Akár a "nagyok"... |
2010-10-28 17:48:20 |
|
Annak ellenére, hogy nem igazán vonzó a pozíció, mégis akad évről-évre több csapat is a küzdelemre.Idén kicsit kevesebb, mindössze kettő. Bár vannak szép számmal végzős osztályba járó és így Nos, a két csoport- a „Cosa Nostra” és „a Párt” egymásnak feszülése roppant módon, számos vonásában hasonlít a való világban, azaz kis hazánkban zajló választási eseményekhez. Nem is csoda ez, hisz egy világi iskola - a Lovassy szerencsére még ilyen - magán hordozza az összes, ma megjelenő társadalmi probléma jellegzetességeit. Az bizonyára csak a véletlen műve, hogy az egyik párt olyan nevet vett fel, amelyik a bűn világára –a maffiaszerű tevékenységre- utal. A másik tömörülés meg érdekes módon az első hallásra semmitmondó „a Párt” nevet választotta. Nekem (és bizonyára másoknak is) az jutott az eszembe, hogy talán ezzel is azt óhajtják kifejezni, más komoly erő rajtuk kívül nem is létezik. Az egyetlen, a vállalható, a „fogyasztható”, azok bizony csak Ők lehetnek! A „Cosa Nostra” támogatóit arra szólította fel, hogy ünnepi öltözékben, öltönyben, nyakkendőben, a lányok elegáns kisestélyikben jelenjenek meg. Láss csodát, amit máskor mi tanárok képtelenek vagyunk elérni, a „Cosa Nostra” simán megvalósította. Sok-sok diák flangált a szünetekben és ülte végig a tanórákat sötét öltönyökben, elegáns mellényekben és báli ruhakölteményekben. A szünetekben a csapattagok persze felvették a sötét napszemüveget és a gyerekkorukból megmaradt játékfegyvereiket (széles vigyorral az arcukon) is boldogan szorongatták. A facebook-on mindkét párt létrehozott egy "pofás" kis támogatói oldalt. A Cosa Nosta ezt: http://www.facebook.com/#!/event.php?eid=108118769252648; a Párt meg http://www.facebook.com/#!/pages/A-Part/160074907359902 ezt. Áttanulmányozva a rajta fellelhető információkat, még inkább meggyőződhetünk arról, hogy gyermekeink – sokszor kicsit ötletesebben - ugyanazt csinálják, mint élesben a „nagyok”. Éppen ezért pl. a Diákönkormányzatnak (vö.: Alkotmánybíróságnak) néha be is kell avatkozni, és rendre kell őket inteni. Pl.: A DÖK elnöke az alábbiakat írta a Cosa Nosta honlapjára. „Drágáim! Felhívom figyelmeteket, hogy a diákpártok idén is sok eszközzel élhetnek, hogy megnyerjék maguknak a diákokat. Azonban az a párt, amelyik a másik pártot szidja, kampányában a másik pártra hivatkozik, kizárásra kerül. Megértéseteket köszönöm. További sok sikert! Már alig várom a diákhetet és a diáknapot! Puszi” Na, a kizárás azért szerencsére nem történt meg. Bár voltak „ütésváltások” rendesen. A „szóróanyagok” bőven tartalmaznak „lufinak” tűnő ígéreteket. Meg kell hagyni, nagyon is hangzatosakat! Olyanokat is, amiért valóban „megéri” az egyik, vagy a másik félre szavazatot adni. A Párt tagjai apait és anyait beleadva etették sütivel, egyéb édességgel diáktársaikat és néha még tanáraikat is. Arra kérték pártoló tagjaikat, süssenek otthon édesanyjuk, nagymamájuk segítségével ízletes cukrászsüteményeket. A másik párt –a „Cosa Nostra” arra vette rá tanáraik egy részét, hogy adjanak (bianko) kimentéseket a tanórai felelések alól. S aki a „hívükké” vált a kampány során, annak így már ők adták a kimentéseket . Az „a Párt” igazán komoly értékű tárgynyereményeket is kínál, persze csak azzal a feltétellel, ha a választást meg is nyerik. (Kérdésemre azt állították, ha megnyerik, tuti, hogy össze is fogják dobni a szórólapon felkínált tárgynyeremények árát. Kiszámolták, fejenként 500 Ft-ból meg is lesz az érintő képernyős kártyafüggetlen mobiltelefon és pl. az igazgyöngysor is. A „Cosa Nostra” erre komoly ellenszóróanyag mennyiség elkészítésével és kiragasztásával reagált. Úgy próbálta eme furmányos -és a nagy átlagra általában hatni képes- szavazatvásárlási módot gyengíteni, hogy a kiadványaiban örökélet-adó-elixírt, antigravitációs liftet és vezetékes sört ígértek. (Más ötletük nem lévén, okosan ezzel próbálták kifigurázni ellenfeleiket.) Milyen édesek! Akár a felnőttek! Az analógiákat minek részletezzem, hisz, meg tudja ezt tenni helyettem a kedves olvasó. Holnap lesz a nagy nap és eldől, kinek „dől be” jobban és kit, kiket tart szimpatikusabbnak az iskolapolgár. A „nagyoknál” már tavasszal eldőlt, s most nincs más lehetőség, mint legkevesebb négy évig (csendben?!) várni. (S nyögni a döntésünk akkor még nem kalkulálható, kellemetlen következményeit.) Az iskolai diákigazgató választásokkal ellentétben, a „nagyok” csatáinak sajnos jóval nagyobb a tétje is. S ezt igazán jól akkor látjuk, amikor ők már nem csupán a Diákönkormányzatot, hanem magát az Alkotmánybíróságot akarják maguk fölül végleg „kiiktatni”. |
Iskolánkban, a Lovassy László Gimnáziumban diákigazgató választás zajlik. Hétfőn tört ki az őrület. Már korán reggel plakáterdő és a galériára kifüggesztett molinók látványa fogadott. A diákigazgató jelölteknek persze csapata is van. S valójában nem az igazgató-jelöltek hanem a mögöttük állók „csapnak” össze az egyébként nem valami nagy hatáskört adó és így valljuk be, nem is igazán vonzó feladatkörért.
viszonylag nagyobb tapasztalattal bíró diákok is a Lovassyban, ők átengedték a terepet a fiatalabbaknak. A 12. évfolyamon szerveződő, főleg a 12.C. (informatika tagozat) osztályra épülő „Cosa Nostra” és a 11. évfolyam „a Párt” nevet felvevő tömörülése, amely főleg a 11.C. (szintén informatika tagozatos) osztály tagjait foglalja magába, küzd meg most keményen egymással. A 13. évfolyam csendes szemlélődő, akárcsak a 9. és 10. évfolyam tanulói. (A 9. évfolyam egyébként meg nagyon el van foglalva a szintén ezen a héten zajló, és ma, azaz csütörtök délután egy nagy vetélkedőbe torkolló elsősavató (Csipetke) rendezvénnyel.)