Elolvastam a Budai Liberális Klubban Mihancsik ZsĂłfiával kĂ©szĂĽlt beszĂ©lgetĂ©s szövegĂ©t is, korábban megnĂ©ztem már videĂłn az interjĂşt. MindkĂ©t esetben elakadtam ugyanannál a mondatnál, amit a következĹ‘kben elemezni fogok, s ami önmagán tĂşlmutatĂłan illusztrálja azokat az ellentmondásokat, amelyek az E-2014-PM Ă©s Bajnai retorikáját jellemzik, s amelyek miatt a cĂ©ljára, hogy egyesĂtse a demokratikus ellenzĂ©ket, nem tudott átĂĽtĹ‘ megoldást találni. A mondat Ăgy hangzott el: „Úgy gondolom, az ember Ă©letĂ©ben nagyon fontos, hogy helyesen állĂtsa be a saját prioritásait. Mert ez aztán eligazĂtja az Ă©letben. Az Ă©n prioritásaim Ăgy nĂ©znek ki: Ă©n elĹ‘ször is ember vagyok, másodsorban magyar vagyok, harmadsorban demokrata vagyok.”
Mit jelent ez a prioritási sor? Mit jelent az, hogy elĹ‘ször is emberek vagyunk? Akkor van Ă©rtelme ennek a megállapĂtásnak, ha hozzágondoljuk, mit jelent embernek lenni. Azt, hogy mindannyian, fĂĽggetlenĂĽl kontinensĂĽnktĹ‘l, bĹ‘rszĂnĂĽnktĹ‘l, nemĂĽnktĹ‘l, országunktĂłl, vallásunktĂłl ugyanazokkal a jogokkal, ha nem is ugyanazokkal a lehetĹ‘sĂ©gekkel szĂĽletĂĽnk. Mert a lehetĹ‘sĂ©geink bizony nagyon kĂĽlönbözĹ‘ek, de a XXI. századi demokráciákban Ă©lĹ‘ ember számára termĂ©szetes az a tĂ©telezĂ©s, hogy minden embert egyformán meg kell hogy illessenek szĂĽletĂ©sĂ©nĂ©l fogva ugyanazon alapvetĹ‘ jogok, az, hogy minden ember szabadnak szĂĽletik, hogy minden ember fajra, nemre, világnĂ©zeti hovatartozására tekintet nĂ©lkĂĽl egyenlĹ‘. AzokrĂłl a jogokrĂłl beszĂ©lek, amelyeket pĂ©ldául Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata vagy az Emberi Jogok EgysĂ©gokmánya, vagy az EurĂłpai UniĂł Alapjogi Chartája is rögzĂt, Ă©s amelyek bekerĂĽlnek a demokratikus országok alkotmányaiba. E jogok elismerĂ©se Ă©s garantálása azonban demokratikus gondolkodást, világnĂ©zetet feltĂ©telez Ă©s Ăr le, fĂĽggetlenĂĽl attĂłl, hogy milyen nemzet tagja valaki: minden nemzet tagját megilletĹ‘ jogokrĂłl van szĂł.
