Nem Mesterházy, vagy Bajnai, hanem normális demokrácia kell

2013-06-02 07:59:17

Egy évvel a következő választások előtt végre mindenki számára világossá vált, hogy Mesterházy Attila miniszterelnök akar lenni, ahogyan Bajnai Gordon is, így aztán nyilván csak napok kérdése és jól összefognak, hogy a másiknak ne sikerüljön.

Ha nem jön létre az ellenzék hőn áhított egysége, nem lesz közös miniszterelnök-jelöltjük és közös képviselőjelöltjeik, akkor sem Bajnai, sem Mesterházy egyedül nem veri meg Orbánt, bár ha mégis összefeküdnének, érdekházasságuk is kudarcra van ítélve, mert úgy is simán veszíteni fognak, és a kormányfőt 2014 után is Orbán Viktornak fogják hívni. Magyarországon folytatódhat a demokrácia maradékának felszámolása, a diktatúra kiépítése. Vannak optimisták, akik még abban reménykednek, hogy Orbánt és csúf rendszerét jövőre le lehet váltani, de még többen vannak olyanok, akik már látják, hogy ez nem fog sikerülni, de nem merik bevallani. A magyar baloldali és liberális sajtó úgy tesz, mint a magyar labdarúgás vezetői, akik minden világbajnoki, vagy európai selejtező előtt elmondják – mit sem törődve a száraz tényekkel -, hogy ha összefogunk, meg lesz egy kis szerencsénk, meg ha az ellenfeleink keresztbe verik egymást, akkor valahogy tovább csusszanhatunk. Mindenki tudja, hogy ez irreális, meg azt is, hogy még ha sikerülne, akkor sem mennénk a továbbjutással semmire, mégis az utolsó, matematikailag még esélyt adó mérkőzésig reménykednek.

Így tesz az úgy nevezett demokratikus ellenzék is, amikor csak azt szajkózza, hogy legyőzhető a Fidesz, más sem kell hozzá, csak egy közös lista. Erre fognak szavazni azok a milliók, akiknek – így vagy úgy – a bütykére lépett a Fidesz-rezsim négy év alatt. A szocialisták egész stratégiája arra épül, hogy a Fidesz ellen protestáló szavazók, miután körülnéznek a politikai piacon és nem találnak mást, csak az MSZP-ét az ő országos beágyazottságával és fene nagy infrastruktúrájával, fogcsikorgatva, lesütött szemmel, de mégiscsak rájuk adják a voksukat. Ezért alattomosan mindent meg is tesznek, hogy a közönség más ne is láthasson azon a politikai piacon.

Bajnai és csapata pedig arra számít, hogy elhozhatja a szocialistákkal és a Fidesszel egyformán elégedetlen polgári közép szavazatait, mert úgy gondolják, talán nem is helytelenül, hogy Magyarországon a szélesen vett bal-liberális oldal nem tud annyi szavazatot szerezni, amennyi a váltáshoz kell, jobboldali szavazók megnyerése nélkül nem lehet 2014-ben választást nyerni. Mindkét tábor számít a jelenleg tétovázó, határozatlan 50 százaléknyi szavazó voksára. Azzal egy percig sem foglalkoznak, hogy mit tudna tenni a Fidesz és az általa hátrahagyott rendszer foglyaként akár Bajnai, akár Mesterházy, akár bárki más.

