„Annál a milliárdosnál takarĂtottam kĂ©t hĂ©tig, tudja, aki ott lakik a villasoron, Ă©s akirĹ‘l azt mondják, hogy az ország egyik leggazdagabb embere. Nem tudom, hogy ez igaz-e, de az biztos, hogy Ă©n ilyen házban mĂ©g nem jártam, mint az övĂ©. KĂvĂĽlrĹ‘l nem is látszik, hogy milyen hatalmas, mert a föld alatt, az alagsorban is van egy szint a biliárdszobával Ă©s a moziteremmel, ahol elfĂ©rnek vagy ötvenen, Ă©s ahol van egy hosszĂş bárpult tele piával, Ă©ppen olyan, mint egy Ă©tteremben.
|
Odafent tizennégy szobát számoltam össze, de könyvespolc egyikben sem volt, mert az a milliárdos igazából egy... Na jó, csak kimondom, ha már kigondoltam, szóval az egy tahó.
Én ezt meg tudom ĂtĂ©lni. Mert az igaz, hogy Ă©n most csak egy egyszerű takarĂtĂłnĹ‘ vagyok, de azĂ©rt nekem Ă©rettsĂ©gim van! Ezt a takarĂtást csak kiegĂ©szĂtĂ©skĂ©ppen csinálom a nyugdĂjhoz, de a nevemet meg ne Ărja, mert feketĂ©n dolgozom, zsebbe kapom a pĂ©nzt, ĂłránkĂ©nt általában kĂ©tezer forintot. A tĂ©len hetente megkerestem tĂz-tizenöt ezret, mikor mennyit kellett takarĂtanom. Nagyon jĂłl jött a pĂ©nz, mert a fűtĂ©sre januárban harmincötezer forintot fizettem, Ă©s ha csak a nyugdĂjamra támaszkodtam volna, el kellett volna döntenem, hogy egy hĂ©tig vagy fűtök, vagy eszem. Mert a kettĹ‘ egyĂĽtt nem megy. Látja, ezĂ©rt dolgozom, hogy fűtsek vagy egyek, de nem szĂ©gyellem, pedig vannak olyan gimnáziumi osztálytársaim, akik a klinikán professzorok lettek ám. Én takarĂtĂł lettem, de nehogy azt higgye, hogy nekem nincsen fogalmam a világrĂłl. Nagyon is van. EzĂ©rt hagytam ott azt a milliárdost, akarom mondani, azt a tahĂłt. Pedig sokat fizetett, mert nagy volt a villa, Ăłrákig tartott, mire felmostam, s azután mĂ©g a porszĂvĂłzás, a portörölgetĂ©s, hajaj.
De kĂ©pzelje, egyik nap, amikor takarĂtok, ez a milliárdos kijön az egyik fĂĽrdĹ‘szobábĂłl pucĂ©ran, Ăşgy Ă©rtem, teljesen meztelenĂĽl, ahogy az anyja szĂĽlte, rám se nĂ©z, csak átballag a nappalin, a hűtĹ‘szekrĂ©nybĹ‘l nagy nyugodtan tölt magának egy narancslevet, megissza, aztán kimegy. MegköszörĂĽlöm a torkomat, hogy vegye már Ă©szre magát, de csak sĂ©tálgat ott meztelenĂĽl, Ă©s vakargatja a hasát. Aztán visszamegy a fĂĽrdĹ‘szobába, megint kijön, megint meztelen, Ă©s indul a lĂ©pcsĹ‘n a felsĹ‘ szintre, ahol a hálĂłk vannak meg a terasz. Erre azĂ©rt csak lecsapom a kezembĹ‘l a törlĹ‘rongyot, Ă©s utánaszĂłlok, hogy bocsásson meg az Ăşr, hát mit csinál? MiĂ©rt nem kap magára valamit, talán nem látja, hogy Ă©n itt takarĂtok? Mire visszafordul a lĂ©pcsĹ‘rĹ‘l, Ăşgy, ahogy van, pucĂ©ran, Ă©s azt mondja, ne szĂłljak bele, hogy Ĺ‘ hogyan járkál odahaza. Erre mondom neki, hogy nem vagyok Ă©n a maga anyukája, hogy pucĂ©ran mászkáljon elĹ‘ttem. Mire fel odavágja, hogy semmi közöm hozzá, hogy Ĺ‘ hogyan mászkál, kĂĽlönben is, mit kĂ©pzelek Ă©n, Ĺ‘ senkitĹ‘l sem szokta megkĂ©rdezni, hogy odahaza hogyan öltözik. Mondom neki erre, hogy bocsásson meg, ha egyedĂĽl van, azt csinál, amit akar. De miĂ©rt nem veszi figyelembe, hogy Ă©n is itt vagyok? Mire megrántja a vállát, Ă©s azt kĂ©rdezi tĹ‘lem, hogy ezek szerint Ĺ‘neki a saját kutyája elĹ‘tt se szabadna Ăşgy mászkálni, ahogy Ĺ‘ akar? És akkor hirtelen Ăşgy Ă©reztem magam, mintha szĂven szĂşrtak volna. Akkor jöttem rá, hogy ez az ember egy szinten kezel engem egy kutyával.
Eljöttem egy szó nélkül azonnal, még az aznapi béremet se kértem el tőle, mert már nem tudtam ránézni arra az emberre. Még a törlőrongyot is otthagytam a földön, ahova ledobtam! Pedig ilyet sose csináltam. Én mindig jól végeztem a dolgomat. És ezt kapom vénségemre? Hogy egy kutyánál nem vagyok különb?”
Kácsor Zsolt
Forrás: Nol.hu |