A fideszes trafikmutyi e tekintetben teljesen megfelel a törtĂ©nelmi elĹ‘zmĂ©nyeknek. JĂł száz Ă©vvel ezelĹ‘tt a trafikos nemcsak szivart Ă©s dohányt, hanem levĂ©lpapĂrt, borĂtĂ©kot, ĂĽveggolyĂłt, Ăłlomkatonát, bĂ©lyeget Ă©s sorsjegyet is árult. KĂ©sĹ‘bb tantuszt, villamosjegyet, borotvapengĂ©t, napilapokat is lehetett nála kapni – olvashatĂł a DohánymĂşzeum-blogban, ahol a szerzĹ‘, Hornyák Balázs arrĂłl is beszámol, hogy a trafik az utca felĂ© tömör, kĂ©tszárnyĂş faajtĂłval rendelkezett, melyet a hajnali nyitáskor feltártak. A belsĹ‘ felĂĽkre erĹ‘sĂtettĂ©k a szĂnes, zománcozott lemez reklámtáblákat, a ragaszokat Ă©s a távbeszĂ©lĹ‘számokat felsorolĂł táblákat. A trafikok működĂ©sĂ©t szigorĂş elĹ‘Ărásokkal szabályozták. TĂ©len pĂ©ldául a kályhára vizes rongyot kellett tenni, hogy a magas páratartalmĂş levegĹ‘ben a dohányok ne száradjanak ki. Erre azĂ©rt volt szĂĽksĂ©g, mert a dohányt forgalmazták. Csak a drágább márkákat tettĂ©k a gyártĂłk kemĂ©ny kartondobozba, ezeket zsĂr- Ă©s sztaniolpapĂrral bĂ©leltĂ©k, Ă©s Ăşgynevezett pergamennel vettĂ©k körĂĽl.
A dohányĂĽzlet a monarchia államaiban 1851. március 1-jĂ©n lett állami monopĂłlium, 1866-ig a magyar Ă©s az osztrák jövedĂ©ket közösen igazgatták. A kiegyezĂ©s, 1867 után a magyar királyi pĂ©nzĂĽgyminiszter lĂ©trehozta a dohány termesztĂ©sĂ©t Ă©s árusĂtását szabályozĂł Magyar Királyi DohányjövedĂ©ket. Pesten a Fuchs, a Philipps gyártott dohányt, ismert volt mĂ©g Medecz JĂłzsef, KĂĽnig JĂłzsef, Gschwindt Mihály, Rottenbiller FĂĽlöp gyára. Szivar szavunk Vörösmarty MihálytĂłl származik, a nyelvĂşjĂtĂł költĹ‘ a cigarro Ă©s a szipa helyett ajánlotta. Magyarországon az elsĹ‘ fiumei szivarkagyártmányokat 1865-ben hozták forgalomba. A „kettĹ‘s szivarka”, melynek mindkĂ©t vĂ©gĂ©n volt szipĂłka, s a kĂvánt mĂ©retet le lehetett törni, 2 krajcárba kerĂĽlt. Az elsĹ‘ Ă©vekben 600 ezer darab fogyott, egy Ă©v alatt 13 milliĂłra nĹ‘tt az eladás. A közönsĂ©ges fajtákat 1871-tĹ‘l a „kĂĽlönlegessĂ©gi gyártmányok” követtĂ©k.
A Ferencvárosi Dohánygyárban, a Köztelek utcában 1883-ban kezdődött a gyártás, itt készült a népszerű Magyar szivarka.
1915-ben 22 dohánygyár működött Magyarországon.A JövedĂ©k nagy kartondobozokban forgalmazta a százdarabos állami cigarettát, ezekbĹ‘l szálankĂ©nt is lehetett venni. Az ilyen cigarettákat papĂrzacskĂłkba tettĂ©k. A tasakokra reklámfeliratokat tettek: a Senator Ă©s a Modiano cigarettapapĂr, illetve 1930-tĂłl a csökkentett nikotintartalmĂş Nikotex hirdetett ilyenformán. A Nikotex a trafikosokat anyagilag is Ă©rdekelttĂ© tette abban, hogy sĂłzzák rá vevĹ‘ikre a drágább, de „egĂ©szsĂ©gesebb” termĂ©keket. 1915-ben rendeletileg tiltották meg a szivarok válogatását: „A pĂ©nzĂĽgyminiszter a darabonkĂ©nt eladásra kerĂĽlĹ‘ szivaroknak Ă©s szivarkáknak a vevĹ‘k rĂ©szĂ©rĹ‘l valĂł válogatását megtiltja. A ragadĂłs betegsĂ©gek elterjedĂ©se veszĂ©lyĂ©nek elháritása czĂ©ljábĂłl elrendeli, hogy a dohányárudákban a rendes viszonyok helyreálltáig a szivarokat Ă©s czigarettákat maga az elárusitĂł vegye ki a dobozokbĂłl Ă©s minden válogatás nĂ©lkĂĽl szolgáltassa ki a vevĹ‘knek.”