Nem lehet és nem is szabad mindezek mellett elhallgatni, hogy a Fidesz létrehozott egy számára előnyös választási rendszert, most szabja át a pártok finanszírozását is úgy, hogy az ellenfeleinek egy csöppet se legyen jó, miközben minden túlzás nélkül ki lehet mondani, hogy saját anyagi lehetősége és médiatámogatottsága majdhogynem határtalan, de mindenképpen óriási erőfölényt mutat a – mondjuk ki – templom egere szegénységű demokratikus ellenzékkel szemben. A jelenleg némi látszat gazdasági és nemzetközi sikert felmutatni képes Fidesz-kormányzás mára olyan mértékben foglalta el az országot, hogy még egy elvesztett választás is csak karcolná a rendszert, miközben mélyszántásra lenne szükség. Érdemi változáshoz a Fidesz-kormány leváltása is kevés lenne, de ennek esélye azért egyenlő a nullával, mert az ellenzék csapatainak nem csak felszereltsége, fegyverzete, utánpótlása, de vezénylete is megoldatlan. Mára ugyanis az is kiderült, és be kell vallani, bármilyen szomorú is, Bajnai Gordon sem tudott felnőni az egyébként tényleg szinte reménytelenül nagy feladathoz, Mesterházy Attila pedig nem hogy alkalmatlan arra, amit csinál, de beteges személyes ambícióival, szerencsétlenül kontraszelektív káderpolitikájával, a legnagyobb hadjárat, a választások előtt verte szét a saját seregét. Az MSZP pedig egyelőre erőtlennek, gyökértelennek, és utánpótlás nélkülinek bizonyult ahhoz, hogy a rossz vezérrel szemben kiizzadjon magából egy felkészült és tehetséges vezetőt, aki fazont tudott volna adni a pártnak. Erre Mesterházy nem alkalmas, nem is lesz. Személye az egyik biztosítéka annak, hogy a Fidesznek nem kell komolyan tartania a szocialistáktól. Így aztán a Fidesz-propaganda nem is nagyon bántja Mesterházyt, mert neki úgy jó, ahogy van.

Bajnai nem rossz ember, de rossz időben rossz helyen van. A személyiségéből eredő együttműködési és konfliktust elsimító, az árokásással szemben az árkok betemetését szembeállító attitűdnek semmi létjogosultsága a mai magyar politikai helyzetben nincs. Ma tényleg az ellentétes értékek és világképek tiszta egymásnak feszülését éljük meg és ennek megfelelően kemény kezű és érdes hangú néptribunra lenne szükség, nem kávéházi békéltetőre. Nem azért, mert a győzelemhez az ellentétek végleges fokozásán keresztül vezet az út, hanem azért, mert ezek az ellentétek Magyarországon végzetes feszültséget értek el, feloldásukhoz nem a szemben állók közötti kompromisszumok keresésén át vezet az út, hanem az orbáni rendszer – durván hangzik, de igaz – megsemmisítésén át, hiszen a feszültség maga Orbán és rendszere. Itt nem arról van szó, hogy két opció verseng egymással, hogy melyik tudja jobban szolgálni a nemzet érdekeit, hanem arról, hogy Orbánt ki kell ütni a nyeregből, mert a mocsárba vezeti az országot, és ha nem sikerül megállítani, valamennyien odaveszünk.

Arról van szó, hogy – miközben a világ, benne Európa is lázasan keresi a jövőképét – mára eldőlt, még ha ezt néhány európai országban nem is akarják elfogadni, hogy a nemzetállamok korának vége, hogy a világtőke átgázol a nemzetállamokon, de maga az emberiség sem képes a nemzetállamok határai között megoldani sem a nemzetállamok egyedi problémáit, sem az ennél sokkal komolyan és veszélyesebb globális problémákat. Sőt magát a mértéket vesztett világtőkét sem lehet megzabolázni, ha a nemzetállamok nem fognak össze ellene. Világméretekben és az egyes országok számára is csak úgy lesz előrelépés a problémák megoldása felé, ha minél nagyobb integráció valósul meg a föld erőforrásainak felhasználása, a humánerőforrások hasznosítása és a világméretű humanitárius problémák megoldása terén. Mindeközben nem lehet egy cseppnyi visszalépést sem engedni azokból az értékekből, amelyeket, mint az általános emberi jogokat, a demokratikus és a szociális vívmányokat, elsősorban Európa mutatott fel a világnak. Minden pragmatikusnak látszó megalkuvás ezen a téren végzetes következményekkel járhat és aláaknázhatja a jelenlegi, törékeny világbékét, amit így is regionális konfliktusok tucatjai tesznek nap mint nap próbára.

