Most nem is a hetek Ăłta tartĂł trafikbotrányra gondolunk, hanem a közvetlen környezetĂ©ben törtĂ©nt esemĂ©nyekre. Amint az egyre-másra derĂĽlt ki, Gyulay Zsolt rokonai Ă©s barátai sorra nyertĂ©k a pályázatokat, sĂłgor, sĂłgornĹ‘, kebelbarát, egykori ĂĽzlettárs, volt fĹ‘nöke lánya, aminek önmagában ma már alig van hĂrĂ©rtĂ©ke, csakhogy az Ĺ‘ gyĹ‘zelmĂĽkrĹ‘l állĂtása szerint a vezĂ©rigazgatĂł semmit se tudott.
JĂł, olyan elĹ‘fordul az Ă©letben, hogy az ember másoktĂłl tudja meg, hogy a sĂłgora ezután dohányboltban, fagylaltárusĂtással kĂ©pzeli el a jövĹ‘jĂ©t, a sĂłgornĹ‘je pedig dohánykoncessziĂłban látja visszatĂ©rni eliramlott fiatalságát, no de az ember mindezt nem a pályázatot kiĂrĂł nemzeti dohánycĂ©g elsĹ‘ emberekĂ©nt nem tudja, hanem kĂvĂĽlállĂłkĂ©nt. Mindenesetre, ha egyszer trafikosbál lesz ebben az országban, Gyulay Zsolt igen nagyokat fog csodálkozni, hogy mennyi rokon Ă©s jĂł barát gyűlt össze; mindjárt megtarthatják a karácsonyt is a családi szeretet Ă©s összetartozás jegyĂ©ben.
Hanem Ă©ppen ez az: a család. Hogy a dohánymutyit levezĂ©nylĹ‘ cĂ©get egy önmagát konzervatĂv Ă©s fĹ‘kĂ©pp családbarát kormánynak definiálĂł csapat nevezte ki, Ă©s akkor a vezĂ©rigazgatĂłja Ăgy viselkedik: nem kĂsĂ©ri figyelemmel családtagjai sorsát, tán mĂ©g arrĂłl se tudna, ha a sĂłgora török basának állna. Micsoda hozzáállás ez?
Rendes konzervatĂv Ă©s istenfĂ©lĹ‘ családban mindenki egyĂĽtt lĂ©legzik a famĂliával, a családfĹ‘ mĂ©g azt is tudja, kinek fáj a hasa, ki depressziĂłs, de leginkább hogy ki akar családi kapcsolatai rĂ©vĂ©n munka nĂ©lkĂĽl busás jövedelemhez jutni, mondjuk, hĂşsz Ă©vre szĂłlĂł trafikbĂ©rlet segĂtsĂ©gĂ©vel.
Amivel nem azt akarjuk sugallni, hogy Gyulay vezĂ©rigazgatĂł rossz családtag volna, hanem hogy tessĂ©k felnĹ‘ni a feladathoz. Hogy mást ne mondjunk, pĂ©ldát venni a szekszárdi polgármesterrĹ‘l, aki bátran Ă©s fĂ©rfiasan, sĹ‘t bĂĽszkĂ©n Ă©s önĂ©rzetesen vállalta, hogy igen, Ĺ‘ mondta meg, hogy a hĂşga is nyerjen; Ă©rezni lehetett, nem fog ki ezen az emberen senki Ă©s semmi, korunk elpusztĂthatatlan hĹ‘se.
Gyulay vezĂ©rigazgatĂł viszont mĂ©g nem nĹ‘tt fel szellemileg a feladathoz. Amikor a sajtĂł megkereste, sĂ©rtĹ‘dötten azt válaszolta, hogy szemĂ©lyes támadásokra nem kĂván reagálni. Ami egyĂ©biránt pártállástĂłl fĂĽggetlenĂĽl elĂ©ggĂ© gyakori válasz: ha kiderĂĽl valakirĹ‘l valami mĂ©retes disznĂłság, azzal vĂ©dekezik, hogy, kĂ©rem, önök szemĂ©lyeskednek. Mármost ha a dohánykereskedelmi cĂ©gnek a sors Ă©s a mutyiprogram szeszĂ©lye folytán szemĂ©lyesen Gyulay Zsolt a vezĂ©rigazgatĂłja, Ă©s szemĂ©ly szerint a sĂłgora, a sĂłgornĹ‘je meg a barátai nyertĂ©k a koncessziĂłt, akkor hogy a bánatba lehetne ezt Ăşgy megĂrni, hogy közben ne szemĂ©lyeskedjĂĽnk?
Ez nagyjábĂłl olyan, mint mikor azt Ărja a blogger, hogy neki Gyulay Zsolt szemĂ©lyĂ©vel momentán nincs semmi baja, csak azzal, amit csinál; hacsak nem arrĂłl van szĂł, hogy Gyulay Zsolt Ă©s a szemĂ©lye kĂ©t kĂĽlönállĂł individuum, akik soha nem is találkoznak, legfeljebb a pĂ©nztárban. A cĂ©g honlapján mindenesetre arra kĂ©rik a nyertes pályázĂłkat, hogy „amennyiben sikertörtĂ©netĂ©t, boldogságát Ă–n is megosztaná velĂĽnk, kĂ©rjĂĽk, Ărjon nekĂĽnk… LegyĂĽnk egyĂĽtt bĂĽszkĂ©k a Nemzeti Dohányboltokra!” Nem akarunk a dolgok elĂ©be menni, de van egy olyan Ă©rzĂ©sĂĽnk, hogy Gyulay Zsoltra Ăşjabb meglepetĂ©sek várnak, amikor kihirdetik, hogy a legsikerĂĽltebb boldogságcikket egy ismerĹ‘s sĂłgornĹ‘ Ărta.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
Forrás: Nol.hu |