A negyvenhét országot tömörítő Európa Tanács monitoringeljárás megindításának lehetőségét vizsgálja a magyar kormány hatalomkoncentrációja miatt. Ilyesmire uniós tagország esetében még sohasem volt példa. Ráadásul hasonló megfigyelést helyezett kilátásba az Európai Parlament szabadságjogi bizottságának jelentéstevője, Rui Tavares is.

És ez nem minden: a negyedik alkotmánymódosítás ügyében elemzéseket készít az Európa Tanács tekintélyes szakértői szervezete, a Velencei Bizottság, és írják erről összefoglalóikat az Európai Bizottság szakértői is. Közben a bizottsági apparátus a pénzügyminiszterek tanácsa számára összeállítja a döntésekhez szükséges háttéranyagokat a túlzottdeficit-eljárás ügyében. Júniusban várható az összes döntés. Azt hihetnénk, hogy az Orbán-kormány kutyaszorítóban van. A közvélemény-kutatások azonban azt mutatják, hogy a Fidesz kommunikációs trükkjei remekül működnek, sőt egyelőre az európai intézmények is újra és újra besétálnak a párt csapdáiba. De meddig? BARÁT JÓZSEF írása. Soha nem volt ilyen előnyös az uniós tagság a magyarok számára, mint most! Orbán Viktor lelkendezett így kedvenc rádióműsorában, a Vasárnapi újságban február 11-én, amikor elújságolta, hogy a 2014 és 2020 közötti költségvetési ciklusban az ország személyenként 712 ezer forintnyi uniós forráshoz jut. A kormánypropaganda azóta is visszhangozza: „Magyarország jobban teljesít.” A következő hét évben minden magyarra 51 ezer forinttal több támogatás jut, mint az előző ciklusban. Az interjúban a miniszterelnök kijelentette: az a tanulság, hogy harcolni kell. Ha az ember nem áll ki az érdekeiért, akkor semmit sem tud elérni Brüsszelben.

Valójában az egész nem igaz. Nem igaz, hogy Orbán Viktor több támogatást harcolt volna ki Magyarország számára, mint elődei. Az az igazság, hogy a kohéziós alapokból az új ciklusban 2,2 milliárd euróval kevesebb jut, ám a korábbi összeget a miniszterelnök 250 forintos euróval számolja, a beígértet pedig azzal a kilátással, hogy az euró 300 forintot ér majd. Igaz, a mezőgazdasági támogatások valóban növekednek: annak a réges-régi megállapodásnak az alapján, amely szerint 2013-ban lejár a hétéves periódus, amikor Magyarország nem jutott hozzá a támogatások teljes összegéhez. Az adófizetők zsebéből fizetett kormánypropagandában azonban mégis harsog az érvelés: „Az EU-csatlakozást követő években a kormányok nem képviselték kellő határozottsággal a nemzeti ügyeket Brüsszelben. A jelenlegi kormány változtatott ezen a hozzáálláson.” És akad, aki elhiszi. Akad, aki egyáltalán nem akad fenn azon: három hónap sem telt bele, és a miniszterelnök ugyanazon a hullámhosszon arról panaszkodott, hogy igazságtalan Európában élünk. Olyan Európában, amely a válság terheit a szegényekre hárítja, kettős mércét alkalmaz, nem adja meg a tiszteletet a nemzetállamoknak. Bosszúhadjárat folyik Magyarország ellen – lamentált Orbán Viktor. A riporter persze nem kérdezett vissza, hogyan lehetséges, hogy miközben bosszúhadjárat folyik ellenünk, 2011-ben például nemzeti jövedelmünkhöz képest mi kaptuk a legtöbb anyagi támogatást az egész unióban, majdnem hatszor annyit, mint amennyit befizettünk. (Egy Fidesz-kormány előtti megállapodás alapján.) Persze a miniszterelnök kérdés nélkül is megmondta: nekünk ez a pénz jár, kompenzációképpen a kommunista múltért. Ezért „az apáink meg a nagyapáink megdolgoztak, vagy inkább megszenvedtek”.

Kinek, miért, milyen pénz jár a fejlett gazdaságú országok adófizetőinek jövedeleméből? Ezt sokan megkérdezhetnék németül, franciául vagy finnül – ha hallgatnák a Kossuth rádiót. Köztudomású viszont, hogy a múlt héten uniós politikai vizsgálat megindítását javasolta az Európai Parlament alapjogokkal foglalkozó bizottságának jelentéstevője, Rui Tavares. Az általa összeállított kínos és megalázó dokumentum olyan tényeket vet fel, amelyek azt bizonyítják: a magyar kormányzat számos intézkedése – köztük a negyedik alkotmánymódosítás – szembemegy az uniós alapszerződésben felsorolt értékekkel. Csupa olyasmivel, amit egyetlen európai pártcsalád sem vitat. Amilyen az emberi méltóság védelme, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, az igazságosság, a szolidaritás.

„A jelentéstevő kettős mércét alkalmaz, a dokumentum tele van tárgyi tévedésekkel és csúsztatásokkal” – hangzott azonnal Giró-Szász András amúgy persze borítékolható és nem különösebben meggyőző replikája.
A Fidesz kommunikációja azonban váratlan helyről kapott megerősítést. Amint nyilvánosságra hozták a jelentést, Mesterházy Attila MSZP-elnök Brüsszelből közölte, hogy az MSZP nem szavazná meg a dokumentumot. Ez annál is meglepőbb, hiszen a Tavares-jelentés valójában semmilyen szankciót nem helyezett kilátásba egy újabb vizsgálat megkezdésén kívül, és a dokumentum semmi olyasmit nem tartalmaz, amit a szocialisták korábban ne olvastak volna a Fidesz fejére. 168 Óra értesülései szerint a lengyel parlament külügyi bizottságában a jelentésről máris elhangzott: nem lehet megalapozott, ha maguk a magyar szocialisták sem értenek vele egyet.

Tabajdi Csaba, a magyar szocialisták képviselőcsoportjának vezetője lapunknak elmondta: a döntésre azért volt szükség, mert ha bármilyen szankcióra való utalás benne marad a dokumentumban, akkor a Fidesz politikusai megint hazaárulónak nevezik a magyar baloldali képviselőket. Egyébként a Haider-ügy óta tudjuk: csak visszafelé sülhet el, ha bárki bármilyen módon szóba hozza a hetedik cikkelyt, amelynek második pontja az uniós szavazati jog megvonásáról szól.

(Az írást teljes terjedelemben elolvashatja a 168 Óra hetilap legfrissebb számában.)