Akkor hogy kerĂĽl a csizma Ăşgy az asztalra, hogy valaki elĹ‘bb magyar, aztán demokrata? Mert ebbĹ‘l a kijelentĂ©sbĹ‘l az következik, hogy egy magyar demokratához közelebb kell hogy álljon egy magyar nem demokrata, mint bármely más ország demokrata polgára. A fogalmi tisztánlátás Ă©rdekĂ©ben Ă©rdemes feltenni egy kĂ©rdĂ©st: mihez köthetĹ‘ a „demokrata” fogalma? Nem az emberi mivoltunkhoz köthetĹ‘? És magyarnak lenni, ez mihez köthetĹ‘? Egy körĂĽlmĂ©nyhez, ahhoz, hogy valaki egy meghatározott földrajzi helyen, egy bizonyos korban Ă©s törtĂ©nelmi konstelláciĂłk között, egy bizonyos kulturális tĂ©rben, illetve tradĂciĂłk közĂ© szĂĽletett, amelyet a nemzetfogalommal Ărhatunk le. Demokratának lenni, ez valamilyen minĹ‘sĂ©get jelent. Mit jelent magyarnak lenni? Ă–nmagában jelent-e ez minĹ‘sĂ©get? Nem, ez adottságot jelent. Ahogy egy családba szĂĽletni sem jelent minĹ‘sĂ©get, csupán adottságot, amellyel lehet Ăgy vagy Ăşgy Ă©lni. De hogy kivel állunk rokonságban, ez önmagában nem fejez ki semmilyen Ă©rtĂ©ktartalmat. ÉrtĂ©ktartalmat tetteink fejezhetnek ki csupán, amelyek a gondolkodásunkat tĂĽkrözik. TermĂ©szetesen az adottságbĂłl következhet felelĹ‘ssĂ©g, kötelezettsĂ©g, kötelessĂ©g, de minĹ‘sĂ©g nem következik. MinĹ‘sĂ©g abbĂłl következhet, ahogy bárki a felelĹ‘ssĂ©gĂ©nek, a kötelezettsĂ©geinek eleget tesz, pĂ©ldául demokratakĂ©nt, vagy nem tesz eleget, vagy Ă©ppen mások jogait nem tisztelve Ă©l.
MiĂ©rt lenne fontosabb egy mások jogait tisztelĹ‘ magyar demokrata számára egy mások jogait nem tisztelĹ‘, esetleg semmibe vevĹ‘ magyar, mint egy mások jogait tisztelĹ‘ demokrata nem magyar? Vagyis ez a sorrend logikailag nem vĂ©dhetĹ‘. És nagyon fals magyarázatot hallhattunk hozzá az interjĂşban. A mondat elĹ‘zmĂ©nye, hogy Bajnai kitett egy fĂ©nykĂ©pet a Facebook-oldalára, amelyen egy jobbikos fiatalember mellett adogatott homokzsákot az árvĂz idejĂ©n. Mint elmesĂ©lte, spontán sodrĂłdtak egymás mellĂ©, de szerinte a helyzetnek szimbolikus ĂĽzenete van, ezĂ©rt tette közzĂ© a fotĂłt. Van, hogy olyan nagy a baj, amikor nem az a fontos, ki honnan jött Ă©s mit gondol, hanem egyszerűen oda kell menni Ă©s csinálni kell.„Amikor jön a vĂz, Ă©s el akarja önteni Budapestet, az az elsĹ‘ kĂ©t kategĂłriába tartozik, Ă©s itt nincs szĂł arrĂłl, hogy politikailag ki hová tartozik.”
Az első két kategória Bajnai szerint az „ember” és a „magyar”, a „demokrata” meg pusztán politikai hovatartozás kérdése.
Csakhogy árvĂz idejĂ©n szolidárisnak lenni, közös önkĂ©ntes munkával segĂteni, ezek emberi mivoltunkkal összefĂĽggĹ‘ jellemvonások Ă©s cselekedetetek, más náciĂłk polgáraira is jellemzĹ‘ek. TermĂ©szetesen Magyarországon a magyar emberek szolidárisak magyar emberekkel, a magyar emberek vĂ©geznek önkĂ©ntes munkát, a magyar emberek vĂ©dekeznek a vĂz ellen (bár mĂ©g ez sem igaz szĂł szerint, mert mások is, akik itt Ă©lnek, tehetik Ă©s teszik is ugyanezt), más országokban meg annak az országnak a polgárai. Ez a helyzet tehát nem alapozza meg meggyĹ‘zĹ‘en az identitásban azt a prioritási sort, amely a nemzeti hovatartozást a demokratikus elkötelezettsĂ©g elĂ© helyezi. Erre a sorrendre más magyarázatot kell keresnĂĽnk.
