Igen, igaz. Persze, mindjárt hozzá is tette: a „diktatúrából nincs út a szabadságba. A diktatúrának halnia kell”. De hogy volt ilyen törekvés mind a gazdasági rendszerben, mind a kultúrában és az emberek mindennapi életében, azt mindenki tudja, aki Magyarországon élt a korai és a késői ötvenes években, majd a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években, és aki össze tudja hasonlítani a kádári Magyarország valóságát a husáki Csehszlovákiáéval, az ulbrichti-honeckeri NDK-éval vagy Ceauşescu Romániájáéval. Tudja a különbséget is, és tudja a különbség határait is. Aki csak az utóbbiról beszél, az nem érti az elmúlt hatvan év magyar fejlődését, és nem tud mit kezdeni máig ható következményeivel.

Gyurcsánynak ez a megjegyzése nem a Kádár-korszak értékeléséről szólt, arról korábban mondta el a maga értékelését, s ezúttal sem változtatott rajta. Ez a megjegyzés Orbánról szólt, a beszédnek arról az alapállításáról, hogy Orbán „ellopja” a szabadságot. Szembeállította az egykor demokrata Orbánt azzal a maival, aki lerombolja a magyar demokráciát, a mai Orbánt pedig Kádárral, aki, ha a hatalom kérdésében harminchárom éves uralma alatt végig hajthatatlan volt is, e keretek között igyekezett kicsiny lokális szabadságokat lehetővé tenni. Azért törekedett erre, mert 1956-ból levonta a következtetést, hogy hatalma csak így lehet stabil. Amíg megvoltak ennek a gazdasági feltételei, addig sikerült neki, amikor – mint erre Kis János a Beszélőben már 1981-ben felhívta a figyelmet – ezek a gazdasági feltételek megszűntek, akkor hatalmának stabilitása is odaveszett. Orbán viszont azt a következtetést vonta le 2002-es választási vereségéből, hogy ha egyszer újra megszerzi a hatalmat, akkor azt úgy teheti tartóssá, ha a szabadságunkat minél több ponton korlátozza. Ezen dolgozik immár három éve. Ezért volt élhetőbb Kádár Magyarországa Rákosiénál, Husák Csehszlovákiájánál, Honecker NDK-jánál és Ceauşescu Romániájánál, ezért terjedt el a „legvidámabb barakk” kifejezés. Orbán Magyarországa viszont ma a Szovjetunión kívüli egykori európai szocialista országok között a legszomorúbb viskóként jellemezhető, hiszen a hatalmon levők itt átgondolt terv alapján, szisztematikusan korlátozzák a polgárok szabadságát, s politikájuk következményeként a magyarok nagy többségének életviszonyai is romlanak.

Ma már érzékelik ezt az Európai Unió és az Európa Tanács intézményeiben is, erről szól a Tavares-jelentés és a Velencei Bizottság jelentése is. Gyurcsány Ferenc volt az a vezető politikus, aki erre már akkor felhívta a figyelmet, 2010–11-ben, amikor az LMP, benne Scheiringgel, még a Fidesz „centralizált demokrácia-modelljéről” beszélt – de hangsúlyozottan nem vonta kétségbe „az Önök demokratikus elkötelezettségét”. A diktatúrán belüli korlátozott, fokozatos szabadság-kiterjesztés kádári gyakorlatának szembeállítása a demokrácia lebontása során megvalósuló orbáni szabadságkorlátozással segíti a helyzet megértését: történelmi perspektívába helyezi azt, ami 2010 óta történik az országban. Ebben a perspektívában értelmezhető jól Orbán keleti nyitása, az „újraiparosítás” mint gazdaságpolitikai irány, az államosítások sorozata vagy akár a társadalom lebutítására irányuló oktatáspolitika és a kulturális tisztogatás. Scheiring blogbejegyzése azt mutatja, hogy nagy szükség van erre a történelmi perspektívára.

Scheiring blogbejegyzésének a „Jól alszik, Ferenc?” címet adta. Ez a Gyurcsány-beszéd egy mondatának („Jól alszik, Viktor?”) visszafordítása. Én ebből annyit értek, hogy Scheiring ma is kitart az LMP politikai alapállása mellett, és nem látja a különbséget a mai Fidesz és az egykori MSZP-SZDSZ koalíció hatalomgyakorlása között. Félreérti a közelmúltat is, nemcsak a régebbit.

Forrás: Galamus.hu

Vissza...