Mi az, hogy "Gyurcsány"?

2013-06-03 18:36:06

Egy kicsit úgy érzem magamat, mint az egyszeri szovjet munkás egy - mondjuk - Volga menti mosógépgyárból, aki alkatrészenként lopná haza a mosógépet, de bárhogyan és akárhányszor is rakja össze otthon, mindig tank jön ki belőle.

Vagyis igyekszem messzemenően akceptálni Révész Sándor érveit, de bárhogyan csavarozom, szegecselem, illesztem és hegesztem össze őket, mindig más következtetésre jutok, mint a szerző. Nevezetesen arra, hogy a Demokratikus Koalíció Révész által is dicsért programját a pártelnök Gyurcsány Ferenc személye nem hitelteleníti, hanem hitelesíti.

Arra most nem vesztegetnék sok szót, hogy az Antall-kormány idején lezajló privatizáció során hogyan jutott Gyurcsány mesés vagyonhoz. "Gyurcsány a pártállamból maradt kapcsolatokon keresztül, a közvagyon szemérmetlen átjátszásából meggazdagodó exkáder mintapéldánya, aki a törvényesség határán billegő ügyleteivel öntudatosan büszkélkedik" - írja Révész. Feltételezem, hogy a DK mai elnöke a 90-es évek elején történt vagyongyűjtésével a törvényesség határain belül "billegett" - semmiféle hivatalos adat, jogerős ítélet nem cáfolja ezt -, s ha mégis történt volna valamilyen törvénysértés vagy szabálytalanság, azt nem annyira rajta, az akkori pártokon kívüli vállalkozón, hanem inkább a korabeli jogszabályokon és hivatalokon kellene számon kérni, hiszen ezek a jogszabályok és intézmények voltak a közvagyon őrei, nem pedig Gyurcsány. De ezek régi, csaknem két évtizedes ügyek, legfeljebb vicces anekdotákba valók, a mai politikus curriculum vitaeje bőven elbírja őket. Ilyen történet Gyurcsány Ferencnek a fenti posztban nem említett, pingpongnyelven szólva "necces" szakdolgozat-ügye is.

És millió nyelvbotlása, tévedése, retorikai bakugrása is.

Az MSZP-SZDSZ-kormányok 2002 és 2006 közötti kormányzásáért is felelőssé tehető a miniszterelnök. Ezt a felelősséget az őszödi beszédben ő maga is vállalja, és ő maga az, aki politikai programjául választja - igaz, már csak a választások után, és igaz, szűk körben, mondhatni: titokban - a politikai hazugságversenyből való kiszállást, az ország további eladósításának megállítását, és populista lufik után a visszatérést a durva valósághoz és a reformkormányzáshoz: oda, ahol azt Bokros Lajos pénzügyminisztersége után elhagytuk. (Nem árt emlékeztetnünk magunkat, hogy az ország eladósítása a Fidesz 2001-es kétéves kampány-költségvetésével kezdődött, és a Medgyessy-kormány "száz napos" - a Fidesz által is támogatott! - "jóléti rendszerváltásával" érte el a zenitjét. Reálpolitizálást akkor már csak a Magyar Demokrata Fórum folytatott - mint később kiderült, vesztére.)

A 2006 utáni koalíciós kormányprogram fő elemei - l. még az egészségügyi reform címszónál - a Szabad Demokraták Szövetségének rendkívül ambíciózus és szakmailag-politikailag is alátámasztott programjából származtak: a Tocsik-ügy "kezelésébe" belebukott kis liberális pártnak akkor már nem volt vesztenivalója. Az MSZP és az MSZP-ben a Gyurcsány-ellenes ősbölények azonban éveken keresztül fő hivatásuknak tekintették saját kormányprogramjuk szabotálását, és ezáltal a leszámolást mind Gyurcsány Ferenccel, mind a liberálisokkal. (A jól kidolgozott SZDSZ-es egészségügyi reformot - a több-magánbiztosítós rendszer bevezetését, vizit- és kórházi napidíjjal vagy anélkül - a ciklus elején akár néhány hónap alatt be lehetett volna vezetni, ehelyett végeláthatatlan viták kezdődtek súlyponti kórházakról és ágyszámokról, teljesítmény-volumenkorlátról és hasonló, a biztosítók hatáskörébe tartozó dolgokról, ami a fideszes népszavazás nélkül is megpecsételte volna a reform és a koalíció sorsát.) Az MSZP-s ősbölények győztek: Gyurcsány Ferenc kimondta a "reformblabla" szót, az SZDSZ úgy "lépett ki" a koalícióból, hogy a továbbiakban vita nélkül minden MSZP-s kezdeményezést megszavazott, azaz gyakorlatilag az MSZP részévé vált maga a kókaista frakció is - saját pártvezetésével is szembefordulva.