Ez a sorrend-meghatározás a hazai jobboldali mentalitásnak tett gesztus, nem a baloldali vagy liberális választĂłknak szĂłl, hiszen számukra termĂ©szetes – ami az eurĂłpai demokráciákban a jobboldal számára is az –, hogy minden társadalom, minden közössĂ©g, a nemzetek is egyĂ©nekbĹ‘l állnak, minden társadalom alapegysĂ©ge az individuum, Ă©s az államnak az individuumok jogait tisztelve Ă©s biztosĂtva kell demokratikusan kormányozni, legyenek bármely náciĂł államai. Sajnos az „elĹ‘bb vagyok magyar Ă©s utána demokrata” több is mint a jobb tĂ©rfĂ©len jĂłl csengĹ‘ hĂvĂłszĂł elsĂĽtĂ©se. Magyarországon mĂ©g mindig nem világos szĂ©les társadalomi rĂ©tegek számára, hogy a politikai törĂ©svonal ma valĂłjában nem jobb- Ă©s baloldal, jobboldal Ă©s liberálisok közt hĂşzĂłdik, hanem az alkotmányos demokrácia tisztelĹ‘i Ă©s a demokráciát felszámolĂłk között. A törĂ©svonal mentĂ©n nincs közĂ©p. Világosan eldönthetĹ‘, a mĂşltra visszatekintve is, a szövetsĂ©gĂ©pĂtĂ©st tekintve is, hogy kik voltak azok, akik a demokratikus rendet tiszteltĂ©k, Ă©s kik azok, akik felszámolták; hogy kikre lehet támaszkodni a helyreállĂtás során. Vagy ide, vagy oda lehet állni, Bajnai viszont közĂ©pen szeretne állni, amihez ezt a törĂ©svonalat el kell maszatolni. Hiába beszĂ©l tehát arrĂłl, hogy 2014 sorsdöntĹ‘ választás lesz, ha közben lerontja az ĂĽzenetet azzal, hogy demokratának lenni nem több mint politikai hovatartozás, aminĂ©l fontosabb pĂ©ldául „magyarnak lenni”. Ráadásul olyan politikai lĂ©gkörben teszi ezt, amikor a sulykolt jobboldali vád szerint a baloldal Ă©s a liberálisok tiltakozása a demokrácia lebontása ellen csak pártpolitikai viták tárgya, amit kivittek az eurĂłpai szĂntĂ©rre is, „kĂĽlföldre futkosnak segĂtsĂ©gĂ©rt”, mintegy az ország ellen. Az egĂ©sz nyugati világ Magyarországot bántja, Ă©s a rezsim antidemokratizmusának sĂşlyos kritikája csak ĂĽrĂĽgy. Ebben a lĂ©gkörben kijelenteni, hogy valaki elsĹ‘sorban magyar Ă©s csak aztán demokrata, ez Ăłhatatlanul azt az álláspontot Ă©s politikát legitimálja, amely kĂ©pes szembeállĂtani ezt a kĂ©t dolgot azzal, hogy a maga antidemokratizmusát – azt hogy saját polgárainak demokratikus jogait nem tiszteli, sĂ©rti – nacionalizmussal igyekszik leplezni.
Milyen kontextusban merĂĽlhet fel egyáltalán, hogy jelentĹ‘sĂ©ge van elĹ‘bb magyarnak lennĂĽnk, mint demokratának? Nem nagyon lehet erre Ă©rtelmes választ adni. Bajnai a jobboldali narratĂvákbĂłl csipeget, bizonyos elemeket a saját retorikájának rĂ©szĂ©vĂ© tesz belĹ‘le. KözĂĽlĂĽk csak egy ez a kritizált mondat, sajnos mĂ©g számos kijelentĂ©se lenne hasonlĂłkĂ©ppen boncolgathatĂł.
Egyre inkoherensebb nĂ©zetrendszert közvetĂt, ami gátolja a máskor általa is pontosan jellemzett rezsim leváltását. Ugyanis hozzájárul ahhoz, a rendszer elfedhesse lĂ©nyegĂ©t, a nacionalizmussal leplezett önkĂ©nyuralmi Ă©pĂtkezĂ©st. Bajnai elkĂ©peszti, zavarba hozza a baloldali Ă©s liberális szavazĂłkat, Ă©s szemmel láthatĂłan nem mozdĂtja meg a bizonytalanokat.
Forrás: Galamus.hu |