RĂ©gebben is szĂĽlettek nagyszabásĂş tervek, amikor az állam le akarta fölözni a trafikok hasznát. A dohányárudák Ă©s dohányelosztĂłk állami kezelĂ©sbe vĂ©telĂ©nek elĹ‘estĂ©jĂ©n ImrĂ©dy BĂ©la pĂ©nzĂĽgyminiszter 1934. november 28-án a hálĂłzat jelentĹ‘s átalakĂtásárĂłl Ă©s az ĂĽzĂ©rkedĂ©s visszaszorĂtásárĂłl beszĂ©lt. MegszĂĽntettĂ©k a dohánynagyárudákat, s 38 bizományi dohányelosztĂłt hoztak lĂ©tre, ezeket a Budapesti Központi Dohányáruraktár látta el. A megrendelt árut költsĂ©gmentesen kiszállĂtották, ami önmagában 50 százalĂ©kkal magasabb állami hasznot hozott. A háborĂş után dohányjegyek voltak forgalomban, a kis szelvĂ©nyekre 25 db cigarettát, 5 db szivart, 25 gramm cigarettadohányt vagy 50 gramm pipadohányt lehetett venni.
A korabeli pesti telefonkönyvek tanúsága szerint a dohánygyártás sok embernek nyújtott megélhetést. Az 1943-as távbeszélőnévsor három dohánynagyárudát, tizennégy dohányelosztót és legalább ezer dohánykisárudát sorol fel. Trafikjoggal rendelkezett például özvegy Akontz Ernőné, Orkonyi Lajos ny. őrnagy és báró Szentkereszty Pálné szül. Nyegre Rózsi is. A válság legszigorúbb évében a Pesti Napló ingyenes melléklete 1933. február 7-i számában beszámolt arról a csatáról, amely a drogisták és a trafikosok között dúlt. Az utóbbiak nem átallottak ugyanis a dohányáru és a bélyeg mellett borotvapengével és pipereszappannal is kereskedni – jegyzi meg a Dohánymúzeum alapos szerzője (dohanymuzeum.hu).
Az államosĂtás után, 1954-ben a korábbinál lĂ©nyegesen kevesebb trafik működött a DĂ©lpesti Ă©s az Északpesti Dohánybolt Vállalat fennhatĂłsága alatt. A FĹ‘városi Dohánybolt Vállalat ĂĽzletei naponta 6–22 Ăłráig tartottak nyitva, 150 ĂĽzletnek viszont a vasárnapi nyitva tartást is engedĂ©lyeztĂ©k. A háborĂş után csak a Lágymányosra költöztetett ferencvárosi dohánygyár maradt meg a rĂ©giek közĂĽl. A NĂ©pszabadság 1962. február 21-i számában olvashatĂł, hogy elkĂ©szĂĽlt az elsĹ‘ doboz filteres cigaretta, a Fecske (elĹ‘tte a Lunával a szűrĹ‘ miatt befuccsoltak).
Nem volt veszélytelen a trafikosság, a tolvajok és rablók gyakran „látogatták”, de jó megélhetést adott. A háború után az állam a trafikjogot hadirokkantaknak vagy az elesettek özvegyeinek adta. A hagyományos értelemben, dohánytermékek és ajándéktárgyak eladásával foglalkozó klasszikus trafikok a rendszerváltás után tűntek el, amikor a cigarettát a benzinkutakon és az élelmiszerboltokban is meg lehetett venni.
„Fekete fĂ©lkesztyűs, hamuszĂnű hajĂş s krumplicukor bĹ‘rű, plĂ©hszĂn fekete ruhás dáma szĂ©kel a pult mögött. Ez a dáma szolgálja ki a vevĹ‘ket. ExkluzĂv Ă©s gyászos lĂ©ny, akit valami nyomaszt nagy eszme kĂĽldött ide, mintha nemzeti szerencsĂ©tlensĂ©g Ă©vada volna, s a hivatalos trafikosok mind a határokra tĂłdultak volna kĂĽzdeni.” (SzĂ©p ErnĹ‘: A mĂ©ltĂłságos trafik)
„Töpörödött, száraz vĂ©nember a trafikos, madárfejű, madárhangĂş, halkan csipog Ă©s csiripel, van vagy nyolcvanesztendĹ‘s. Kis fekete, selyem házisapka van a fejĂ©n, nagy tajtĂ©kpipa a szájában, le nem teszi, csak akkor, amikor szivarra gyĂşjt. AbbĂłl a rĂ©gi pipábĂłl szĂvja a legerĹ‘sebb, legrosszabb Ă©s legolcsĂłbb dohányt. Ott a trafik, szĂhatna jobbat is, de ez a kapadohány az neki, ami a suszternak a ferde sarkĂş cipĹ‘. Mindegy, az fontos csak, hogy jĂłl megvan vele, adja Isten, hogy erĹ‘ben, egĂ©szsĂ©gben mĂ©g nyolcvan Ă©vig szĂvja.” (Heltai JenĹ‘: Trafik)
„A trafikos megörĂĽlt a rendelĂ©snek, s kaptam az összes magyar szivarkafajtábĂłl egy-egy dobozt: Memphist, Triumphot, Coronast, Novarát, s tudom is Ă©n mit mĂ©g, szĂłval mindet, ami volt. Aztán egy cĂ©dulára felĂrtak, hogy Memphis ennyi, Coronas ennyi, összecsomagolta, fizettem, Ă©s bĂĽszkĂ©n hazamentem. Otthon kinyitom a csomagot, s látom, hogy hiány zik a doboz Coronas, egy drágább fajta cigaretta. UtánanĂ©zek a számadásban, látom, hogy lefizettem a Coronast.” (Márai Sándor: Egy doboz Coronas)
Forrás: Nol.hu |