Aki ezt nem érti, aki félre érti a mai képlékeny világgazdasági és világpolitikai helyzet tényleges üzeneteit, az nem államférfi, az nem érdemli meg, hogy egy ország sorsa fölött rendelkezzen, főleg nem úgy, hogy közben leépíti a demokráciát, megszünteti a saját maga ellenőrzésének, vagy leválthatóságának lehetőségét. Európa nem „csak” Magyarországért aggódik, amikor összehúzza a szemöldökét Orbán Viktor tettei láttán, de figyelmét nem kerülik el a magyarországinál fontosabb lengyelországi fejlemények, ahol a Fideszhez hasonló autokrata, homofób és europaszkeptikus, retrográd, keresztény értékekre hivatkozó politikai opció, a Kaczynski -féle PiS párt nyerheti a következő választásokat, a jobbközép liberális PO-val szemben. És akkor még nem beszéltünk Nagy-Britannia európai szerepének eróziójáról, az olasz, a spanyol, a portugál, a görög, vagy a török, a szíriai, a közel-keleti problémákról, az észak-koreai helyzetről, Afganisztánról, Pakisztánról, Kínáról és Indiáról, az afrikai kontinensen zajló eseményekről, az iszlám előretörésében rejlő veszélyekről, az Egyesült Államok akkut gazdasági nehézségeiről. Csak a felsorolás hallatán, értelmetlen a kis magyar nemzetállam saját útjának fetisizálása. Főleg akkor, amikor két nagy gazdasági- és érték-, illetve katonai rendszer tagjai vagyunk. Beléptünk az Európai Unióba és a NATO-ba. Milyen alapon akar Magyarország hasznot húzni az Európai Unió meggyöngüléséből, milyen érdeke fűződne ahhoz, hogy a nemzetállamok egymás elleni szabad versengésének terepe legyen a kontinens, amikor ezen a terepen a játéklehetőségeink egyenlőek a nullával. Csak egy nagyobb érdekszövetségen belül, annak aktív tagjaként tudjuk az érdekeinket valóban képviselni, az ehhez szükséges kompromisszumok megkötésének az árán is. Nincs más út, de Orbán Viktor nem ezt az utat látja az ország előtt. Számára halottak az európai értékek. Ahogyan csicskásai fogalmaznak, mi már nem vagyunk közös értékrendszerben az Európai Unióval, hanem csak érdekközösségben. Magyarul addig maradunk az EU-ban, amíg onnan anyagi előnyökhöz jutunk, amint nekünk is nettó le kell tenni a közös asztalra, menni fogunk.

Mindebből az is következik, hogy a jelenleg látszólag az egymás kezét kereső, de valójában egymás tökét markolászó magyar demokratikus ellenzék történelmi hibát követ el, ha nem elemzi a jelenlegi magyar helyzetet annak teljességében. Amennyiben csak egy – egyébként teljesen irreális – célra, a választások megnyerésére koncentrál. Ezzel egyébként nem csak óriási stratégiai hibát követ el, hanem meghosszabbítja az orbáni rendszer agóniáját, mert azt a látszatot kelti, hogy Magyarországon még demokrácia van, hiszen választásokat tartanak, ahol nyerési lehetőséggel indulhat az ellenzék. A nagy felkészülés és maga a részvétel a 2014-es választásokon csak arra jó, hogy legitimálja az orbáni rendszert, mégpedig olyan mértékben, hogy szinte magától érthetően fogadja el a társadalom: Orbán és a Fidesz leválthatatlan. Ahogy maguk megfogalmazták, a nemzet nem lehet ellenzékben, és mint már most is tudjuk, a nemzet alatt Orbán a saját vazallusait érti. Mindenki, aki másképpen gondolkodik, az idegen, nem tagja a nemzetnek.