[Ide be kellene illeszteni egy zenei szĂĽnetjelet.]

Mi a helyzet ma? Az új, poszteszdéeszes liberális kezdeményezések súlytalanok, mérhetetlenek. Az Ungár Klára, Kuncze Gábor és Fodor Gábor nevéhez köthető kis liberális csoportocskák, pártok és egyesületek sem országos infrastruktúrával, sem olyan - Révész Sándor által is dicsért, Bauer Tamásnak a keze nyomát magán viselő - őszinte, hazafias, liberális programmal nem rendelkeznek, mint a Demokratikus Koalíció, és persze aktivistájuk, "rajongójuk" is kevés ahhoz, hogy komolyan számításba vehetők legyenek az óhorthysta húrokat pengető orbánizmus leváltásában (bár persze az ellenzéki összefogásba óvatosan integrálhatók).

Gyurcsány Ferenc viszont ma egyenlő a Demokratikus Koalíció programjával. Kétségtelen, hogy Gyurcsány és a DK mögött "rajongók" is állnak, akiket - ahogy az lenni szokott - kevésbé érdekel a párt konkrét programja. De hogy a DK nem maradna meg ezek nélkül a rajongók nélkül, az is biztosra vehető. Lehet őt a fideszes karaktergyilkosság igényeinek megfelelően mind hátrább és hátrább léptetni, de ha távozna a DK éléről, akkor a párt is bukna - a programjával együtt. Amiért nagy kár lenne. És senki sem volna képes helyettesíteni.

Gyurcsány Ferenc kétszer bizonyított: először a balatonőszödi beszéddel, másodszor a Demokratikus Koalíció létrehozásával és a párt programjának megalkotásával.

Mi maradna a DK után? Hadd idézzem itt egyik közelmúltbeli, Félfordulat és hazugságverseny című blogbejegyzésem néhány részletét:

"Mesterházy és Bajnai félfordulatra készülnek, nem pedig frontális támadásra. Ez a két szövetséges eddigi nyilatkozataiból is kiderül: Mesterházy elfogadja a fideszes "rezsicsökkentést" mint választási fogást, sőt tódít rajta (az MSZP még nagyobb nemzeti ajándékkal kedveskedne a leggazdagabb honpolgároknak), Bajnai pedig továbbra is fenntartaná a határokon túl élő magyarok választójogát, ezzel is csökkentve a hazaiak súlyát. Szerény véleményem szerint viszont nem a rezsi szorul "politikai támogatásra", hanem a legszegényebb egymillió ember Magyarországon - akik a legtöbbször lopott, vagy a szomszéd házából illegálisan kölcsönkapott árammal világítanak (ha egyáltalán világítanak), és fával (esetleg lopott fával vagy mindenféle hulladékkal) fűtenek.

Azt meg meg sem kéne említenem, hogy teljesen irracionális választójogot ajándékozni azoknak a magyaroknak, akik saját sorsuk alakulásában nem viselik döntésük következményeit.

Nem gondolom, hogy akár Mesterházyék, akár Bajnaiék hinnének saját populista nyilatkozataikban: mindketten felnőtt, diplomás emberek, mindketten tudják, hogy fideszes hazugságokat erősítenek. Csak éppen taktikusan úgy gondolják - és úgy számolgatják ki számukra pártjaik profi háttéremberei -, hogy a győzelem érdekében be kell szállniuk a választási hazugságversenybe: a hülyíthető magyarok további hülyítésébe és a szoft mélymagyarkodásba."

Amivel már nélkülük is tele van a padlás - teszem hozzá utólag.

(Hell István)

Forrás: nolblog.hu

Vissza...