Beszédében kiemelte - ha nem is kívánja vissza, nem emlékszik rossz szájízzel a nagy május elsejei felvonulásokra. Gyerekkorában a hosszú felvonulás, a sokak által közösen együtt megtett séta után, mindig emlékezetes családi programjaik voltak. S bár a szülei első generációs értelmiségiek voltak, boldogan ültek le fizikai munkából élő barátaikkal és szórakoztak ilyenkor is együtt velük.

Veszprémben is így volt ez sokáig, még akkor is, amikor már a felvonulások elmaradtak- hangsúlyozta a képviselő. A május elsejei programokat szervező szakszervezetek a Veszprém-völgyben igazán színvonalas programokkal szórakoztatták az arra kíváncsiakat. Sok ezren kötötték össze a völgyben a sétáikat, baráti beszélgetésekkel, a sörözéssel, virslizéssel és egyéb programokkal. Sajnos pár éve ez már nem így van. Mióta a völgy jelentős mértékű uniós támogatással megújult, mintha kevésbé lenne ez a munkásünnep ott, a megszokott helyszínén kívánatos.

Az elmúlt napokban, miután a közgyűlésben rákérdeztem erre – mutatott rá Katanics Sándor - a völgybe egy civil ifjúsági szervezet mégis meghirdetett főleg gyermekprogramokból álló rendezvénysorozatot. Megítélése szerint - azt a fajta hangulatot, amit a rendszerváltás után még közel két évtizedig ezen a helyszínen a szervezők mindig meg tudtak teremteni, ha szerdán odalátogatunk, vélhetően már nem fogjuk fellelni. Ennek szerinte elsődlegesen az az oka, hogy a ma munkásainak, s az ő barátaiknak egyre kevésbé van mit ünnepelniük.

Egyre gyakoribb tapasztalat – folytatta a képviselő - hogy ma nincs meg a kellő tisztelete a kétkezi munkának. Ma lenézik azt, aki szegény, aki az eddigi élete során hiába dolgozott keményen, nem tudott magának gazdagságot teremteni és nagy értékű javakat felhalmozni. Lenézik, aki a sok, hétköznapi küzdelemtől mára meggyengült, megbetegedett, megroggyant és a társadalom szolidaritására vár. S egyesek napjainkban nemcsak panelproliznak, hanem mondanak már olyat is, hogy akinek „semmije sincs, az annyit is ér”. Hogyan legyen így kedve - pénz híján és megbecsülés nélkül - a ma munkásainak ünnepelni? - tette fel a kérdést.

Ma helyezzük el úgy az emlékezés virágait itt az építők emléktáblájánál, hogy magunkban, halkan vagy akár hangosan megígérjük, nem fogjuk őket soha elfelejteni! - fejezte be ünnepi beszédét Katanics Sándor.

Forrás: veszport.hu