Ahhoz, hogy megszabaduljunk az orbáni rémálomtól és ismét felemelt fővel járhassunk Európában, nem választást kell nyerni a Fidesz bolhacirkuszában, hanem meg kell semmisíteni ezt a rendszert. Az első lépés ebben az irányban a jövő évi választások bojkottja. A bojkottot nem a választóknak kell elhatározniuk, hanem a pártoknak, a demokratikus ellenzéknek, úgy, hogy nem vesznek részt a választásokon, nem indítanak jelölteket. Ezzel együtt minél hamarabb nemzeti engedetlenségi mozgalmat kell indítani, az utcára kell vinni a társadalom minden elégedetlen rétegét, Meg kell fogalmazni a legfontosabb követeléseket. Mint például: Új alkotmányt akarunk! Minden jogot vissza az alkotmánybíróságnak! Válasszák újra az alkotmánybíróság tagjait! Új választási törvényt. Új oktatási törvényt. Adják vissza az iskolákat az önkormányzatoknak! Követelni kell, hogy a közmunkások is kapják meg legalább a minimálbért, a munkanélkülis segély ne csak három hónapig járjon. Valósítsák meg az oktatás és a művészet függetlenségét. Fogadjanak el új sajtótörvényt és biztosítsák az igazságszolgáltatás függetlenségét, önkormányzatiságát, állítsák helyre a közszolgálatiságot a közmédiákban. Követelni kell a nyilvánvaló korrupciós ügyek kivizsgálását, mint például az állami földpályázatok eredményeinek megsemmisítését, a nemzeti dohányboltrendszer megszüntetését, kapja vissza minden trafik, üzlet a dohányárusítás jogát. Vizsgálják felül az eddigi államosításokat! (Mol részvények, Rába, Energetikai cégek) Nyissanak széles társadalmi vitát a Paksi Atomerőmű bővítéséről, legyenek nyilvánosak az ezzel kapcsolatos koncepciók. Váltsák le a Magyar Tudományos Akadémia vezetését és válasszanak újat. Tegyék ugyanezt a Művészeti Akadémiával. Állítsák le a stadionépítéseket, a felszabaduló pénzt költség az egészségügyre és az oktatásra, berendezések, felszerelések vásárlásával. Cseréljék le az egy kulcsos adórendszert progresszív adórendszerre, erre támaszkodva csökkentsék az áfát, írjanak a szakszervezetekkel és a munkavállalókkal közösen új munkatörvénykönyvet.

A lehető legrövidebb időn belül ki kell vonulnia az ellenzéknek a parlamentből. Nem szabad elfogadni, hogy Kövér László házelnök leckéztesse az ellenzéki politikusokat és pénzbírságokkal, megalázó kifejezésekkel, interpellációk lehetőségének megtagadásával akadályozza az ellenzék megszólalását. Az egyáltalán nem gond, hogy a Jobbik és az LMP bent marad, mert ezzel csak magukat leplezik le, illetve nevetségessé válnak, mint udvari ellenzék. Az ellenzéki pártoknak meg kell keresniük a társadalom minden rétegét, a pedagógusokat, az orvosokat, a műszaki értelmiséget, a diákokat, a dolgozókat, a művészeket és rá kell őket venni, hogy vegyenek részt az őket érintő törvények kidolgozásában. Az ellenzéki pártok dolgozzanak ki széles támogatást igénybe véve új törvényeket a bírált törvények helyére, új alkotmányt, munkatörvénykönyvet. Ebben a munkában ki fognak termelődni azok a vezető személyiségek, akiknek a szakértelmére és elkötelezettségére alapozva új politikai és szakmai elitet lehet létrehozni. Itt a különféle mozgalmak és pártok is megmutathatják valódi erejüket, beágyazottságukat, szervezőképességüket.

Egy jó működő demokráciában valóban elég lehet a négy évente tartott választás a hatalom kontrolljára, ha emellett minden demokratikus intézmény, ellensúly és a helyi önkormányzatiság feladatának megfelelően működik. Ahol nem így van, ott magától értetődik, hogy a választás sem lehet demokratikus, és nem tükrözheti a társadalom valódi szándékait, törekvéseit. Magyarországon előbb meg kell teremteni a lehetőségét egy igazságos és titkos, arányos, szabad, demokratikus választásnak és csak ezután szabad választani. Ez nem fog a nélkül menni, hogy a társadalom ne mutassa meg elkötelezettségét, erejét és kiállását a demokrácia mellett. Hogy így legyen, ahhoz kell összefognia az ellenzéknek, azért, hogy fel tudja rázni a választókat, képes legyen mozgósítani és egységes, fellépni képes erővé szervezni az ország józan polgárait. Teljesen beteg ma azon vitatkozni, hogy ki lesz a kormányfő 2014-ben. Nem olyan fontos egy jól működő demokráciában, hogy ki a kormányfő, viszont teljesen mindegy, bárki lesz, ha a megnyert választás után is marad Orbán autokrata rendszere.

Forrás: gepnarancs.hu

Vissza...